Nem gondoltam volna, hogy egy kamionos sztrájk rám is hatással lesz – mígnem kiürültek az élelmiszerboltok és a benzinkutak.
A múlt héten Dél-Olaszországban a kamionsofőrök sztrájkba léptek – és elérték, amit akartak. A dízel árának, amelyet az amerikai–iráni háború hajt egyre feljebb, emelkedése ellen tiltakozva pénteken tagadták meg a munkát. Szerdára a szupermarketek polcai Szicíliának azon a részén, ahol külföldiként élek, már teljesen kiürültek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hasonló volt a helyzet a sziget többi részén és Olaszország déli szárazföldi területein is, ahol a sofőrök útlezárásokat állítottak fel, hogy megakadályozzák az élelmiszerraktárakból kifutó kamionok indulását. A benzinkutak is kiürültek, és egy kormánytag azt állította, hogy a maffia kihasználja a tiltakozásokat: sofőröket félemlítenek meg, hogy csatlakozzanak, és átvágják a kamionok gumijait.
Olaszországban viszonylag gyakoriak a sztrájkok: a közösségi közlekedés dolgozói gyakran vonulnak ki az alacsony bérek vagy a munkakörülmények miatt, vagy a szemétszállítás áll le a maffia befolyása miatt. Általában tudok ezekről az akciókról, de eddig soha nem érintettek közvetlenül. Olasz barátaim figyelmeztettek, hogy egy kamionsofőr-sztrájk 15 évvel ezelőtt teljesen megbénította az élelmiszer-ellátást, de naivan azt hittem, ilyen már nem fordul elő. Nagyon tévedtem.
A boltok készletei néhány nap alatt elfogytak
A sztrájk első néhány napjában nem kellett élelmiszert vennem, ezért nem is figyeltem különösebben az arról szóló híreket, milyen hatása van az akciónak. Aztán rájöttem, hogy lassan kifogyok néhány alapvető dologból – például a totyogó kisfiam tejéből és a gyümölcsből, amelyhez mindig nyúlunk, amikor semmi mást nem hajlandó megenni. Ekkor kezdtem el komolyabban nézni a közösségi médiában terjedő videókat, amelyeken helyi influenszerek teljesen üres hűtőpultokat és sorokat mutatnak a városi szupermarketekben. Cinikusan azt gondoltam, biztosan nap végén mentek, abban a reményben időzítve a látogatást, hogy sokkoló felvételekkel hívják fel magukra a figyelmet.
Ezért aztán magam indultam bevásárolni, délelőtt, a helyi Lidlbe, az Eurospinbe – ez egy országos diszkont szupermarketlánc –, és a középkategóriás, szintén országos Conadba. Friss élelmiszer egyáltalán nem volt: sem hús vagy hal, sem tejtermék, sem gyümölcs, zöldség. A többi részleg nagyjából szokásosan nézett ki, de látszott, hogy néhány nap múlva, ha nem érkezik utánpótlás, az alapvető termékek, mint a tészta, a konzerváruk vagy a tisztítószerek is eltűnnek a polcokról.
Megdöbbentő volt rádöbbenni, milyen gyorsan lehet teljesen leállítani azt a rendszert, amelyre mindannyian támaszkodunk az élelmiszer-ellátásban. A sztrájkot gondosan szervezték: fuvarozók, gazdálkodók és kereskedők – gyakran civilek és diákok támogatásával – együtt dolgoztak azon, hogy megzavarják az áruk szállítását és kiszállítását, mindezt azért, hogy rákényszerítsék a kormányt a beavatkozásra.
A helyi vásárlás lett az egyetlen lehetőség
Tanácstalanul jöttem ki a szupermarketekből. Hazafelé egy zöldséges mellett haladtam el – olaszul ezeket találó módon „frutteriának” hívják. Ebben az üzletben korábban csak néhányszor jártam, rendszeresen nem, mert egyszerűbbnek tűnt mindent egy helyen, a nagyáruházban megvenni. Megálltam, és nagy megkönnyebbülés volt látni, hogy bőven van gyümölcs és zöldség. Megtöltöttem egy kosarat, és fizetés közben beszélgetni kezdtem a tulajdonossal. Azt mondta, náluk egyáltalán nem volt készlethiány, mert a környékbeli termelők – vagy a forgalmazóik – közvetlenül a boltba hozzák az árujukat. Ha nincs hosszú logisztikai lánc, akkor azt megzavarni sem lehet.
A váratlan látogatás a „frutteriában” végül a napom egyik legjobb élménye lett: a friss élelmiszer megtalálásának megkönnyebbülése mellé jólesett a tulajdonossal folytatott baráti beszélgetés is – ilyesmi egy szupermarket pénztáránál lezajló pár szavas tranzakció során aligha történik meg. Ráadásul olyan gyümölcsöt és zöldséget vettem, amelyet csak néhány nappal korábban szüreteltek, és amelyet nem permeteztek tele vegyszerekkel, hogy kibírja a hosszú közúti szállítást.
Hogyan ért véget a kamionsofőr-sztrájk?
Ahogy a sztrájk elhúzódott, a következményei egyre súlyosabbak lettek. A mozzarellát gyártó tejipari üzemek 24 óra alatt 3 millió eurós veszteséget szenvedtek el, mert nem tudták leszállítani a sajthoz szükséges bivalytejet. Az építőipari cégek sem jutottak alapanyaghoz, mivel nem érkeztek meg a szállítmányok.
Végül az olasz kormány rendkívüli ülésen olyan új intézkedéseket fogadott el, amelyek a kamionsofőröknek, a gazdáknak és a halászoknak segítenek megbirkózni a magasabb üzemanyagárakkal. Az érintetteknek nyújtott adójóváírások összege így 434 millió euróról 540 millióra emelkedett.
Már négy napja megszűntek az utolsó útlezárások is, de még mindig várok olyan csomagokra, amelyeket a sztrájk előtt rendeltem, és a nagy cégek, például a Vinted, értesítették a vásárlókat, hogy késésekre számíthatnak.
Az élelmiszerszállítást kellene elektromossal megoldani, nem még több pénzt önteni a tankba
Az egész tiltakozásnak és az azt követő káosznak egyetlen oka van: a függőségünk a fosszilis energiahordozóktól. Szinte minden alapvető szolgáltatás, amely működteti a társadalmat – a teherautós szállítás, a tömegközlekedés, az ipari termelés –, olajjal és gázzal működik. Az iráni háború példátlan fennakadásokat és üzemanyaghiányt okozott, ami azoktól a térségektől távol is az egekbe repítette az árakat, ahol a harcok zajlanak.
Ahogy a klímakutatók évtizedek óta hangsúlyozzák, megvannak az eszközeink a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, és ezek közül az egyik legfontosabb az elektrifikáció: a fosszilis energiahordozók kiváltása tiszta energiaforrásokkal, például szél- és napenergiával, hogy ideális esetben a közlekedést, a fűtést, az üzemeket – mindent – ezek lássanak el.
A közúti árufuvarozás az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és Kínában együtt az olaj iránti kereslet mintegy 11–17 százalékáért felel, így ideális terep az elektrifikáció számára. A dízelárak ugrásszerű növekedése rekordmértékben növelte az elektromos teherautók iránti keresletet: világszinten a közepes és nehéz kategóriájú elektromos teherautók eladásai az év első felében közel 160 ezer darabot értek el, ami mintegy 75 százalékos növekedés az előző év, 2025 első félévéhez képest.
Ahogyan a hőszivattyúk és a napelemek esetében is, az iráni háború okozta energiaválság valójában a tiszta energiarendszerek terjedését ösztönzi. Bölcs döntés lenne az olasz kormány részéről, ha az adókedvezményeket arra használná, hogy a fuvarozókat arra ösztönözze: állítsák át flottájukat elektromos teherautókra, ahelyett hogy még több pénzt öntenének a fosszilis tüzelőanyagokba.