Az extrém hőség idén mintegy 180 milliárd eurós veszteséget okozhat az uniós gazdaságoknak, ami nagyjából a GDP 1%-a, közel annyi, mint amekkora növekedést a blokk 2026-ra várt, és a nagy tagállamok közül Franciaországot sújthatja leginkább.
A Triodos Bank által közzétett kutatás szerint az Európát idén nyáron sújtó hosszan tartó hőség egy teljes évnyi gazdasági növekedést tehet semmissé.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az elemzés szerint az extrém hőség és az erdőtüzek okozta károk 2026-ra összesen 180 milliárd euróba fognak kerülni, ami a GDP mintegy 1 százalékának felel meg. Az idei évre várt nagyjából 1,1 százalékos uniós növekedés mellett ez gyakorlatilag stagnálást jelentene a blokk számára.
A bank négy csatornán keresztül követi nyomon a károkat, amelyek közül hármat uniós átlagként számszerűsít.
Az alacsonyabb terméshozamok és tejtermelés, valamint az ezek nyomán emelkedő élelmiszerárak nagyjából 0,15 százalékkal járulnak hozzá a veszteséghez.
A korlátozott nukleáris, víz- és hőerőművi termelés, a gyengébb napenergia-hatékonyság és a magasabb nagykereskedelmi áramárak további 0,12–0,15 százalékot, míg a vasúti, közúti és vízi közlekedés kapacitásának zavarai újabb 0,15 százalékot jelentenek.
A legnagyobb, és egyben legnehezebben megragadható hatás a munkaerő-termelékenységet érinti.
Az egy dolgozóra jutó kibocsátás csökken, amint a hőmérséklet nagyjából 25–30 Celsius-fok fölé emelkedik, és a visszaesés a legélesebben a szabadtéri, fizikai munkákban jelentkezik. Az irodai munka is megsínyli a hőséget, részben azért, mert a magas hőmérséklet rontja az alvás minőségét és a kognitív képességeket.
Az Allianz által készített, a tanulmányban idézett országhatárokon átívelő elemzés szerint minden egyes, napokon át tartó, 30 Celsius-fok feletti többletfok körülbelül 3 százalékos veszteséget okoz az egy ledolgozott órára jutó kibocsátásban.
Franciaország a lista élén
Az eredmények nem a legmelegebb országok rangsorát adják. A Triodos az egyes gazdaságokat az alapján értékeli, mekkora részét adja a kibocsátásnak a hőségnek kitett ágazatokban, milyen hosszúak az ingázási idők, milyen mértékű a légkondicionálók elterjedtsége és a lakosság alkalmazkodása, majd mindezt megszorozza az idei évben regisztrált, átlagon felüli forró napok számával.
Franciaország bizonyul a leginkább érintettnek: becslések szerint 1,4 százalékponttal esik vissza a növekedése, ami ahhoz is elég, hogy az amúgy is gyenge kiinduló helyzetből mintegy 0,6 százalékos gazdasági visszaesésbe csússzon.
Hollandia nagyjából 0,8 százalékpontot veszít, így gazdasága gyakorlatilag stagnálás közelében marad. Spanyolországban és Olaszországban a legsérülékenyebb a munkaerő és a legtöbb a forró nap, de az évtizedek óta tartó alkalmazkodás tompítja bármelyik hőhullám hatását.
Lengyelország a kevéssé elterjedt légkondicionálás és a csekély alkalmazkodás miatt különösen sérülékeny lenne, ám hűvösebb nyara volt, és várhatóan így is mintegy 2,9 százalékkal nő.
A GDP-számokban nem megjelenő költségek
Az emberi áldozatok nagy része mindezeken a számokon kívül marad.
Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban csak a júniusi hőhullám idején becslések szerint 20 400 hőséghez köthető haláleset történt, és ha a nyár során bekövetkezett, nagyjából 25 ezer halálesetet az elvesztett életévek alapján értékelik, az 1,5–7 milliárd eurós társadalmi költséget jelent.
Múlt hétig az egész EU-ban több mint 490 ezer hektárt perzseltek fel az erdőtüzek, szemben a 20 éves átlag 197 ezer hektáros értékével az Európai Erdőtűz-információs Rendszer adatai szerint, Franciaország pedig rekordot döntött.
A megégett területek kieső ökoszisztéma-szolgáltatásai további 100 milliótól akár 4,6 milliárd euróig terjedő költséget jelenthetnek.
A kutatás szerint az alkalmazkodás nagyjából 40 százalékkal mérsékelhetné a termelékenységi veszteségeket, de nem szüntetné meg azokat, és a szerzők arra figyelmeztetnek, hogy becsléseik óvatos feltételezéseken alapulnak.
A bank szerint az önmagában vett alkalmazkodás nem elegendő, Európának erőteljesebben kellene fellépnie a kibocsátások ellen, miközben a Bizottság július 17-i döntése, amellyel enyhítette fő szén-dioxid-árazási rendszerének pályáját, éppen az ellenkező irányba mutat.