Átlépte a 100 dolláros szintet a Brent, miután újabb támadások történtek a Hormuzi-szorosnál. Az Eurostat adatai megmutatják, mely európai országok vásárolják a legtöbb olajat, és kik a leginkább kitéve.
A Brent típusú kőolaj ára szerdán hordónként 100 dollár fölé emelkedett, és csütörtök reggel is magas maradt, miután újabb támadások érték a Hormuzi-szoros térségében közlekedő hajókat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Február közepe óta, immár csaknem hét hónapja 70 dollár felett mozog, és 65,7 százalékkal áll magasabban, mint 2025 végén, amikor 60,85 dolláron zárta az évet.
A helyzet azonban már régen nem pusztán az energiapiacról szól.
A dráguló nyersolaj megemeli a dízel, a benzin és a repülőgép-üzemanyag költségét. Ezek az áremelkedések aztán végiggyűrűznek a közlekedési hálózatokon, az ellátási láncokon, és végül megjelennek a fogyasztói árakban.
Európa számára aligha jöhetne rosszabbkor mindez.
Az eurózóna inflációja augusztusban már elérte a 3,3 százalékot, ami a legmagasabb érték 2023 szeptembere óta. Csak az energiaárak 14,3 százalékkal emelkedtek egy év alatt.
Ezért várható, hogy az Európai Központi Bank csütörtökön negyed százalékponttal, 2,50 százalékra emeli a betéti kamatát. Az Egyesült Államokban a határidős piacok mintegy 60 százalékos valószínűséget adnak annak, hogy a Federal Reserve szeptember 16-án kamatot emel.
De mely európai országok vannak a leginkább kitéve az olajár-sokknak?
Európa szinte teljes mértékben rá van utalva a külföldi olajra
Európa alapvető kiszolgáltatottsága a fosszilis energiahordozóknak jól látható.
Az Európai Unió 2024-ben 471,3 millió tonna nyersolajat importált, miközben belföldön mindössze 15,5 millió tonnát termelt.
Az olajimport-függőség összességében 96,6 százalékot ért el az Eurostat adatai szerint.
Másképpen fogalmazva: a blokkban felhasznált szinte minden további hordó olajnak gyakorlatilag külföldről kell érkeznie.
A három legnagyobb beszállító az Egyesült Államok, Kazahsztán és Norvégia volt; mindegyik 12 és 15 százalék közötti részesedéssel bírt az importból.
Őket líbiai szállítások követték több mint 9 százalékkal, Szaúd-Arábia 6,8 százalékkal, Nigéria és Irak pedig egyenként 5,8 százalékkal.
Az Európai Unió Tanácsa szerint 2025-ben az EU nyersolajimportjának mindössze mintegy 7 százaléka érkezett az Öböl-menti Együttműködési Tanács országaiból.
Európa így közvetlenül kevésbé függ az öböl menti termelőktől, mint számos ázsiai gazdaság. Az olaj azonban globális piacon cserél gazdát.
A Hormuzi-szorosban bekövetkező fennakadások nemcsak a közel-keleti, hanem az amerikai és a norvég nyersolaj árát is megemelik.
Mely európai országok importálnak a legnagyobb mennyiségeket?
Mennyiséget tekintve Hollandia messze több olajat importál, mint bármely más európai ország.
A legfrissebb, 2024-re vonatkozó teljes éves Eurostat-adatok szerint az ország 138,3 millió tonna olajat és kőolajterméket hozott be.
Németország 117,8 millió tonnával követi, Spanyolország 85,8 millióval, Franciaország 82,4 millióval, Olaszország 73,3 millióval, Belgium pedig 56,7 millió tonnával.
Ezeket a számokat azonban érdemes kontextusba helyezni.
Rotterdam a világ egyik legnagyobb energiapiaci központja. A holland kikötőkbe érkező nyersolaj jelentős részét finomítják vagy továbbküldik más európai országokba.
Hollandia a 138,3 millió tonna importált mennyiségből 101,1 millió tonnát exportált tovább. Belgium szintén az importjának több mint felét re-exportálta.
A legjelentősebb tényleges importőr Németország, ipari gazdaságának mérete, közlekedési hálózata és finomítóipara miatt.
Spanyolország, Franciaország és Olaszország is jelentős mennyiségeket hoz be a belföldi fogyasztás és nagy kapacitású finomítóik ellátására.
Az Eurostat adatai szerint 2024-ben Németország adta az EU végső olaj- és kőolajtermék-felhasználásának 20,1 százalékát. Franciaország 15,3 százalékkal követte, míg Olaszország és Spanyolország egyenként 11,1 százalékot képviselt.
E négy gazdaság együtt az uniós felhasználás csaknem 58 százalékát tette ki.
A kisebb gazdaságokat érheti a nagyobb relatív sokk
A mennyiségek megmutatják, ki vásárol a legtöbbet, de nem árulják el, mely gazdaságok szenvedik el a legnagyobb terhet.
A sebezhetőség hasznosabb mérőszáma a nettó energiaimportot viszonyítja a hazai gazdaság méretéhez és szerkezetéhez.
Az Eurostat az energia-termékek nettó kereskedelmi mérlegét a GDP arányában követi nyomon. 2025-ben Málta jegyezte a blokk legnagyobb deficitjét, amely a gazdasági teljesítmény 5,4 százalékának felelt meg.
Bulgária 3,5 százalékos GDP-arányos hiánnyal követte, Horvátország 3,4 százalékkal, Magyarország 2,9 százalékkal, Belgium 2,6 százalékkal, Luxemburg 2,5 százalékkal, Ciprus pedig 2,4 százalékkal.
A nagy gazdaságok inkább a középmezőnyben helyezkedtek el. Olaszország energia-kereskedelmi deficitje a GDP 1,9 százalékának felelt meg, Spanyolországé és Lengyelországé 1,7 százaléknak. Németország és Franciaország egyaránt 1,5 százalékos hiányt jegyzett.
A legkisebb hiányt Dánia regisztrálta, a GDP 0,1 százalékával, majd Svédország 0,5, Hollandia pedig 0,6 százalékkal.
Dánia a hazai olaj- és gáztermelésből profitál, míg Hollandia kedvező pozíciója azt tükrözi, hogy az ország jelentős finomítási és re-export központ.
A turizmusra épülő országokat szintén komoly csapás éri
Spanyolország olajimport-függősége – amely a fogyasztás nettó importtal fedezett hányadát méri – 2024-ben elérte a 100,3 százalékot.
Portugália mutatója 99,9 százalék volt, Írországé pedig 101 százalék.
E három gazdaság szinte teljes olajellátása importált nyersolajra vagy finomított termékekre épül.
Málta 2024-ben olajszükségletének 99,6 százalékát, Ciprus pedig 97,3 százalékát importálta.
Kitettségüket tovább növeli a közlekedés, a légiközlekedés és a turizmus nagy gazdasági súlya.
Az EU-ban felhasznált olaj csaknem kétharmada a közlekedést szolgálja.
Az Európai Unió Tanácsa szerint 2024-ben önmagában a közúti közlekedés az összes olajfogyasztás 47,7 százalékát adta.
A légiközlekedés további 9,2 százalékot képviselt, a tengeri szállítás pedig 8,4 százalékot.
Ez az összetétel különösen fontos Dél-Európa számára.
A dráguló repülőgép-üzemanyag megemeli a Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot, Ciprust és Máltát kiszolgáló légitársaságok költségeit.
A magasabb dízelárak a dráguló ellátási láncokon keresztül a szállodákat, éttermeket és kiskereskedőket is érintik.
A turisztikai vállalkozások eleinte még elnyelhetik az áremelkedés egy részét. Ha azonban az olaj ára tartósan 100 dollár felett marad, a többletköltségek nagyobb eséllyel jelennek meg a fogyasztóknál a repülőjegyek és a szállásárak drágulásán keresztül.
A legkevésbé Dánia függ az olajimporttól, 58,1 százalékkal, majd Románia következik 77, Magyarország pedig 83,5 százalékkal.
Olaszország 89,8, Németország 96,9, Franciaország pedig 99,8 százalékon áll.