Hirdetés

Salentói avokádó ültetvények váltják az olajfaligeteket a Xylella után

Vörös jelzéssel megjelölt olajfa a törzsén, amely a Xylella jelenlétére utal.
Olajfa, amelynek törzsén egy piros jel jelzi a Xylella jelenlétét. -  Szerzői jogok  AP Photo
Szerzői jogok AP Photo
Írta: Stefania De Michele
Közzétéve:
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on
Megosztás Close Button

Az Xylellától az avokádóig Salento új mezőgazdasággal kísérletezik, de a baktérium terjedése aggasztja Európát, a trópusi irányváltás pedig próbára teszi a vízkészletek rendelkezésre állását.

Hass, Bacon és Fuerte: Salentóban a vidéki táj új főszereplői egzotikus neveket viselnek. Calimera és Vernole között, Lecce megyében ezek az avokádófajták már egyre kézzelfoghatóbb valóságot jelentenek, olyannyira, hogy november közepén a betakarítás is teljes lendületbe került. Nem agrárkuriózumról van már szó, hanem egy szerkezetváltásra tett fogadásról azoknak a pugliai vállalkozásoknak, amelyek alternatívát keresnek a Xylella fastidiosa okozta olajfapusztítás után.

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Ez a fogadás azonban a maga árnyoldalával is jár. Az avokádó nagy mennyiségű vizet igényel éppen a legforróbb nyarak idején, egy olyan területen, amely már most is szárazsággal és nagy nyomás alatt álló vízbázisokkal küzd.

A változás jól látható a Tommasi mezőgazdasági üzemben, ahol az első fákat 2017-ben ültették el. Közel tíz évvel később minden fa 70 és 100 közötti termést hoz, a becsült hozam pedig hektáronként mintegy 10 mázsa. Az elmúlt áprilisban további 700 növényt ültettek.

Miközben Salento új növényekre áll át, a Xylella továbbra is fenyegetést jelent az európai mezőgazdaság számára, és egy Pugliában kirobbant válságot az egész mediterrán térséget érintő problémává alakít.

A Xylella már nem csak Pugliára jelent veszélyt

A salentói avokádó története valójában az elveszett olajfák történetével kezdődik. 2013 októberében az Európai Unióban először Pugliában azonosították a Xylella fastidiosát. Ez egy baktérium, amely a xilémaszövetet, vagyis azt a szövetet kolonizálja, amelyen keresztül a víz és a tápanyagok áramlanak, és fokozatosan rontja a növény működését. Az olajfákban gyors kiszáradást okozhat, súlyos esetekben pedig a fa pusztulásához vezethet.

Azóta a betegség átalakította Puglia mezőgazdasági tájának nagy területeit. És nem maradt Olaszországra korlátozva, az évek során Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában is azonosították. Az érintett kultúrák között nemcsak az olajfák szerepelnek, hanem mandula, citrusfélék, szőlő és több dísznövény is.

A probléma nagyságát a tudományos kutatás is alátámasztja. A növényfajokat felsoroló adatbázisának legutóbbi, 2025-ben közzétett frissítésében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 727 növényfajt sorolt fel, amelyekben jelezték a Xylella jelenlétét. Ezek közül 463 esetében erősebb tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre, meghatározott felderítési kritériumok alapján. Ez nem jelenti azt, hogy mindegyik ugyanolyan mértékben lenne sebezhető, vagy hogy a baktérium minden alváltozata mindegyiket meg tudná fertőzni, a megbetegítő képesség a baktériumtörzs, a gazdanövény és a környezeti feltételek kombinációjától függ.

2026-ban Olaszországban újabb figyelmeztető jelek jelentek meg. Calabriában, Taurianova térségében, Reggio Calabria megyében hét olyan olajfát azonosítottak, amelyek a pauca alváltozatra pozitívak. Ez az első regionális gócpont. Basilicatában ezzel szemben a multiplex alváltozatot egy mandulafán mutatták ki Matera térségében. Mindkét területen rendkívüli növény-egészségügyi intézkedéseket és irtási beavatkozásokat rendeltek el.

A baktérium terjedése miatt a megfigyelés olyan kérdés, amely túllép a regionális és nemzeti határokon. Európa számára ugyanis a mezőgazdasági termelés védelme azt is jelenti, hogy meg kell akadályozni, hogy egy helyi gócpont teljes termelési láncokra jelentsen problémát.

A Xylella lehetséges költsége az európai mezőgazdaság számára

Mennyibe kerülhetne a Xylella ellenőrizetlen terjedése? Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által, az EFSA-val közösen 2025 novemberében közzétett értékelés a baktériumot megerősítette az Unió egyik fő növény-egészségügyi fenyegetéseként.

Egy nagyszabású terjedési forgatókönyvben a termelési veszteségek éves szinten elérhetik a 7,1 milliárd eurót, és több mint 540 000 munkahely kerülhet veszélybe. Ez a számítás a lehetséges hatást modellezi, nem pedig a már bekövetkezett károk mérlege.

Az adat jól mutatja, hogy a Xylella nem pusztán pugliai ügy. Az olajfa-termesztés, a mandulatermelés, a citrusfélék és a szőlőtermesztés több európai országban is fontos gazdasági tevékenység. A termelés visszaesése a feldolgozóiparra, az elosztásra és a mezőgazdasági értékláncokhoz kapcsolódó tevékenységekre is hatással lenne.

Az Európai Unió ezért külön szabályokat vezetett be a baktérium elleni küzdelemre. A Xylellát karantén-károsító szervezetként sorolták be, a 2020/1201 végrehajtási rendelet pedig előírja a megfigyelési kötelezettségeket, a gócpontok kijelölését és a fertőzött növények eltávolítását.

Amikor a baktériumot egy új területen azonosítják, az általános szabály az irtás: fertőzött területeket és pufferzónákat jelölnek ki, ahol a jogszabály szerint ellenőrzéseket végeznek és növényeket távolítanak el. Ott, ahol a betegség már szélesen megtelepedett, és az eltávolítás nem tekinthető reálisnak, mint Puglia bizonyos részein, visszaszorító intézkedéseket alkalmaznak. Az uniós tagállamokban éves vizsgálatokat írnak elő, és európai társfinanszírozás is elérhető a megfigyelési és védekezési tevékenységekhez.

A megelőzés azonban nem hozza vissza az elveszett olajfákat. Itt lép be a képbe az új termelési formák keresése.

Avokádó, mangó és papaja: a déli vidéki táj új arca

Azoknak a gazdáknak, akik olajfa-állományuk jelentős részét elveszítették, a diverzifikálás jelentheti a földek felhagyásának elkerülését és új jövedelemforrások kiépítését.

A Bari Egyetem Talaj-, Növény- és Élelmiszertudományi Tanszékének számításai szerint a Xylella által érintett pugliai területeken 23 885 hektár olajfaültetvény potenciálisan alkalmas avokádó termesztésére. A Pugliában a trópusi kultúráknak szentelt területek összességében már elérhették a 4 000 hektárt.

Nem pusztán vállalkozói döntésről van szó. A hőmérséklet emelkedése módosítja a hagyományos kultúrák növekedési feltételeit, és lehetőséget nyit olyan fajok számára, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még nehezen voltak termeszthetők ezen a vidéken. Az avokádó, a mangó és a papaja a legszembetűnőbb példák közé tartoznak.

Az éghajlati adatok megerősítik a változás gyorsaságát. A Coldiretti Puglia által a Copernicus ERA5-Land adatai alapján végzett számítások szerint 2026 első tíz hónapjában az olasz hőmérsékleti anomália +2,11 fokot ért el az 1991-2020 közötti átlaghoz képest. Ez a legmagasabb érték a január-október időszakra vonatkozó országos idősorban.

A magasabb hőmérséklet azonban nem jelent automatikusan kedvezőbb mezőgazdasági feltételeket. Előfordulhat, hogy egy kultúra hőmérséklet szempontjából megfelelő környezetet talál, mégis alkalmatlan marad a vízfogyasztása, a talaj minősége vagy a szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni sérülékenysége miatt.

Avokádó: jól tűri a meleget, de szomjas növény

Ez a salentói szerkezetváltás egyik fő kritikus pontja. Az avokádó szubtrópusi faj, amely különösen a nyári hónapokban jelentős vízellátást igényel. Az olajfa ezzel szemben mediterrán növény, amely hosszabb száraz időszakokat is képes átvészelni, a térség környezeti viszonyaihoz való fiziológiai alkalmazkodásának köszönhetően.

Az avokádó gyökérzete elsősorban a talaj felszíni rétegeiben koncentrálódik, ezért a növény különösen függ a rendelkezésre álló nedvességtől. Az agronómiai becslések szerint a nyári időszakban egy kifejlett fa vízfogyasztása elérheti a napi 136-220 litert, tavasszal pedig alacsonyabb értékeket mutat.

A gyümölcs vízlábnyoma is jelentős. A Water Footprint Network Mekonnen és Hoekstra által készített számításai szerint egy kilogramm avokádó előállításához átlagosan 1 981 liter vízre van szükség, beleértve a csapadékvizet, az öntözéshez felhasznált vizet és a szennyező anyagok hígításához szükséges vizet.

Természetesen nem minden liter víznek ugyanakkora a súlya, a csapadékvíz és a vízbázisokból vagy vízfolyásokból kitermelt víz eltérő erőforrásokat jelentenek. Fontos különbséget tenni a teljes vízlábnyom és a tényleges öntözővíz-felhasználás között.

Salento számára azonban a probléma nagyon is valós. Az avokádó érzékeny a víz sótartalmára és a gyengén vízáteresztő talajokra is. Ez különösen gondot jelent egy olyan térségben, ahol a föld alatti vízkészletek nagy nyomás alatt vannak, és a tengervíz betörése dokumentált kockázatot jelent.

Nem elég egy rövid szünet a szárazságban

Puglia 2026. június 30-án hivatalosan lezárta a vízhiány miatti rendkívüli állapotot, az előző tél és tavasz bőséges csapadéka után. Azonban az, hogy véget ért a rendkívüli állapot, nem jelenti a probléma megoldását.

Az ANBI Obszervatórium október elején frissített adatai szerint a Capitanata négy mesterséges tározója 98,12 millió köbméter vizet tartalmazott, ami a teljes, 331,9 millió köbméteres engedélyezett kapacitás kevesebb mint 30 százaléka.

Salentóban emellett a mezőgazdasági vízellátás jelentős mértékben a föld alatti készletektől függ. Az Ispra hidrogeológiai felmérései hosszabb ideje dokumentálják a vízbázisok kimerülésének és a tengervíz betörésének jelenségeit, amelyek rontják a rendelkezésre álló víz minőségét.

A kockázat az, hogy a nagy vízigényű kultúrák terjeszkedése fokozza a kutakra nehezedő nyomást, és erősíti a versenyt a mezőgazdasági tevékenységek és a lakossági vízfogyasztás között. Ez a nehézség nem csak Pugliát érinti, a vízgazdálkodás immár a mediterrán mezőgazdaság jövőjének egyik központi kérdése, amely egyre inkább ki van téve száraz időszakoknak és rendszertelen csapadéknak.

Új mezőgazdaság, de nem bármi áron

A salentói avokádó azt mutatja, hogy az agrár-szerkezetváltás akkor is nyithat lehetőségeket, ha egy térséget pusztító növény-egészségügyi válság sújt. De nem univerzális megoldásról van szó. A növényeknek évekre van szükségük, mire termőre fordulnak, speciális beruházásokat igényelnek, és továbbra is ki vannak téve a téli hideghullámok visszatérésének, amelyek károsíthatják az ültetvényeket.

A kihívás ezért az, hogy a növényeket ne csak az új hőmérsékleti viszonyok, hanem a tényleges vízellátottság, a talaj minősége és a szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni ellenálló képesség alapján válasszák meg.

Ugrás az akadálymentességi billentyűparancsokhoz
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on

kapcsolódó cikkek

Palermóban termesztették és szüretelték az első olasz kávét: a melegedő klíma átalakítja a mezőgazdaságot

Salentói avokádó ültetvények váltják az olajfaligeteket a Xylella után

UNESCO–UCL jelentés: hízelgő AI miatt kockázatos rá bízni klímapolitikát