Németország gazdasága évek óta válságban van – írja Nikolas Stihl az Euronews véleménycikkében. Szerinte a stagnálásból csak jobb üzleti feltételek vezetnek ki, a tét a jólét és a jóléti állam jövője.
A német gazdaság helyzete komoly, nagyon komoly. Az elmúlt nyolc évben ipari termelésünk mintegy 15 százalékát elveszítettük. Hónapról hónapra nagyjából 15 000 ipari munkahely szűnik meg Németországban. És fokozatosan erodálódik az ipari bázis, amely jólétünk alapja. A magánszektor nettó beruházásai gyakorlatilag nullára estek. Összességében a vállalatok ma már legfeljebb a lecserélendő eszközeket pótolják. A magas költségek lebénítják a beruházási hajlandóságot. Ezen sem változtatott a német kormány 2025 közepén bevezetett különleges értékcsökkenési programja (az úgynevezett „Investitionsbooster”).
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Természetesen az amerikai vámok, Kína agresszív iparpolitikája és a geopolitikai feszültségek is nyomást gyakorolnak a beruházásokra. A valódi gondokat azonban magunknak okoztuk: túlszabályozott gazdaság, magas energiaköltségek, drága munkaerő, magas adók, valamint romló oktatási színvonal és szaktudás.
A tervezett reformok önmagukban nem fordítják meg a gazdasági trendet
Az év elején sok vállalkozó szinte teljesen elveszítette hitét abban, hogy Németország még képes reformokra. Júliusban azonban a szövetségi kormány mindenkit meglepett a kötelező egészségbiztosítás reformjával, valamint a nyugdíjrendszerre, az adókra és a munkaerőpiacra vonatkozó reformtervekkel. Ez a csomag önmagában nem elég ahhoz, hogy Németországot kiemelje szerkezeti válságából. A jelenlegi koalíció azonban megmutatta, hogy képes kompromisszumokra, ha azzal az ország előrehaladását szolgálja. Ha ezeket a kompromisszumokat most visszacsinálnák vagy felhígítanák, az súlyos csapást mérne az üzleti szféra politikába vetett bizalmára. A tervezett reformok továbbra sem jelentik azt az áttörést, amelyben reménykedtünk, azt, amely valóban pályát módosítana a gazdaság számára.
Most mindent a következő reformkörre kell feltennünk, arra, amely valódi lendületet ad a beruházásoknak és a növekedésnek. Ez pedig azt jelenti, hogy a kormányzó koalíciónak, a munkáltatóknak és a szakszervezeteknek egyaránt ki kell lépniük a komfortzónájukból, hogy eleget tegyenek Németországgal szembeni felelősségüknek. A honvédelmi és infrastrukturális különalapok önmagukban aligha indítanak tartós gazdasági fellendülést, ha közben nem javulnak érzékelhetően az itteni üzleti feltételek. A következő reformlépéseknek tovább kell csökkenteniük a bürokráciát, növelniük kell az összes ledolgozott munkaóra számát, mérsékelniük kell a munkaköltségeket, és valódi ösztönzőket kell adniuk a vállalatoknak kutatás-fejlesztési beruházásokra.
Az állami hatóságoknak segíteniük kell, nem akadályozniuk
Az állami hatóságoktól nem kevesebbet kell várnunk, mint magas színvonalú közigazgatást: érthető szabályokat, karcsú és gyors eljárásokat, ésszerű bejelentési és beszámolási kötelezettségeket. Mindezt digitális formában, mesterséges intelligenciával támogatva. Átlátható szabályoknak és gyors, egyértelmű döntéseknek kellene lehetővé tenniük a beruházásokat, nem pedig hátráltatniuk azokat.
Fontos jelzést adhat a Baden-Württemberg tartomány új kormánya által bemutatott törvénytervezet, amely a bejelentési és dokumentációs kötelezettségek csökkentését célozza. Az alapelv egyszerű: a törvényben előírt adatszolgáltatási kötelezettségeket általánosságban meg kell szüntetni, és csak ott szabad megőrizni, ahol szükségességük kifejezetten indokolható. Ha a hatóságok sokkal inkább szolgáltatóként lépnének fel az állampolgárok és a vállalkozások felé, az erősítené Németország, mint üzleti környezet, és a politika iránti bizalmat is.
Növelni kell a ledolgozott órák számát
Az iparban dolgozó emberek rendkívül elkötelezettek, felelősségteljesek és magas szakmai színvonalon végzik munkájukat. E nélkül az elkötelezettség nélkül a német vállalatok nem lennének olyan sikeresek világszerte, mint most. A STIHL csupán egy a megannyi példa közül.
A demográfiai folyamatok ugyanakkor fékezik az egész gazdaságot, és óriási nyomást helyeznek a jóléti államra. Ahhoz, hogy megőrizzük jólétünket és fenntartsuk a magas szociális juttatásokat, növelni kell az összes ledolgozott munkaóra számát. Több ledolgozott munkaóra nagyobb gazdasági teljesítményt jelent. A „többet dolgozni” vita valójában arról szól, miként őrizhetjük meg azt, amink van, és semmiképpen sem arról, hogy a munkavállalók lusták lennének.
Németországnak minden rendelkezésére álló eszközt be kell vetnie, hogy növelje a ledolgozott munkaórák számát. Ösztönzőket kell teremteni a több munkavégzésre. Hosszabb aktív munkavégzési időre van szükség, méltányos kivételekkel a fizikailag megterhelő foglalkozások esetében. Jobban kell hasznosítani a már rendelkezésre álló munkaerőt: a munkanélkülieket és a részmunkaidőben dolgozókat. Szükség van szakképzett bevándorlásra. Az első betegségben töltött napra ne járjon táppénz. Meg kell szüntetni a telefonon kiállított orvosi igazolásokat. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia által hozott termelékenységnövekedés nem fogja ellensúlyozni mindazt, amit a demográfiai változások okoznak nekünk.
Csökkenteni kell a munkaköltségeket
A fém- és villamosiparban 2026 őszén kezdődő kollektív bértárgyalási forduló döntő szerepet játszik abban, Németország ipari nemzet marad-e, vagy tovább csúszik vissza. Az ok egyszerű: már nem rendelkezünk azzal a versenytársainkét meghaladó termelékenységi előnnyel, amely indokolná a jelenlegi magas munkaköltségeket. Ezért szorgalmazom a 40 órás munkahét bevezetését - béremelés nélkül. Tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon sokat kér a szakszervezetektől és a munkavállalóktól. De nem akarok senkitől semmit elvenni, épp ellenkezőleg. Az a célom, hogy az iparvállalatok versenyképesek maradjanak, a termelés Németországban maradjon, és a munkahelyek biztonságban legyenek.
Emellett a jelenlegi vita túlságosan kevés figyelmet fordít a nem bérjellegű munkaköltségekre. A nyugdíj-, egészségügyi, hosszú távú ápolási és munkanélküli-biztosítási járulékok összességében nem haladhatnák meg a bruttó bérek 40 százalékát. Ez a gazdasági teljesítőképesség határa. Ennek elérése a társadalombiztosítási rendszer gyökeres átalakítását igényli. A szövetségi kormány legutóbbi reformintézkedései legalább a nyugdíj- és a kötelező egészségbiztosítási járulékok szinten tartására törekednek. A 40 százalékos határt ugyanakkor már jócskán túlléptük.
Elsőbbséget kell adni a kutatásnak
A világszínvonalú kutatóintézetek, egyetemek, innovációs klaszterek és innovatív vállalatok szoros együttműködése Németország egyik legnagyobb versenyelőnye, mint gazdasági helyszín. Ha jobb feltételeket teremtünk az innovatív vállalatok számára, felgyorsul az egész lánc: gyorsabban áramlik a tudás, gyorsabban valósul meg a rá épülő termelés és értékesítés, beleértve az új üzleti modelleket is. Ehhez nagyobb szabályozási mozgástérre van szükség. Ugyanígy magasabb adókedvezményekre és több kockázati tőkére. Összességében a fejlesztéseknek és a hozzájuk szükséges engedélyeknek jóval nagyobb prioritást kell kapniuk, mint korábban, és nem szabad, hogy a bürokrácia visszatartsa őket.
A jövőorientált területeknek sokkal célzottabb támogatásra van szükségük: a mesterséges intelligencia ipari alkalmazásának, a robotikának, a biotechnológiának, az orvostechnológiának, az űrtechnológiának és a kvantumtechnológiáknak. A 2025 végén elindított Germany Fund ehhez képest, a nagy kutatási kapacitással rendelkező más országokhoz mérve, csupán kezdetnek tekinthető.
Határozottan kell cselekedni
Nincs több vesztegetni való időnk. Csak egy erős, versenyképes gazdasági környezet képes biztosítani a jólétet és a stabil jóléti államot.
Németország már sokszor megmutatta, hogy képes önmagát újra feltalálni. Ahhoz azonban, hogy az emberek megértsék, mi vár rájuk, kíméletlen őszinteséggel kell szembenéznünk azzal, hol tartunk valójában. Ezután olyan tervet kell felvázolnunk, amelyet követni tudnak, és amely világosan megmutatja, mi változik majd számukra. Egy ilyen tervvel a kormány irányt mutathat, magával viheti az embereket, és visszaszerezheti a bizalmat. Itt az idő a cselekvésre.
Dr. Nikolas Stihl a vállalat alapítójának, Andreas Stihlnak az unokája, és a világ vezető láncfűrész-márkájának, egyben globális technológiai vállalatának élén álló harmadik generációt képviseli. Vezetése alatt a STIHL tovább erősítette nemzetközi jelenlétét, és 2025-ben 5,48 milliárd eurós árbevételt ért el világszerte 20 246 munkatárssal. A STIHL 1971 óta a világ legnagyobb számban értékesített láncfűrész-márkája.