Paul Krugman szerint a modern jövedelemstabilizációs modellek fenntartják az építési ösztönzőket, miközben enyhítik a jelenlegi, „elviselhetetlen” helyzetet. A közgazdász figyelmeztet, hogy a francia államadósság „katasztrofális” lehet, és Európának „átmeneti protekcionizmust” javasol.
Már csaknem két hónapja egy társadalmi nyugtalanság hulláma tömegeket visz az utcára Európa több országában, ahol a tartósan emelkedő megélhetési költségek egyre nehezebben viselhető teherré váltak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Albániától Olaszországon, Franciaországon, Belgiumon és Németországon át egészen Portugáliáig és Spanyolországig a tiltakozások mozgatórugói nem mindenhol azonosak, de az egyik fő panaszként, különösen a fiatalok körében, a lakhatási költségek megugrása jelenik meg, amelyek valójában már 2010 óta folyamatosan romlanak.
Jóllehet egy, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (1948) rögzített alapelvről és a lakosság gazdasági biztonsága szempontjából alapvető jóról van szó, az Európai Bizottság csak az elmúlt szeptemberben terjesztett elő egy jogalkotási javaslatot (forrás: portugál) ezen a területen. A probléma nem kizárólag az öreg kontinensre jellemző, mondta az Euronewsnak Paul Krugman, aki a bérleti díjak felső korlátait, átmeneti, azonnali hatású intézkedésként elfogadhatónak tartja a spekuláció fékezésére.
„Az a furcsa, hogy gazdasági szempontból a kérdés egyszerű. Elég több lakást építeni. Elég eltávolítani azokat a korlátozásokat, amelyek megnehezítik az építkezést” állítja az amerikai közgazdász. Hozzáteszi, hogy ahol liberalizálták az építkezést, az ingatlanárak jelentősen csökkentek.
Krugman ugyanakkor nem hallgatja el, hogy az ingatlanpiac jelenlegi helyzete „elviselhetetlen”. Az AFP által idézett nyilatkozatok szerint egy 21 éves olasz egyetemi hallgató az egyik friss olaszországi tüntetésen arról beszélt, hogy Rómában egy egyszemélyes szoba ára elérte az 1 200 eurót.
Az Európai Bizottság lakhatási tervéről készített állásfoglalásában (forrás: portugál) az Európai Diákszövetség arra figyelmeztetett, hogy fiatalok és hallgatók ezrei szorulnak ki a felsőoktatásból a spekulatív gyakorlatok miatt. Az Európai Egyetemek Szövetsége szerint azok a hallgatók, akik nem a szüleikkel élnek, havi jövedelmük közel 40 százalékát költik lakhatási kiadásokra.
Maguk a Bizottság és az Európai Parlament (forrás: portugál) is elismerik, hogy a lakhatás finansializációja, vagyis az, hogy alapok fektetnek be ebbe az ágazatba és az ingatlanokat nyereséget termelő eszközként kezelik, hozzájárul az árak drasztikus emelkedéséhez.
Ebben a helyzetben, és tekintettel arra, hogy számos európai országban legalább háromtól öt évig tart új lakások felépítése, Paul Krugman pragmatikus megközelítést választ a bérleti piac tekintetében, és elfogadja az úgynevezett második generációs bérletidíj-stabilizációs modellek bevezetését.
„New York, szülővárosom, stabilizálja a bérleti díjakat. A polgármester, aki, ahogy Európában mondanák, baloldali ember, ezt úgy teszi, hogy közben ösztönzőket és több építkezést engedélyez. Nem vagyok purista ebben a kérdésben” jegyzi meg a 2008-as közgazdasági Nobel-díjas, aki szerint a építkezés és a szabályozás együtt tud létezni.
A New Yorkban elfogadott program egy indexhez köti a bérleti díjak éves emelését, amely meghatározza a korrekció maximális százalékát, és legfeljebb 40 évig tartó, jelentős adókedvezményeket kínál a magánfejlesztőknek, cserébe azért, hogy az új lakások jelentős részét kötelezően bevonják a szabályozott rendszerbe.
A berlini modell, amelyet 2029-ig hosszabbítottak meg, a helyben összehasonlítható átlaghoz képest legfeljebb 10 százalékos szintre korlátozza az árak frissítését, és mentesíti azokat a lakásokat, amelyeket 2014 októbere után vettek használatba és adtak bérbe.
„Ez egy [rendszer] nem tökéletes, de nem tart majd sokáig, ha az építkezés előrehalad. Néhány évről beszélünk, legfeljebb. A pozitív hatások nagyon gyorsan jelentkeznek” teszi hozzá.
A francia gazdaság „túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen menteni”
A tágabb gazdasági környezetben Franciaország államadóssága, amely a bruttó hazai termék (GDP) 119 százalékának felel meg, nyugtalanságot kelt a piacokon. Több mint egy évtizeddel az államadósság-válság okozta zavarok után ismét kísértetek lebegnek Európa felett.
„Ha Franciaország hiteles pályán haladna a fiskális fenntarthatóság felé, nem lenne szüksége rövid távú megszorításokra. Franciaország problémája viszonylag egyszerű, a nyugdíjkorhatár abszurd módon alacsony” emeli ki Krugman.
A közgazdász aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Franciaország olyan válsággal nézhet szembe, mint amelyen Portugália ment keresztül (2010-2012). Egy olyan forgatókönyvben, amelyben Párizs nem teljesítené kötelezettségeit, rendszerszintű egyensúlytalanságok alakulhatnának ki.
„Ez [Európa számára] katasztrofális. Ha Franciaország válságba kerül, az az egész eurórendszert ledöntheti” magyarázza. Portugáliával ellentétben, amely periférikus ország, Franciaország Európa második legnagyobb gazdasága, és Krugman szemében már nem „túl nagy ahhoz, hogy megbukjon”, hanem „túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen menteni”.
„Nem lehet megmenteni az euróövezet GDP-jének 20 százalékát. Nincs ehhez elegendő forrás” figyelmeztet.
Európát fenyegeti az ipar leépülése
A belső költségvetési gyengeségek mellett az európaiak külső sokkokkal is küzdenek, amelyeket az Egyesült Államok kereskedelmi vámjai és Kína túltermelése okoz, és amelyek támogatott termékekkel árasztják el a közös piacot.
Krugman úgy véli, hogy Európa „bizonyos mértékig a deindustrializáció veszélyének van kitéve”. Ugyanakkor hisz abban, hogy az öreg kontinens autóipara ismét versenyképes lehet.
Az alkalmazkodási időszakban számos kihívás áll még előtte. „A kockázat az, hogy mire az európai autóipar kiheveri a múltban elkövetett hibáit, már túl késő lesz, mert az egész ipari ökoszisztéma eltűnik” jegyzi meg.
Ezért „néhány védőintézkedésre” lesz szükség. Krugman, aki arról ismert, hogy a nyitott piacok híve, világossá teszi, hogy továbbra is támogatja a szabad kereskedelmet, de a mai geopolitikai helyzetben védekező stratégiát javasol.
„Most, sajnos, eljött az ideje egy kis átmeneti protekcionizmusnak” zárja szavait.
Nézze meg a fenti videóban Paul Krugman Euronewsnak adott interjúját a 2026-os Conferências do Estoril rendezvényen.