Egy, négy országban több mint 844 000 embert vizsgáló tanulmány szerint a kizárólag testtömegindexre (BMI) hagyatkozás túl- vagy alábecsüli az elhízást, így a betegeket nem megfelelő kezelésnek teheti ki.
Az elhízás diagnosztikájának túl kell lépnie az egységes, BMI-alapú meghatározáson, állítják a kutatók, miután elemezték 844 108 felnőtt egészségügyi adatait Kínából, az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból és Spanyolországból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A szerdán a Nature (forrás: angol) folyóiratban megjelent eredmények arra utalnak, hogy az elhízás jelenlegi diagnosztikai módszerei nem feltétlenül különböztetik meg azokat, akiknél a túlzott testzsír miatt már jelentkeznek egészségügyi problémák, azoktól, akiknek a kockázata ugyan megnőtt, de még nincs bizonyíték a szervi működés romlására.
„Az elhízással élő emberek, akárcsak mindenki más, olyan ellátást érdemelnek, amely a szükségleteikhez igazodik, se kevesebbet, se többet” – mondta Francesco Rubino professzor, a tanulmány vezető szerzője, a londoni King's College Metabolikus és Bariátriai Sebészeti Tanszékének vezetője egy sajtóközleményben (forrás: angol).
Jelenleg az elhízást általában a testtömegindex (BMI) alapján sorolják be, amelyet a testtömeg és a testmagasság felhasználásával számolnak. A BMI azonban nem veszi figyelembe, hogy mennyi a testzsír, hol helyezkedik el a szervezetben, és azt sem, hogy befolyásolja-e az érintett egészségét.
2025 januárjában a The Lancet Diabetes & Endocrinology (forrás: angol) folyóiratban megjelent Bizottság új keretrendszert javasolt az elhízás diagnosztizálására, amely túllép a puszta BMI-n. Azt ajánlotta, hogy két kategóriát különböztessenek meg: klinikai elhízást, amikor a túlzott testzsír rontja a szervi működést vagy a mindennapi tevékenységeket, valamint preklinikai elhízást, amikor a túlzott testzsír növeli az egészségügyi kockázatot, de a szervezet működése még normális marad.
A King's College London kutatói és egy nemzetközi együttműködő csoport azt vizsgálták, hogy az ajánlott keretrendszer pontosabban azonosítja-e az elhízást és jobban előrejelzi-e az egészségi kimeneteleket.
Elemzésük szerint a kizárólag BMI alapján végzett besorolás mind a négy vizsgált populációban egyaránt túlbecsülte és alulbecsülte az elhízás előfordulását. A derék körfogatának és a derék–testmagasság aránynak a BMI-értékeléshez való hozzáadása csökkentette ezeket a besorolási hibákat, mivel a BMI önmagában a résztvevők akár 8,6 százalékánál nem jelezte az elhízás szintjének megfelelő testzsírt, és legfeljebb 3,1 százalékukat tévesen sorolta az elhízottak közé.
A kutatók azt is megállapították, hogy a klinikai elhízás az összes elhízásos eset 23 és 31 százaléka közé esett, a teljes népességben a prevalencia pedig 5,6 és 10,9 százalék között mozgott.
Fontos, hogy a két kategória jelentősen eltérő egészségi kimenetelekkel járt együtt. A klinikai elhízás lényegesen magasabb halálozási kockázattal függött össze, míg a preklinikai elhízás csak mérsékelten növelte a kockázatot.
A tanulmány kezdetén preklinikai elhízottnak minősített emberek többsége, a vizsgált csoportokban 77 és 91 százalék között, tíz éven belül nem jutott el a klinikai elhízás állapotáig.
„A testtömegindex önmagában nem tudja megmondani, hogy valaki már beteg-e vagy csak a betegség kockázatának van kitéve, illetve milyen ellátásra van szüksége, így az emberek egyaránt ki vannak téve az alulkezelés és a túlkezelés veszélyének” – mondta Rubino.
Hozzátette: „A preklinikai elhízást ezért sem automatikusan aktív betegségként kezelni, sem ártalmatlannak tekinteni nem szabad. Egyeseknek megelőző kezelésre lehet szükségük, de annak intenzitását az egyéni kockázathoz kell igazítani.”
A kutatók szerint ez a megkülönböztetés segíthet az egészségügyi szakembereknek abban, hogy jobban azonosítsák, kiknek van szükségük kezelésre a már fennálló betegség miatt, és kik profitálhatnak megelőző beavatkozásokból, ahelyett hogy minden magas BMI-vel rendelkező személyre ugyanazt a megközelítést alkalmaznák.
„A klinikai és a preklinikai elhízás közötti markáns prognózisbeli különbségek, amelyeket következetesen megfigyeltünk különböző országokban és etnikai csoportokban, alátámasztják az új keretrendszer globális bevezetését, hogy világszerte javuljon az elhízás ellátása és szabályozása” – mondta An Pan professzor, a tanulmány első szerzője, a kínai Vuhanban működő Huazhong University of Science and Technology kutatója.