Már 350 futballpályányi, korábban leromlott városi területet újítottak meg.
Európa egyik legszennyezettebb városa zöld átalakuláson megy keresztül. A következő négy évben hárommillió új fa és cserje gyökeresedik meg Milánóban, hogy segítsen megtisztítani a szmogtól fuldokló utcákat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy októberi levegőminőségi rangsor a világ tíz legszennyezettebb városa közül a hetedik helyre sorolta az olasz nagyvárost – ez volt az egyetlen európai település az legszennyezettebb városok között az IQAir listáján (forrás: angol). Ennek részben a Pó-alföld mélyfekvésű medencéjében elfoglalt fekvése az oka, amely korlátozza a levegő cserélődését, valamint az intenzív mezőgazdaság és a nagy ipari kibocsátások, hiszen a térség erősen iparosodott.
A projekt mögött álló Fondazione Forestami szerint az utcákon, tetőkön és homlokzatokon megjelenő több zöldfelület a legolcsóbb és leghatékonyabb módja annak, hogy kiszűrje a szálló port, hűtse a várost és javítsa a lakosok életminőségét.
2019-es indulása óta az urbánus újraerdősítési projekt csaknem 640 000 fát és cserjét ültetett el, amellyel megalkotója, az olasz építész, Stefano Boeri – aki Milánó híres függőleges erdejét is megépítette – elnyerte az Európai Tüdő Alapítvány (ELF) díját a levegőminőség javításáért végzett munkájáért és elkötelezettségéért.
Most pedig a projekt újabb elismerést kapott: az ENSZ World Restoration Flagship, azaz a helyreállítási zászlóshajó kezdeményezés címet. A kitüntetést október 29-én jelentették be az ENSZ Biodiverzitás-konferenciáján (COP17) az örményországi Jerevánban.
„Minden lakosnak egy fa”: Milánó az ENSZ öt új World Restoration Flagship projektje között
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a cím Milánó azon erőfeszítéseit ismeri el, amelyekkel „Európa egyik legsűrűbben lakott és legszennyezettebb nagyvárosi térségébe” igyekszik visszahozni a természetet, „nagyjából egy fát ültetve minden lakosra”, és mintegy 350 futballpályányi, leromlott városi területet állít helyre.
„A kezdeményezés növeli a zöldterületekhez való hozzáférést, bevonja az iskolásokat, és olyan helyszíneket állít helyre, mint az egykori ipari területek, parkolók és raktárudvarok” – közölte az UNEP bejelentésében.
„A World Restoration Flagship programok… ambiciózus, ígéretes példáit ismerik el a nagy léptékű, hosszú távú helyreállításra, és hozzájárulnak ahhoz a globális vállaláshoz, hogy 2030-ig egymilliárd hektárnyi leromlott ökoszisztémát állítsunk helyre.”
A Forestami azon mindössze öt projekt egyike volt, amely megkapta a címet a COP17-en, és az egyetlen európai kezdeményezés.
A többi díjazott között van Kolumbia vizesélőhely-helyreállítási programja, az Urban Nature Reborn; az amerikai Seattle parkjainak helyreállítását és fenntartását célzó Green Seattle Partnership; Etiópia Great Rift Valley Renaissance projektje, amely Afrika szarva egyik leginkább leromlott erdős táját éleszti újjá; valamint Kína Blue Bay Restoration kezdeményezése, az ország part menti és tengeri ökoszisztémáinak nagy léptékű helyreállítási programja.
A természet visszatér az ENSZ szerint, de gyorsabb előrelépésre van szükség
Ugyanazon a napon, amikor bejelentették a milánói elismerést, az UNEP mérföldkőnek számító értékelést tett közzé az ökoszisztémák helyreállítása terén világszerte elért eddigi előrehaladásról.
A jelentés szerint 149 országban összesen 252 millió hektárnyi terület van helyreállítás alatt – ez a világ eddig legnagyobb, dokumentált helyreállítási erőfeszítése.
„Ma a természet védelmének egyik legnagyobb, történelmileg jegyzett mozgalmának kibontakozását látjuk” – fogalmaz Inger Andersen, az UNEP ügyvezető igazgatója. „Ám az ENSZ Ökoszisztéma-helyreállítási Évtizedének félidejében még mindig nem olyan léptékben és sebességgel állítjuk helyre a természetet, mint amilyenre szükség lenne.”
Vegyes a haladás a „30x30” cél felé, amely szerint az évtized végéig a Föld leromlott szárazföldi és tengeri területeinek legalább 30 százalékát kellene védelem alá helyezni.
A szárazföldi ökoszisztémák helyreállítása már majdnem elérte a globális cél felét, miközben az édesvízi, tengeri és part menti ökoszisztémák – amelyek a leggyorsabban romlanak – helyreállítása jelentősen lemarad. Közben az éves helyreállítási finanszírozást több mint a négyszeresére kellene emelni.
Az ökoszisztémák helyreállítása alapvető fontosságú az élelmiszer- és vízbiztonság, a klímaellenálló képesség és az emberi egészség szempontjából.
Ha a világ kiemelt jelentőségű területeinek mindössze 15 százalékát helyreállítanánk, az az ipari forradalom óta kibocsátott szén-dioxid-egyenértékű emissziók 30 százalékának megkötését és tárolását tenné lehetővé, és segítene elkerülni a fajkihalások 60 százalékát.
A globális célok teljesítése az UNEP becslései szerint 2030-ig világszerte akár 32 millió új munkahelyet is teremthet.
„Nem várhatjuk el, hogy az egyik kezünkkel megjavítsuk a természetet, miközben a másikkal pusztítjuk” – mondja Astrid Schomaker, a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) Titkárságának ügyvezető titkára, amely társkiadója a jelentésnek. „A kormányoknak kezelniük kell az ökoszisztémák leromlásának okait, és a monitoringmechanizmusokba kell befektetniük, hogy a helyreállítási mozgalom eddig elért eredményei tartósak legyenek.”
A jelentés szerint a kormányoknak most már túl kell tekinteniük az egyedi projekteken, és „helyreállítási gazdaságokat” kell kialakítaniuk, ahol a tartós ökológiai regeneráció hosszú távon a munkahelyeket és a megélhetést is támogatja.