Leonidas Kavakos, a görög hegedűvirtuóz egy 1734-es Stradivarin játszik.
A görög hegedűvirtuóz, Leonidas Kavakos több Stradivarin is játszott már. De találkozása az úgynevezett "Willemotte"- tal 24 éve, amely akkoriban nem volt eladó, mély depresszióba taszította őt. Tavaly azonban felfedezte, hogy az 1734-ben készült hegedűt végre eladásra kínálták.
"A hegedűk olyanok, mint az emberek: aki érdekel, annak az arcát sose felejted el."
Leonidas Kavakos szenvedélyesen szereti a hegedűkészítés művészetét.
"Ez Stradivari életének késői szakaszában készült, és csodálatos, hogy egy olyan idős ember, aki 93 évet élt, élete utolsó pillanatáig hangszereket készített. Ez valódi csoda."
"Talán ő volt az egyetlen vagy az egyik hegedűkészítő, aki a saját korában nagyon híres volt. Stradivari a Mediciek számára is készítettt hangszereket, hatalmas megrendelései voltak az akkori kor fontos nemes családjaitól. Miután elért egy bizonyos kort, bevonta a fiát is segíteni. De ami figyelemreméltó, hogy időről-időre előkerül egy bizonyos hangszer, amelynek nincs köze a fiához. Ez pedig egyike ezeknek."
"Kísérletezett, tapasztalatokat gyűjtött, keresett valamit, változtatott folyton, és még akkor sem alkotta meg soha ugyanazt az ötletet, amikor olyan sikeres volt. Még így is folyton változtatott. Ez csodálatos. Mindannyian tanulhatunk ebből."
"Ezeket a hangszerreket még Mozart ideje előtt építették, akkoriban a zenekarok és az egész koncertezés folyamata teljesen más volt. De még ma is ugyanolyan dobozok a hegedűk, és természetesen vannak apró változtatások, amelyek lehetővé teszik, hogy kihangosítás nélkül zenéljünk a termekben és amikor nagy zenekarokkal adunk elő."
"Ez csodálatos: olyan a kapcsolatunk, mint az emberi létezés. Van benne kémia, valami energiatádás, tudja, ami a felek között zajlik, és amely aztán egy bizonyos különleges hangulatot teremt. Ez pedig pontosan az, amelyről egy nagyszerű hangszer szól."
