A Thwaites-gleccser, az úgynevezett „ítéletnapi gleccser” teljes összeomlása várhatóan mintegy 65 cm-rel emelné a globális tengerszintet.
A Thwaites-gleccser, azaz a „Doomsday Glacier” akkor is olvadni fog, ha túlpörgetett óceánjaink lehűlnének – erre figyelmeztetnek a tudósok.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A világ óceánjai idén nyáron érték el valaha mért legmagasabb napi hőmérsékletüket: augusztus 22-én a sarkvidékeken kívüli tengerfelszínek átlagosan 21,1 °C-osak voltak. Mivel a Csendes-óceánon az El Niño jelenség tovább erősödik, kevéssé valószínű, hogy a hőmérsékletek a közeljövőben drámaian csökkennének.
Ám még a „legszélsőségesebb elképzelhető óceánhűlési körülmények” mellett is a Brit Antarktiszi Kutatóprogram (BAS) által vezetett új vizsgálat szerint a Nyugat-Antarktiszban fekvő Doomsday Glacier legalább a következő 150 évben tovább fogja veszíteni jeget.
A jégtakaró teljes összeomlása becslések szerint mintegy 65 centiméterrel növelné a globális tengerszintet. Hogy érzékeltesse a nagyságrendet: minden egyes centiméteres tengerszint-emelkedés további körülbelül hatmillió embert tesz ki a part menti árvizek kockázatának.
„Elkerülhetetlen jövőbeli jégveszteség” a Doomsday Glacier esetében
A kutatók modellezési kísérletet futtattak a Thwaites-gleccserre és szomszédjára, a Pine Island-gleccserre, amelyek jelenleg a legnagyobb mértékben járulnak hozzá az antarktiszi térség jégveszteségéhez.
Három független számítógépes modellben teljesen kikapcsolták az óceán – a klímaváltozás által hajtott – olvasztó hatását mindkét gleccser alatt.
A Geophysical Research Letters (forrás: angol) című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány „megdöbbentő különbséget” mutatott a két gleccser viselkedésében a 150 éves vizsgálati időszak alatt.
A Pine Island-gleccser úgy reagált, ahogy a tudósok várták: a modellezés szerint a jégtakaró olvadása leállt, majd a jég vastagodni kezdett, és a gleccser visszahúzódott a 20. század első felében elfoglalt pozíciója felé.
A Thwaites-gleccser azonban az óceáni olvadás teljes hiányában is tovább veszített a jeget. A jégveszteség üteme az idő múlásával lassult, ahogy a gleccser elvékonyodott.
„Eredményeink azt mutatják, hogy az óceán által hajtott olvadás múltbeli változásai miatt már most elkerülhetetlen jövőbeli jégveszteségre vagyunk ítélve a Thwaites-gleccser esetében” – mondja Dr. Rosie Williams, a BAS gleccserkutatója, a tanulmány vezető szerzője.
„Ezt a jégveszteséget nem lehet visszafordítani vagy megakadályozni pusztán az óceán lehűtésével.”
Meg lehet állítani a Doomsday Glacier olvadását?
Nulla olvadással járó forgatókönyv a valóságban soha nem következne be, hiszen már önmagában az, hogy tengervíz van a gleccserjég alatt, elegendő ahhoz, hogy bizonyos mértékű olvadást okozzon.
A BAS óceánmodellezője, a tanulmány társszerzője, Paul Holland professzor elmagyarázza, hogy a Thwaites-gleccser visszahúzódása az 1940-es években kezdődött, és az óceánok melegedése mára „fő tényezővé” vált a jégveszteség hajtóerejeként.
Miközben a szimulációk azt mutatják, hogy a Thwaites-gleccser múltbeli olvadása „a jövő nemzedékeit is elkötelezte a tengerszint-emelkedés jelentette kihívások mellett”, a jégveszteség még súlyosabb lesz, ha a világ nem csökkenti, sőt ideális esetben nem fordítja vissza az üvegházhatású gázok kibocsátását.
„Még nem tudjuk, hogy az Antarktisz többi nagy gleccsere is egy visszafordítható változásokkal járó állapot felé tart-e” – teszi hozzá Holland.
„Égetően sürgős, hogy mielőbb módosítsuk azokat az emberi tevékenységeket, amelyek az óceánok gleccserek alatti olvadását okozzák.”