A WHO új korai riasztórendszert dolgozott ki a fenyegető világjárványok időben való felismerésére. Dr. Dr. Carsten Köhler, a Tübingeni Egyetem trópusi betegségek szakértője az okokat ismerteti az Euronewsnak adott interjúban.
A rókagalandféregre figyelmeztető felhívást Németországban feltehetően már mindenki hallotta, aki valaha is az erdőben szeretett volna bogyókat szedni vagy gombát gyűjteni. A gyümölcsökön ugyanis megtapadhatnak a rókagalandféreg petéi – ez a parazita a májat támadja meg, és potenciálisan életveszélyes megbetegedést okozhat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez a betegség azon 21 kór egyike, amelyeket az Egészségügyi Világszervezet, a WHO az NTD-k listájára sorolt. Az úgynevezett „Neglected Tropical Diseases (NTDs)”, magyarul „elhanyagolt trópusi betegségek” világszintű korai előrejelző rendszernek számítanak.
„Ott, ahol NTD-k vannak, ott vannak a globális egészségügyi rendszerünk gyenge pontjai is – éppen azért, mert ott valójában nincs is rendszer” – magyarázza Carsten Köhler kétszeres doktori címmel rendelkező orvos, a Tübingeni Egyetem munkatársa az Euronewsnak. Többek között a Tropikus Orvostani, Utazásorvostani és Humánparazitológiai Intézetet vezeti, emellett a Német Trópusi Orvostudományi, Utazásorvostani és Globális Egészségügyi Társaság elnöke.
Az NTD-k így jól jelzik, hol hiányos az orvosi ellátás, a járványügyi megfigyelés és a megbízható adatgyűjtés. Éppen ezeken a helyeken maradhatnak a fertőző betegségek sokáig észrevétlenek – olyan következményekkel, amelyek messze túlmutathatnak az érintett térségeken.
Rókagalandféreg: továbbra is valós veszélyt jelent?
Mindössze két-hat milliméter hosszú, mégis súlyos májbetegséget válthat ki az emberben. A kór orvosi neve alveoláris echinococcosis. A kifejlett galandférgek a rókák vékonybelében élnek, alkalmanként kutyák és macskák belében is előfordulnak.
Ezek az állatok az úgynevezett „végső gazdái” a galandférgeknek.
Magyarázatként: biológiában és orvostudományban végső gazdának azt a szervezetet nevezzük, amelyben a parazita ivaréretté válik és ivarosan szaporodik. Sok parazita élete ugyanis összetett, és élete során többször „lakóhelyet”, vagyis gazdaszervezetet vált. Példa: egy egér (köztesgazda) felveszi a galandféreg petéit. Az egér szervezetében lárvák fejlődnek ki. Egy róka (végső gazda) megeszi az egeret. A róka belében a lárvákból kifejlett galandférgek lesznek, amelyek ott párosodnak és új petéket termelnek. A róka tehát a végső gazda.
A bajor Tartományi Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatal (LGL) szerint Közép-Európában a vörös róka a legfontosabb végső gazda. Emberben a fertőzés nagyon ritka, de ha bekövetkezik, életveszélyes lehet.
2024-ben 52 fertőzéses esetet regisztráltak a Robert Koch Intézetnél (RKI), az előző években az emberi megbetegedések száma többnyire 40 és 45 között mozgott. A Német Májsegély adatai szerint ezek döntő többsége a déli tartományokból, Baden-Württembergből és Bajorországból származik. A rókák 33–50 százaléka fertőzött a parazitával, régiótól függően.
Az echinococcosis azon elhanyagolt trópusi betegségek egyike, amelyek Németországban is előfordulnak. Köhler szerint azonban időközben a leishmaniasis is „az ajtóban áll”. Ez a fertőző betegség többféle formában jelentkezhet, és apró lepkeszúnyogok terjesztik.
„Sok német szívesen utazik a Földközi-tenger térségébe nyaralni, és ilyenkor a betegséget haza is hozhatják magukkal” – mondja Köhler az Euronewsnak adott interjúban. Az AOK egészségügyi magazinja szerint a betegség gyakran gyógyítható, ha időben felismerik és kezelik. A WHO becslése alapján világszerte évente mintegy 700 ezertől egymillió emberig terjed azok száma, akik leishmaniasisban megbetegszenek.
A 21 elhanyagolt trópusi betegség többsége azonban elsősorban a világ olyan régióiban fordul elő, ahol az egészségügyi rendszer jóval kevésbé kiépített, mint Németországban.
Új elhanyagolt betegség azonosítva
Például a közép-afrikai Gabon állam 2026-ban kérelmet nyújtott be az Egészségügyi Világszervezethez, hogy egy újabb betegséget vegyenek fel az NTD-k listájára. „Csak az endémiás országok nyújthatnak be ilyen kérelmet” – magyarázza Köhler. A Loa-loa-betegségről, az úgynevezett szemférgességről van szó. Köhler szerint a WHO jelenleg is foglalkozik a kérdéssel.
A parazitát böglyök terjesztik. A férgek a bőr alatti szövetekben vándorolnak, időnként pedig a szem kötőhártyája alatt is láthatóvá válnak. A fertőzés viszketéssel, duzzanatokkal és egyéb panaszokkal járhat.
Köhler úgy véli, a WHO-nak érdemben kell tárgyalnia a beadványról. A szervezet illetékes tanácsadó bizottsága ugyanakkor 2026 októberében azt javasolta, hogy ideiglenesen függesszék fel új betegségek felvételét. Előbb átfogóan felül kell vizsgálni a listára kerülés kritériumait és eljárását.
„Az NTD-k ott fordulnak elő, ahol az egészségügyi rendszer nem létezik, vagy csak nagyon kezdetleges formában áll rendelkezésre” – teszi hozzá Köhler. Maguk a betegségek nem jelentenek automatikusan veszélyt a világ népességére. Sokkal inkább az a döntő, mit árulnak el azokról a körülményekről, amelyek között az fertőzések terjedni tudnak: a hiányzó orvosi ellátásról, az elégtelen járványügyi megfigyelésről és a betegségesetek regisztrálásában tátongó résekről. Ilyen helyeken fennáll annak kockázata is, hogy pandémiás potenciállal bíró kórok jelennek meg és terjednek el.
Az NTD-k mint korai jelzőrendszer potenciális endémiákra
Az ilyen térségekben úgynevezett Community Health Workerek, vagyis közösségi egészségügyi munkatársak dolgoznak. Végigjárják a falvakat, tájékoztatják a lakosságot, és figyelemmel kísérik a helyi egészségi állapotot. „Az a Community Health Worker, aki egy olyan féregbetegség után kutat, amelynek nincs pandémiás potenciálja, azonnal észrevenné, ha hirtelen egy egész család meghalna, és ezt rögtön jelenteni tudná” – mondja a trópusi betegségek szakértője, Köhler.
Felismerik a betegségeket, a betegeket orvosi ellátóhelyekre irányítják, a szokatlan fejleményeket pedig jelentik az illetékes hatóságoknak. „Ezért mondjuk, hogy mindez korai jelzőrendszerként is használható, ha az NTD-k kezelésére már kiépültek ezek az egyszerű struktúrák” – fejti ki az Euronewsnak adott interjúban a World Health Summiton.
Az előny nyilvánvaló: a segítők már jelen vannak a közösségekben. Ha ezekben a régiókban már működnek NTD-programok, akkor a pandémiás potenciállal bíró betegségeket is korábban fel lehet ismerni.
A segítő struktúrákat nem kell a semmiből felépíteni, amikor új fertőző betegség bukkan fel. Ha amúgy is elhanyagolt trópusi betegségekben szenvedő embereket látnak el, egyúttal azokat a változásokat is nyomon követhetik, amelyek más egészségügyi kockázatokra utalnak. A Community Health Workerek munkájának az is célja, hogy a lehető legszélesebb körben gyűjtsenek adatokat.
A WHO ezért az elhanyagolt trópusi betegségek visszaszorítására vonatkozó, 2030-ig szóló stratégiájában integrált megközelítésekre épít: az intézkedéseket jobban be kell ágyazni a meglévő egészségügyi rendszerekbe, és össze kell kapcsolni azokat a közegészségügy más területeivel.
Ebola-járvány: későn észlelt adathiány
A Kongói Demokratikus Köztársaságban kitört ebolajárvány idején éppen ez jelentett problémát – mondja Köhler. „Valójában más gócpontoknál tartottunk egy esetleges járványkitöréstől” – magyarázza a trópusi orvoslásért felelős kompetenciaközpont igazgatója. „Aztán rá kellett jönnünk, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságra vonatkozó adataink elavultak voltak.”
Ha egy térségről nincsenek naprakész információk, az egészségügyi hatóságok rosszul mérhetik fel a kockázatot. Ez a kontaktkutatást, valamint az orvosi személyzet és felszerelés célzott bevetését is megnehezíti.
A helyi egészségügyi segítők munkája ezért nemcsak az egyes betegségek kezelésében kulcsfontosságú, hanem abban is, hogy a járványkitöréseket korábban felismerjék, és a válaszlépéseket jobban lehessen összehangolni.
Időnként az is megnehezíti az adatgyűjtést az érintett térségekben, hogy az Egyesült Államok részben visszavonult az egészségügyi fejlesztési támogatásoktól. „Mivel az Egyesült Államok támogatása ilyen mértékben visszaesett, az elmúlt évtizedekben felépített Community Health Worker-struktúrák nagy része gyakorlatilag összeomlott” – magyarázza Köhler.
A hiányzó források többek között ahhoz vezettek, hogy a korábbi Health Workerek közül sokan kénytelenek voltak feladni állásukat. Az UNAIDS adatai szerint az amerikai finanszírozás 2025-ös csökkentéseinek következtében Malawiban több ezer Community Health Worker szerződését szüntették meg. A szervezet arról is beszámolt, hogy korlátozták az elektronikus egészségügyi adatrögzítést.
Egy 2026-ban Zambiában közzétett vizsgálat szintén azt írja le, miként ásta alá a nemzetközi fejlesztési támogatások csökkentése az egészségügyi intézmények munkáját. Az ott dolgozók létszámleépítésekről, hiányzó diagnosztikai tesztekről és az elektronikus betegnyilvántartások használatát nehezítő problémákról számoltak be. Az eredmény: kevésbé átfogó egészségügyi adatbázisok.
A következő pandémia: az X betegség
Egy újabb, ebola okozta pandémiától nem kell tartani, mert a kórokozók terjedési módja betegségről betegségre jelentősen eltér – hangsúlyozza Köhler. Míg például a koronavírus esetében elegendő volt a cseppfertőzés, ebolánál elsősorban azok az emberek veszélyeztetettek, akik betegek testnedveivel kerülnek érintkezésbe.
Az elhanyagolt trópusi betegségek sem rendelkeznek automatikusan pandémiás potenciállal. A sok NTD-eset inkább arra utalhat, hogy az adott térségben erősíteni kell az egészségügyi ellátást és a járványügyi megfigyelést.
„A következő pandémiára – amelyet a WHO X betegségnek nevez, bár még nem tudjuk, mi lesz az – fel kell készülni” – figyelmeztet Köhler. Várható ugyanis, hogy a Covid-19 nem az utolsó világjárvány volt. Egyedül az nem látható előre, mikor következik be a következő.
A felkészülés nemcsak oltóanyagok és gyógyszerek kifejlesztését jelenti. Hozzátartozik az is, hogy rendelkezésre álljanak a laborok, a képzett szakemberek, az adatkezelési infrastruktúrák és a nemzetközi hálózatok, amelyek vészhelyzetben gyorsan együtt tudnak működni. Köhler az európai és nemzetközi együttműködés fontosságára hívja fel a figyelmet.
„Ezért remélem, hogy továbbra is támogatást kapnak az olyan programok, mint a European Vaccine Hub for Pandemie Preparedness (EvH) vagy a The European & Developing Countries Clinical Trials Partnership (EDCTP)” – mondja Köhler az Euronewsnak adott interjúban. Ezek a programok egyesítik a kutatási struktúrákat, a laboratóriumi kapacitásokat és a szakértőket.
„Fontos, hogy most hozzunk létre egy olyan platformot, amellyel rendkívül gyorsan lehet cselekedni, és hogy működő, együttműködésen alapuló struktúrák álljanak készen, amikor megjelenik ez az X betegség” – hangsúlyozza Köhler. „Ehhez hálózatra van szükség. Az egészségnek nincsenek határai, és a kórokozók sem ismernek határokat.”