A Londoni Királyi Operaház Otellójának két sztárjával, a karmester Antonio Pappanoval és a tenor Jonas Kaufmannal beszélgettünk.
HIRDETÉS
Jonas Kaufmann elsősorban azért vállalta el Otelló kockázatos szerepét a Londoni Királyi Operaház előadásában, hogy Antonio Pappanoval dolgozhasson. Tizenöt év alatt a karmester és a tenor között remek művészi együttműködés alakult ki.
- Természetesen az Otelló meghatározó szerep egy énekes karrierjében, de nem szabad túl korán elvállalni, sem félvállról venni – magyarázta a Musicának Pappano. – Papíron kezelhetőnek tűnik a dolog, a kottát nézve könnyen rá lehet mondani, hogy persze, el lehet ezt énekelni – de ha az ember beleteszi a megfelelő érzelmeket, a féltékenységgel és a gyanúval együtt járó paranoiát, az egész hirtelen tízszer nehezebb lesz, mintha az ember mázsás terheket cipelne a vállán.
- Perdöntő kérdés, hogy amikor először csinálja az ember, kivel csinálja – fűzte hozzá Kaufmann. – Olyannal kell csinálni, akiben megbízol, hogy ha szükséged van segítségre, olyasvalaki legyen ott, aki hasonló módon értelmezi a zenét, és Tony Pappano mindenképpen ilyen ember. Alapvetően meg lehet közelíteni a zenét úgy, hogy a szerkezetéből indulunk ki, és abból jutunk valamilyen logikus eredményre. Vagy lehet az érzelmekkel kezdeni, a zenét az érzelmek kifejezésére használni, Tony és én is ehhez az iskolához tartozunk.
- A karmesternek nagyon érzékenynek kell lennie az énekes igényeire, hogy milyen ritmusban képesek dolgozni, de vezetni is kell őket, együtt kell dolgozni velük, ki kell belőlük csalni a lehető legképzeletgazdagabb alakítást, mert ehhez az anyaghoz két dolog feltétlenül szükséges: képzelőerő és valódi interakció a karakterek között – szögezte le Pappano.