HIRDETÉSJúniusban még a nyersolaj rekord magas ára sokkolta az embereket, év végére azonban meredeken ívelt lefelé az árgrafikon.
A kínálat egyre nőtt, miközben a kereslet egyre csökkent a világgazdaság növekedésének lassulásával.
Az egyik legnagyobb fogyasztó, Kína gazdasági teljesítménye romlott, az eurózóna gazdasága stagnált és közben a másik legnagyobb energiafogyasztó, az Egyesült Államok 60-ról 30 százalékra csökkentette függőségét a külföldi nyersanyagtól. Az olajigényének jelentős részét a saját palaolaj kitermeléséből biztosítja.
A kőolaj exportáló országok – piaci helyzetük védelmében- nem csökkentették a kitermelést, hanem inkább lenyomták az árakat. Szaúd-Arábia politikai játszmába kezdett. Azt mondta, még a Brent 60 dolláros hordónkénti árát is bevállalja. Ezzel ugyanis kilökheti a kisebb amerikai palaolaj termelőket a piacról. A palaolaj felszínre hozása ugyanis nem csak környezetkárosító, de nagyon drága is.
Az OPEC tagok közül Venezuela, Irán és Nigéria szenved a kőolaj alacsony árától. Ezen országok pénzügyi helyzete meglehetősen instabil, az energiahordózó pedig a legfőbb bevételforrásuk, a költségvetésük alapja.
Nem így a nemzetközi közlekedés tagjai: a légitársaságok, hajózási vállalatok, közúti fuvarozók tapsolnak örömükben, hogy egyre csökken az üzemanyag ára, így a költségeik is.
Persze a legjobban talán az átlagautósok látják szívesen, hogy kevesebbet kell fizetni a benzinért vagy a gázolajért. Főleg figyelembe véve, hogy Európában jelentős adó terheli az üzemanyagot, ellenben az Egyesült Államokkal.