NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

"Egy év múlva megszűnik a közel-keleti konfliktus"

"Egy év múlva megszűnik a közel-keleti konfliktus"
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Marek Halter egyszer már tárgyalóasztalhoz ültette Jasszer Arafatot és Simon Pereszt. A lengyel származású írónak van még egy terve, hogyan lehetne véget vetni az izraeli-palesztin konfliktusnak.

HIRDETÉS

Isabelle Kumar, Euronews: Marek Halter értelmiségi, író, békeharcos. Rendkívüli az élettörténete, és azt írja visszaemlékezéseiben, hogy „meg akarta változtatni a világot”. De azt is mondta erről az írásról, hogy olyan, mintha „a kezét az emlékek tűzforró üstjébe merítette volna”. Hogyan élte meg az írást?

Marek Halter: Nem volt egyszerű, mert amikor az ember elkezdi írni a visszaemlékezéseit, akkor el kell fogadnia, hogy az élete javarészt már mögötte van. Ha nem így lenne, akkor még várnia kellene vele. Halandók vagyunk, és nem tudhatjuk, mennyi időnk van még. Talán én se kezdtem volna hozzá, ha a feleségem nem betegedett volna meg egy gyógyíthatatlan betegségben: Parkinson kóros lett. Sokat olvasok, Goethét is, ezért Fausthoz hasonlóan én is ajánlatot tettem a halálnak, a legnagyobb gonosznak: hagyja életben a feleségemet, amíg megírom a visszaemlékezéseimet. Nagyon szerettem neki felolvasni az elkészült fejezeteket. És aztán valami egészen rendkívüli történt: abban a pillanatban halt meg, amikor befejeztem az írást. Már csak egyetlen mondatot kellett hozzáírnom a könyvhöz: Clara meghalt. Egészen meseszerű volt, függetlenül attól, hogy hiszünk-e Istenben, a végzetben vagy a szerencsében – teljesen mindegy!

IK: Tízéves korában találkozott Sztálinnal, amiről azt írta, hogy nagy hatással volt önre, és megváltoztatta az életét.

MH: Egy pillanat alatt deszakralizálódott, szó szerint összement a szememben. Tíz éves voltam, egy évvel a nácizmus legyőzése után voltunk, egy delegációval együtt engem is elküldtek, hogy adjak virágot Sztálinnak a Vörös téren. Van erről egy fénykép is a könyvemben (nevet). Hirtelen egy sokkal kisebb embert láttam magam előtt, mint akinek a fényképét láttam a pályaudvaron. Borzasztó dohányszaga volt, ezért a virágok átadása helyett két lépést hátráltam. Ő meg odalépett hozzám és a virágot kérte. Hirtelen arra gondoltam, hogy ő is olyan, mint a többi ember.

IK: És ettől megváltozott. Például amikor megpróbált békét közvetíteni az izraeliek és a palesztinok között…

MH: Pontosan. Teljesen felszabadított. Amikor először találkoztam Arafattal, nem volt semmi probléma, beszélgettünk. Nem sokat értett belőlem, egy Izrael-barát zsidóból, aki beszélni akart vele. Amikor rábeszéltem Simon Pereszt a találkozóra, felhívtam Arafatot: „Jasszer, Peresz találkozni szeretne veled, nálam, Párizsban. Azt kérdezte: szerinted van értelme? Azt mondtam neki: „senki sem tud róla, az én lakásomon lesz. Így kezdődött a tárgyalás, ami végül elvezetett az oslói megállapodáshoz,

IK: Utolsó kérdés: „Álmodtam”, ez a könyv címe, így, múlt időben.

MH: Nem múlt idő.

IK: Nem? Vannak még álmai?

MH: Persze. Van egy tervem. Ha az sikerül, akkor béke lesz a Közel-Keleten. Van egy újdonság, amire 50 év után figyeltünk fel: a nők. Egyszerű az ötletem: hívjunk meg 300 nőt, fele palesztint, fele izraelit, közvetítsék a tévék – az euronews is – és ez a két tömeg demonstráljon Jeruzsálemben egyetlen felirat alatt: Shalom, Salam, vagyis béke. Senki sem mer majd közéjük lőni, és aztán egyesüljön ez a két tömeg. Egy év múlva már senki nem beszélne az izraeli-palesztin konfliktusról.

IK: Marek Halter, nagyon köszönöm a beszélgetést.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Cartoon Movie: teltházas vetítések, izgalmas szakmai fórumok a rajzfilmek szerelmeseinek

Az ügynök halála: a kisember kilátástalansága maróbb, mint valaha Alföldi legújabb rendezésében

Újabb Iverson-varázslat Budapesten