Franciaország az év eleje óta nem nőtt, a GDP július és szeptember között 0,1%-kal csökkent. Hogyan állítható helyre az ország hitelessége, miközben a kormány a 2027-es költségvetés elfogadására sürgeti a politikai erőket?
Kifejezetten gyenge teljesítmény. A francia bruttó hazai termék 0,1 %‑kal csökkent a harmadik negyedévben, ahogyan azt pénteken az Institut national de la statistique et des études économiques (Insee) közölte (forrás: francia), miután a második negyedévben stagnált, az elsőben pedig 0,2 %‑kal esett vissza.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Újabb csapás ez a kormány számára, hiszen Franciaország hitelfelvételi kamatai a múlt héten meghaladták az 5 %‑ot a pénzpiacokon, és a társadalmi légkör továbbra is robbanásveszélyes, egy újabb országos tiltakozónap előestéjén, amelyet a megélhetési költségek emelkedése ellen és a fiatalok követeléseinek támogatására hirdettek meg.
Ez az aktivitáscsökkenés gyakorlatilag a recesszió küszöbére sodorja az euróövezet második legnagyobb gazdaságát. Ezzel párhuzamosan az infláció is gyorsult, októberben éves szinten 3,4 %‑ra emelkedett a szeptemberi 3,1 % után. Ez a mutató 2024 januárja óta nem volt ilyen magas, közölte az Insee.
A kedvezőtlen adatok a szakértők számára nem jelentenek meglepetést, a különösen kedvezőtlen makrogazdasági környezetben. „Franciaország nagy valószínűséggel technikai recesszióba kerül a következő negyedévek során”, mondta az Euronewsnak Jérémie Peloso, a BCA Research Európáért felelős vezető stratégája.
„Ez a forgatókönyv már a közelmúltbeli költségvetési feszültségek és a kötvénypiac összeomlása előtt is elképzelhető volt”, tette hozzá.
„Falnak megyünk”
A kormány érzi a csapás súlyát, és hangsúlyozza, hogy szükség van a 2027‑es költségvetés határidőn belüli elfogadására, egy olyan parlamentben, ahol nincs többsége.
A Franceinfo stúdiójában nyilatkozva Roland Lescure gazdasági és pénzügyminiszter a francia gazdaságot „leállt állapotban lévőnek” írta le. Arra is figyelmeztetett, hogy az ország „falnak megy”, ha nem fogadják el a „helyreállítási” költségvetést.
Ha a parlamenti viták kudarcot vallanak, a kormány nem zárja ki, hogy az alkotmány 49.3‑as cikkére támaszkodjon, amely lehetővé teszi egy szöveg szavazás nélküli elfogadását, kivéve, ha bizalmatlansági indítványt fogadnak el. Másik lehetőség a rendeletekhez való folyamodás, olyan eljárás, amelyet az 1958‑ban létrehozott Ötödik Köztársaság óta még soha nem használtak költségvetés elfogadására.
„Nem a költségvetés hiánya a legnagyobb kockázat a francia gazdaság számára”
Jérôme Mathis, a Paris‑Dauphine Egyetem közgazdász professzora és a „A pénzügyek mindennapjaink középpontjában” (forrás: francia) című blog szerzője szerint a költségvetés elfogadása nem „meghatározó”, mivel önmagában nem tenné lehetővé „valamilyen áttételes hatáson keresztül, hogy rövid távon csodával határos módon újraindítsa az aktivitást”.
„Éppen ellenkezőleg, egy kiigazító költségvetési csomag általában azonnal fékezi a növekedést.” A kutató hangsúlyozza, hogy a tét nem merül ki a kormány javaslatának átviteles elfogadásában, hanem abban áll, hogy a befektetők közép‑ és hosszú távú kilátást kapjanak a francia államháztartás pályájáról.
Jérôme Mathis emlékeztet arra, hogy Franciaország jelenleg olyan helyzetben van, amikor finanszírozásának költsége gyorsan növekszik. „A kamatlábak minden egyes emelkedése fokozatosan megjelenik az állami költségvetésben, csökkenti a jövőbeni mozgásteret, és végül a magánberuházásokra is ránehezedik.” Egy bizonyos ponttól kezdve, figyelmeztet az szakértő, maga a költségvetési bizonytalanság válik az aktivitás fékezőjévé: „A vállalatok elhalasztanak bizonyos beruházásokat, a háztartások késleltetnek bizonyos kiadásokat, és a piacok magasabb kockázati prémiumot követelnek.”
Ezen a pénteken a francia 10 éves államkötvények hozama 4,9 %‑on állt, ami 0,17 százalékponttal alacsonyabb az október 22‑én elért csúcsnál. A francia‑német spread, amely a két ország hitelfelvételi kamatai közötti különbséget méri, mintegy 1,55 százalékpont körül mozog.
„Az EKB tegnapi ülése, amely viszonylag kevés meglepetést tartogatott, minden bizonnyal hozzájárult ehhez a hozamcsökkenéshez, még akkor is, ha elnöke, Christine Lagarde megtagadta a francia helyzet kommentálását”, áll egy, a BCA ügyfelei számára készült stratégiai feljegyzésben, amelyet Jérémie Peloso írt, és amelybe az Euronews betekintést nyert.
„A francia gazdaságra leselkedő fő kockázat nem a költségvetés hiánya. Hanem a láthatóság hiánya az államháztartás pályáját illetően”, fogalmaz Jérôme Mathis. Ebben a helyzetben „a jelenlegi blokkoltság fő gazdasági költségét nem annyira azoknak az intézkedéseknek a tartalma jelenti, amelyekről nem születne szavazás, hanem a bizonytalanság elhúzódása”.
Ami a költségvetés esetleges rendeleti elfogadását illeti, a professzor ebben nem lát „nyilvánvaló gazdasági megoldást”. Szerinte a piacok ugyan nagy jelentőséget tulajdonítanak a politikai döntések gyorsaságának, de legalább ennyire fontosnak tartják azok „legitimitását” és „tartósságát”. Egy rendelettel elfogadott költségvetés csökkentheti a rövid távú bizonytalanságot, de önmagában nem elegendő a hosszú távú költségvetési hitelesség helyreállításához, figyelmeztet a kutató.
„A piacok általában inkább egy vitatott döntést részesítenek előnyben egy elhúzódó döntéshiánnyal szemben. De ha egy rendelettel elfogadott költségvetést törékenynek tekintenek, olyannak, amelyet a következő elnökválasztás után felülírhatnak, vagy amely egy tartós politikai képtelenség jele többségek kialakítására, akkor a bizalomra gyakorolt pozitív hatása korlátozott lehet”, magyarázza Jérôme Mathis.
Szerinte ez különbözteti meg a jelenlegi helyzetet a „klasszikusabb” költségvetési válságoktól: a piacok nem kérdőjelezik meg Franciaország technikai képességét az adók beszedésére vagy adóssága visszafizetésére. „Sokkal inkább abban kételkednek, hogy képes‑e lassítani ennek a növekedésnek az ütemét.”
„Amíg ez a kérdés fennmarad, az állampapír‑hozamokra nehezedő nyomás várhatóan megmarad, függetlenül attól, milyen intézményi eszközt választanak a költségvetés elfogadására”, zárja gondolatait.