A fiatal szoprán, Elsa Dreisig élete eddigi legnagyobb szerepére készül a Zürichi Operaház színpadán.
Elsa Dreisig karrierje legnagyobb szerepére készül. A dán-francia szoprán és Operalia-győztes énekli Jules Massenet Manon című operájának főszerepét a Zürichi Operaházban, Piotr Beczala világhírű tenor mellett. A darab címszerepe énekesi és színészi szempontból is igazi kihívás a fiatal művésznő számára.
„Kísérletezek a darabbal. Mint egy festő, aki fogja a vásznat, és aztán létrehozza a saját műalkotását. Számomra ez ugyanolyan. Meg akartam tudni, hogy huszonhét évesen mit hoz ki belőlem a Manon" - mondta az énekesnő.
Az opera Manon és egy szegény lovag szerelméről szól, ami nem teljesülhet be. Az alapjául szolgáló, megjelenésekor nagy botrányt kavaró regényt Prévost abbé írta a 18. században. A férfi főszereplő, Piotr Beczala így nyilatkozott Manon karakteréről:
„Manont nyugodtan lehet Carmenhez hasonlítani. Egy fiatal lány, aki különbözik az átlagemberektől, és nem tud beilleszkedni a társadalomba. Túlságosan kíváncsi a korához".
Saját szerepéről a következőket mondta a tenor:
„Ez szinte ördögi csábítás. És ennek megfelelően próbálom eljátszani, hatalmas kétségbeeséssel. A lovag már a darab legelején el van veszve".
Elsa Dreisig szerint a darab többfajta kihívást is tartogat a női főszereplő számára:
„A felvonások különböznek egymástól. Az első zenéje még kifejezetten gyerekes, naiv, és könnyed, de a dráma, a feszültség fokozatosan erősödik, ahogy a karakter jelleme is fejlődik. Aztán hirtelen olyan pillanatokhoz érünk, ahol nemcsak a drámát kell megtalálnom a hangomban, hanem nagyon magas koloratúrákat is ki kell tudnom énekelni".
Manon feláldozza a lovag iránti szerelmét, hogy feljebb léphessen a ranglétrán, nem törődve a következményekkel. A különleges történetet Floris Visser holland rendező állítja színpadra.
„A vasútállomáson hagynak egy bőröndöt, és Manon elveszi. Az erkölcsei nem akadályozzák meg abban, hogy belenézzen a táskába. A határok áthágása, az erkölcstelenség az, amiből egyértelművé válik, hogy borderline szindrómában szenved. Ahogy halad előre a darab, mindenki láthatja, hogy Manon nem egyszerűen naiv, hanem valóban beteg" - magyarázta Visser.
Floris Visser minimalista színpadképe tökéletesen illik Massenet romantikus művéhez. A holland színpadi rendező a zeneszerző korába, a tizenkilencedik század végére helyezi a történések időpontját, és innovatív módszerekkel mutatja be Manon végzetének kibontakozását.