Spanyol kormány átfogó lakásprogramot hagy jóvá Sánchez egyik fő politikai gyengeségének enyhítésére a jövő évi választások előtt
A növekvő bérleti díjak és lakásárak a közelmúlt gazdasági fellendülése ellenére egyre több spanyolt szorítanak ki a piacról.
A bérek nem tudták tartani velük a lépést, és elemzők szerint a turizmus, valamint a bevándorlás által hajtott városi népességnövekedés tovább szűkíti a kínálatot.
Az új, 7 milliárd eurós terv a következő négy évben megháromszorozza az állami bérlakásokra fordított kormányzati beruházásokat. Garantálja, hogy a támogatott lakásokat néhány év után ne lehessen átminősíteni, és segítséget tartalmaz fiatal bérlők és lakásvásárlók számára is.
„Ez jelentős előrelépés. Évtizedek óta először van komoly költségvetési elköteleződés” mondta Raluca Budian, a barcelonai Esade üzleti iskola Méltányos Lakhatás Megfigyelőközpontjának igazgatóhelyettese.
A pénz mintegy 40 százalékát az állami bérlakás-állomány bővítésére különítik el; Spanyolország ezen a téren jóval az európai átlag alatt marad.
Ezzel szemben 30 százalékot ingatlanfelújításokra fordítanak a kormány szerint. Ebbe beletartoznak az otthonok energiahatékonyságát javító beruházások, valamint az országnak az elnéptelenedő részein megvalósuló építkezések.
A fennmaradó összeget támogatásokra költik, elsősorban a fiatalokat célozva.
„A társadalom megállapodást követel a jelenleg őket leginkább sújtó probléma kezelésére” mondta kedden Isabel Rodríguez lakásügyi miniszter. A lakhatás rendszeresen a spanyol állampolgárok egyik legfőbb aggodalmaként jelenik meg az állami közvélemény-kutató, a CIS felméréseiben.
Az Eurostat adatai szerint 2025 végén Spanyolországban a lakhatási költségek éves összevetésben csaknem 13 százalékkal emelkedtek.
Spanyolország az OECD-országok között az utolsók között van a bérbe adható állami lakások arányát tekintve: ezek a teljes kínálat kevesebb mint 2 százalékát teszik ki.
Az OECD-átlag 7 százalék. Franciaországban ez az arány 14, Nagy-Britanniában 16, Hollandiában pedig 34 százalék.
Korábban Spanyolországban gyakran közpénzből építettek lakásokat, amelyek később magántulajdonba kerültek. Eladásuk után ezek kikerültek az állami bérlakás-állományból.