Tisztított szennyvízzel öntözött olajfák: az olaszországi Pugliában egy kísérleti projekt így küzd az aszály és az új szennyezők ellen. A molekula hidrogén-peroxid és UV-sugárzás egyesítésével keletkezik. Az eredmények két év múlva várhatók.
Szomjazik a termőföld, különösen Dél-Európában. Az Adria-medencében minden egyes vízcsepp számít.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Pugliában, Dél-Olaszországban a vízhiányt tovább súlyosbítja az éghajlatváltozás, ráadásul egy baktérium, a Xylella fastidiosa (forrás: angol), tizedelte meg az olajfaligeteket.
Az európai ECO FLOW (forrás: angol) projektben görög és olasz szakértők dolgoznak együtt. Azt javasolják, hogy a Gallipoliban megtisztított szennyvizet öntözésre használják fel, amely máskülönben a tengerbe jutna. Figyelmük középpontjában az úgynevezett újonnan megjelenő szennyező anyagok (forrás: angol) állnak. Ezek az ipari tevékenységből származó, ember által létrehozott kémiai, anyagi vagy biológiai anyagok a települési és kórházi szennyvizekben vannak jelen.
A kísérletet a gallipoli szennyvíztisztító telephez közeli földterületen végzik. Három sor, baktériumoknak ellenálló olajfák és háromféle öntözési mód szerepel benne: a hagyományos, kútvízzel történő öntözés, a tisztítótelepen kezelt víz használata, valamint egy különleges eljárással kezelt víz, amellyel a szennyező anyagok mennyiségét kívánják csökkenteni.
Rocco Protopapa, a Öntözési és Erdészeti Tevékenységek Regionális Ügynöksége (ARIF) (forrás: angol), Puglia régió köztestületének munkatársa elmondja, hogy az ECO FLOW céljai között szerepel az is, hogy „összehasonlítsuk a kútvízzel öntözött növényeket azokkal, amelyek kezelt vizet kapnak, illetve azokkal, amelyeket hidrogén-peroxiddal kezelt vízzel öntözünk. Meg akarjuk nézni, mennyi termést hoznak, és hogyan teremnek. Így elkerüljük a vízpazarlást is, hiszen a víz máskülönben a tengerben végezné” – mondta.
A gallipoli tisztítótelepen az ECO FLOW számára kijelölt kezelt vizet a telep tartályaiban tároltnál is alaposabban tisztítják, mégpedig egy minitelep szabadalmaztatott technológiájával, amely egy másik európai projektben, a RE-WATER (forrás: angol) keretében született.
Hogyan működik a víz kiegészítő fertőtlenítésének folyamata?
Fabrizio Dell’Anna, aki az Aquedotto Pugliese (forrás: angol) – a Puglia és Campania régiók teljes vízciklusának kezeléséért felelős szervezet – részéről felel a projekt műszaki koordinációjáért és fejlesztéséért, elmondja, hogy a technológia „hidrogén-peroxid és egy lámpa által kibocsátott ultraibolya sugárzás kombinációjára épül. Ez az összhatás rendkívül reakcióképes molekulák képződését teszi lehetővé, amelyek képesek lebontani a szennyező anyagokat. Nagy kihívást jelentett, mert az ehhez szükséges berendezés nem létezett a piacon.” A reaktor, amelyben a kezelt víz található, „hőszigetelt, hogy elkerüljük azokat a hőmérséklet-ingadozásokat, amelyek zavarhatnák a hidrogén-peroxid működését”. Rájöttek, hogy a szennyezőket támadó reakcióképes molekulák száma nő, ha a víz kering, ezért a rendszert ennek megfelelően egészítették ki.
Az ECO FLOW költségvetése meghaladja az másfél millió eurót; ennek 75 százalékát az európai kohéziós politika finanszírozta, a fennmaradó 25 százalékot pedig Görögország és Olaszország, a projektben részt vevő két ország biztosította. Görögországban a kutatók fizikai membránon dolgoztak, hogy javítsák a szennyvíz kezelését és szűrését, míg Olaszországban a kémiai megoldásra összpontosítottak. A két megoldás kiegészíti egymást – hangsúlyozzák a szakértők, akik az ECO FLOW pilot keretében megosztják egymással ezt a tudást.
A Bari Műszaki Egyetem (forrás: angol) laboratóriuma nyújt műszaki és tudományos támogatást az Acquedotto Pugliese számára, amely az ECO FLOW-ban zajló kísérletek fő partnere.
Danilo Spasiano, a Bari Műszaki Egyetem professzora és kutatója elmondja, hogy az ECO FLOW monitoringja nemrég kezdődött. Vizsgálják a víz és a növények fejlődését, de a talaj jellemzőit, valamint azoknak a szennyező anyagoknak a felhalmozódását is, amelyek azon a talajon jelenhetnek meg, ahol a kísérletben öntözött két olajfajta – a Favolosa (forrás: angol) és a Lecciana (forrás: angol) – növekszik; mindkettő ellenáll a Xylellának.
Ez a pilotprojekt kétéves időtartamra szól.
A Francesca Stajano (forrás: angol) birtokon évente több mint hatvan tonna olajbogyót termelnek. Tulajdonosa, Antonio Astuto a termés egy részét kútvízzel, egy fiatalabb olajfaligetet pedig a gallipoli tisztítótelepen kezelt vízzel öntözi, és látja a különbséget.
„Nem számítottunk arra, hogy a négyéves fák már most termést hoznak. Nagyon örültünk, hogy a növények gyorsabban fejlődtek – feltehetően annak köszönhetően, milyen vizet használtunk” – mondta.
Ültetvényein az olajfákat csepegtető öntözőrendszerrel látja el vízzel, hogy „jó eredményt érjünk el, miközben a lehető legkevesebb vizet használjuk fel”, és így elkerüljék a pazarlást – teszi hozzá.