Németországban az infláció éves szinten 2,9%-ra emelkedett augusztusban az EKB által figyelt harmonizált mutató szerint, gyorsulva júliushoz képest, de elmaradva a várt 3,1%-tól, némi megkönnyebbülést hozva a jövő heti frankfurti döntéshozóknak.
Európa legnagyobb gazdaságában az infláció még nem fordult érdemben lefelé, de a piac félelmeinél mérsékeltebben emelkedett.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A német Szövetségi Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint a harmonizált fogyasztóiár-index havi alapon 0,2 százalékkal nőtt a várakozásokban szereplő 0,3 százalékkal szemben, így az éves ráta júliusi 2,8 százalékról 2,9 százalékra emelkedett.
Ez már a harmadik egymást követő emelkedés, miután júniusban 2,4 százalékos volt az infláció, az energiapiaci sokkot kiváltó iráni háború és a német üzemanyag-adókedvezmény lejárta nyomán.
A harmonizált indexet az EU valamennyi országában azonos módszertannal számítják, ami közvetlen összehasonlítást tesz lehetővé a tagállamok között, és ezt a mutatót használja az EKB annak megítélésére, hogy teljesíti-e 2 százalékos célját.
A most közzétett adatok egybeesnek a múlt héten publikált számokkal, amelyek vegyes képet festettek Németországról.
A második negyedéves GDP-t 0,2 százalékról 0,3 százalékos növekedésre módosították fel, Ruth Brand, a Destatis elnöke pedig kiemelte, hogy „a német gazdaság tartja az év elején látott lendületet”, és az exportot nevezte meg fő hajtóerőként: az áruk kivitele negyedéves alapon 2,6 százalékkal nőtt.
A belső kereslet ugyanakkor gyengébb volt: a gépekbe és berendezésekbe irányuló beruházások 1,4 százalékkal estek vissza, míg a háztartások és az állam fogyasztása egyaránt csupán 0,1 százalékkal bővült. A foglalkoztatás tovább zsugorodott: mintegy 45,7 millió ember dolgozott, 212 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban.
A német növekedés az EU egészéhez képest is lemaradt, hiszen az unió gazdasága 0,5 százalékkal bővült, miközben az államháztartás állapota látványosan romlott.
Az államháztartás hiánya az év első felében elérte a 71,3 milliárd eurót, ami 36,6 milliárddal több az egy évvel korábbinál, és a GDP 3,1 százalékának felel meg. Ebből 48,1 milliárd euró a szövetségi kormányhoz köthető, ahol a kiadások gyorsabban nőttek, mint a bevételek.
Mit jelentenek az adatok az EKB számára
Frankfurt számára fontosabb, hogy az adat elmaradt a várttól, mint az, hogy milyen irányba mozdult.
Az EKB júniusban 2,25 százalékra emelte a betéti kamatot, ami közel három év óta az első kamatemelés volt, majd júliusban nem változtatott. Azóta az a fő kérdés az euróövezeti piacokon, hogy a jegybank a jövő héten újra lép-e.
Egy 3 százalék fölötti német adat jelentősen megerősítette volna a szigorítás híveit. Ehhez képest az euróövezet legnagyobb gazdasága olyan inflációs adatot produkált, amely továbbra is emelkedő pályán van és jócskán meghaladja a 2 százalékos célt, ugyanakkor a várakozásoknál lassabb ütemben gyorsul, miközben a gazdaság csak mérsékelten bővül, és munkahelyeket veszít.
Spanyolország és Franciaország múlt pénteken ismét megmutatta, mennyire széttartó az inflációs kép.
A spanyol harmonizált inflációs ráta augusztusban 3,9 százalékról 4,5 százalékra ugrott, ami több mint egy éve a legmagasabb érték, miután az üzemanyagárak emelkedtek abban a hónapban, amikor egy évvel korábban még csökkentek.
Eközben a spanyol maginfláció 2,9 százalékra mérséklődött, ami arra utal, hogy elsősorban az energiaárak és a bázishatás felelős az ugrásért, nem pedig széles körű árnyomás, ugyanakkor a teljes inflációs ráta már több mint 1,5 százalékponttal haladja meg a németet.
Franciaországban volt a legvisszafogottabb gyorsulás a három ország közül: a harmonizált ráta 2,4 százalékról 2,7 százalékra emelkedett, miközben az energiaárak ott 16,7 százalékos, a júliusi 12,6 százaléknál jóval magasabb növekedést mutattak.
Végső soron ez jelenti az EKB számára a fő kihívást: egyetlen kamatszintet kell megállapítania olyan gazdaságokra, amelyekben az inflációs ráták egyre inkább eltávolodnak egymástól.
Az egész euróövezetre vonatkozó inflációs adatok kedden érkeznek, az EKB pedig jövő csütörtökön hozza nyilvánosságra kamatdöntését.