Európa-szerte a munkaadók egyre inkább a készségeket értékelik, bár a formális végzettség továbbra is jelentős. Az Euronews Business szakértők segítségével megvizsgálja, mely országok készültek fel leginkább a készségközpontú megközelítésre, és feltárja a hiányokat.
A munkaerőpiac folyamatosan változik. Új állások jelennek meg, és új készségekre van szükség. A diplomák továbbra is számítanak Európa munkaerőpiacán, de a munkaadók egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy az emberek valójában mire képesek, állítják a szakértők.
„A munkaerőpiac fizetőeszköze a pusztán hagyományos végzettségektől egyre inkább a készségekre helyezett erősebb hangsúly felé tolódik” – olvasható az OECD „A Skills‑First Labour Market” című jelentésében.
Ezt skills-first megközelítésnek nevezik.
„A gyakorlatban a skills-first alapú toborzás nem arról szól, hogy teljesen kiváltsuk a diplomákat, hanem arról, hogy nagyobb súlyt adjunk az egyének bizonyított készségeinek, függetlenül attól, hol szerezték azokat, hogy javítsuk a tehetség és az állások összepárosítását” – mondta Glenda Quintini, az OECD vezető közgazdásza az Euronews Businessnek.
Dr Soon-Joo Gog, a Singapore University of Social Sciences Skills-First Practices Központjának vezető igazgatója hangsúlyozta, hogy a skills-first nem azt jelenti, hogy csak a készségek számítanak. Ez egy működési alapelv. Az egyének és a munkaadók a bizonyított készségeket a képesítések mellett használják.
Az OECD Skills-First Readiness and Adoption Indexe azt méri, mennyire felkészült egy-egy ország erre a megközelítésre.
Hogyan működik az index?
Az index minden ország számára 0 és 1 közötti pontszámot ad. A magasabb pontszám azt jelzi, hogy az adott ország jobban felkészült a skills-first gyakorlatokra, és azokat szélesebb körben alkalmazza.
Az index azt vizsgálja, mennyire hatékonyan azonosítják, fejlesztik, ismerik el és jutalmazzák a készségeket az országok. Ez magában foglalja a felnőttképzést, a készségadatok felhasználását, a képzéshez nyújtott állami támogatást és azt is, hogy a munkaadók milyen mértékben értékelik, amit a munkavállalók ténylegesen be tudnak mutatni.
Svédország és Franciaország jár az élen
Svédország rendelkezik a legmagasabb pontszámmal Európában, 0,70-nel, ezt követi Franciaország (0.69), az Egyesült Királyság (0.65) és Belgium (0.64).
„Svédország és Franciaország például összességében erős teljesítményt nyújt, bár nincs egyetlen, mindenki számára érvényes út egy skills-first munkaerőpiac felépítéséhez” – mondta Quintini.
„Svédország például erős támogató kerettel tűnik ki, beleértve a készségintelligencia-adatok használatát és a készségfejlesztéshez nyújtott állami támogatást” – tette hozzá.
Finnország (0.63), Csehország (0.61), Norvégia (0.61) és Lettország (0.61) szintén a európai átlag felett teljesít.
A 23 európai ország átlaga 0.58. Spanyolország (0.59), Dánia (0.58), Portugália (0.58), Olaszország (0.58), Litvánia (0.58), Lengyelország (0.58) és Ausztria (0.58) közel vannak ehhez az átlaghoz.
Németország (0.57), Svájc (0.57) és Hollandia (0.56) valamivel az átlag alatt helyezkednek el.
Magyarország (0.45) és Görögország (0.46) rendelkezik a legalacsonyabb pontszámmal. Törökország (0.52), Szlovákia (0.54) és Szlovénia (0.54) szintén alacsony értéket érnek el.
Quintini rámutatott, hogy az index alsó részén elhelyezkedő országok gyakran nagyobb akadályokkal szembesülnek a felnőttképzésben való részvétel és a szélesebb tanulási ökoszisztémák kialakítása terén.
„A különbség ezért nem pusztán az oktatási rendszerekből fakad, hanem azt tükrözi, mennyire hatékonyan azonosítják, fejlesztik, ismerik el és jutalmazzák a készségeket az országok a munkaerőpiacon” – mondta.
Az Egyesült Államok pontszáma 0.60, valamivel az európai átlag felett. Kanada (0.55), Japán (0.51) és Dél-Korea (0.48) az átlag alatt helyezkednek el.
Gog rámutatott, hogy a legtöbb európai ország már lefektette az alapokat, de a nehezebb lépés az, hogy ezek a gyakorlatok rutinná váljanak.
„Ez időt vesz igénybe, és összehangolt erőfeszítést igényel a teljes rendszeren belül” – mondta.
A diplomák továbbra is számítanak, de nem ez az egyetlen jelzés
A szakértők egyetértenek abban, hogy a diplomák továbbra is fontosak. A munkaadók ugyanakkor egyre inkább azt is szeretnék látni, milyen készségekkel rendelkeznek a jelöltek.
„A diplomák továbbra is fontosak az OECD munkaerőpiacain, különösen azért, mert még mindig széles körben elfogadott jelzései a tudásnak és a képességeknek” – mondta Quintini.
„Azonban a munkaadók egyre inkább a formális képesítéseken túlra tekintenek, és nagyobb figyelmet fordítanak a tényleges készségekre, amelyekkel a munkavállalók rendelkeznek és amelyeket be tudnak mutatni.”
Elmondása szerint a készséghiány hajtja ezt az elmozdulást. A vállalatoknak ráadásul szélesebb háttérrel rendelkező tehetségeket kell találniuk, és a készségigények gyakran gyorsabban változnak, mint ahogy az oktatási rendszerek alkalmazkodni tudnak.
2025-re az OECD-országok munkaadóinak több mint 70 százaléka számolt be arról, hogy nehézséget okoz számukra az üres állások betöltése a képzett munkaerő hiánya miatt. Ugyanakkor a munkavállalók mintegy harmada úgy nyilatkozott, hogy jelenlegi munkájához képest vagy túlképzett, vagy alulképzett.
A diplomák jelentősége foglalkozásonként eltér
„A diplomák továbbra is számítanak, de jelentőségük foglalkozásonként jelentősen eltér, és a valós követelmények nem mindig átláthatók az álláskeresők számára” – mondta Pawel Adrjan, az Indeed gazdasági kutatási igazgatója az Euronews Businessnek.
Az Indeed kutatása szerint az Egyesült Királyságban a álláshirdetéseknek mindössze 14 százaléka említi kifejezetten a formális végzettségi követelményeket, szemben az Egyesült Államok 50 százalékával.
Kiemelte, hogy a diplomák a gyakorlatban továbbra is fontosak a speciális és erősen szabályozott szakmákban.
„A kulcskülönbség az, hogy a diploma továbbra is értékes jelzése a tudásnak és a képességeknek, de nem feltétlenül az egyetlen módja annak, ahogyan a jelöltek bizonyítani tudják az adott álláshoz szükséges készségeiket” – tette hozzá.
A készségeknek gyorsan kell fejlődniük
Anna Toni, Finnország Gazdasági és Foglalkoztatási Minisztériumának vezető szakértője hangsúlyozta, hogy az érintettek egyre inkább felismerik: értékes készségek nemcsak formális oktatás útján, hanem munkatapasztalat, önkéntes munka, hobbik és más élethelyzetek során is megszerezhetők. Új eszközök és módszerek születnek e készségek azonosítására és érvényesítésére.
„A munkaerőpiacok gyorsabban változnak, mint korábban, olyan tényezők hajtják, mint a digitalizáció, a zöld átállás és a mesterséges intelligencia. A készségeknek gyorsan kell fejlődniük, és az oktatási, valamint foglalkoztatási politikáknak ennek megfelelően kell alkalmazkodniuk” – mondta az Euronews Businessnek.
Készségek vagy diplomák: melyik fizet többet?
Az OECD megállapította, hogy átlagosan az extra oktatás körülbelül 16 százalékkal emeli a béreket, míg a jobb számolási készség körülbelül 9 százalékkal, amikor hasonló nagyságú különbségeket hasonlítanak össze.
Ez az eredmény azt mutatja, hogy a munkaadók továbbra is jelentős értéket tulajdonítanak az oktatási képesítéseknek, mint a termelékenység jelzéseinek, különösen akkor, ha korlátozottak az információik a munkavállalók készségeiről Quintini szerint.
Az OECD indexében az 1 alatti érték azt jelenti, hogy az oktatás jobban megtérül, mint a készségek. Franciaország az egyetlen európai ország, amely 1 fölött van, 1.33-mal. Ez azt jelzi, hogy a számolási készségekben mutatkozó különbség mintegy harmadával nagyobb bérelőnyt hoz, mint egy azonos tipikus nagyságú oktatási különbség.
„Ez [Franciaországban] egy olyan munkaerőpiaci és szakpolitikai környezetet tükrözhet, amely jobban kedvez a bizonyított készségek elismerésének és megbecsülésének” – mondta.
Gog arra figyelmeztetett, hogy a teszt csak a számolási készségeket vizsgálja, így nem fedi le azokat a műszaki, szociális és konkrét munkakörhöz kapcsolódó készségeket, amelyekre sok állásban szükség van.