Üzbegisztán, amely a világon mindössze két kétszeresen tengerpart nélküli ország egyike, sajátos víz- és élelmiszerbiztonsági kihívásokkal szembesül.
A világ 32 tengerparttal nem rendelkező fejlődő országában élő emberek csaknem 57 százaléka nem engedhet meg magának egészséges étrendet az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint. Körülbelül minden hatodik ember éhezik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezekben az országokban közel 600 millió ember él, és az államoknak további akadályokkal kell szembenézniük, amikor az élelmiszer-ellátást próbálják biztosítani és elérni a nemzetközi piacokat. A szomszédos államokon áthaladó szállítási útvonalaktól való függés megemelheti a gazdálkodók, a vállalkozások és a fogyasztók költségeit.
Egy 2025-ben készült ENSZ-tanulmány számszerűsítette ezt a hátrányt. A logisztikai költségek tonnánként 75 százalékkal magasabbak a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országokban az importált áruk esetében, mint a tranzit fejlődő országokban, vagyis a part menti államokban, amelyeken keresztül az exportáruk áthaladnak. Az exportnál a különbség 63 százalék.
A megállapítások hátteret adtak az ENSZ FAO-ja és Üzbegisztán mezőgazdasági minisztériuma által október elején, Taskentben megrendezett Globális Műszaki Élelmezésbiztonsági Fórumon folytatott vitákhoz.
A szállítási költségek hatással vannak az élelmezésbiztonságra
A földrajzi adottságok hatása túlmutat a mezőgazdasági termékek szállítási költségein. Az élelmiszer-, műtrágya- és üzemanyagimport akkor is drágulhat, ha az áruknak további határokat kell átlépniük, vagy hosszabb távolságot kell megtenniük.
„Azokat az országokat fogja mindig a leginkább sújtani a helyzet, amelyek a legszegényebbek, mivel ők szorulnak élelmiszerimportra, és az élelmiszerimport-költségeik növekedni fognak” – mondta Máximo Torero, a FAO vezető közgazdásza az Euronewsnak.
A mezőgazdasági exportőrök számára a késedelmek szintén kockázatot jelentenek. A friss gyümölcs és zöldség veszíthet minőségéből vagy megromolhat, mielőtt a vevőkhöz érne, ami csökkenti a gazdák bevételeit és növeli a veszteségeket az ellátási láncokban.
Torero a klímaváltozást és a népességnövekedést is a mezőgazdasági termelésre nehezedő hosszú távú nyomásként azonosította. Példaként említette a Fekete-tengert és a Hormuzi-szorost érintő fennakadásokat, valamint a Panama-csatornán a szárazság miatt bevezetett hajózási korlátozásokat, amelyek mind kockázatot jelentenek a nemzetközi agrárkereskedelem számára.
Üzbegisztán: magas termelés, de továbbra is jelentős importfüggőség
Üzbegisztán a világ mindössze két, kettős szárazföldi fekvésű országa közé tartozik, Liechtensteinnel együtt. Egyik államnak sincs közvetlen tengeri kijárata, és minden szomszédjuk szintén tengerparttal nem rendelkező ország.
A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat 2024-ben hozzávetőleg a hazai össztermék 19 százalékát adta Üzbegisztánban a FAO adatai szerint.
Földrajzi korlátai ellenére Üzbegisztán jelentősen visszaszorította az éhezést. A FAO becslései szerint az alultápláltság előfordulása az elmúlt évtizedben 3 százalék alatt maradt, szemben a 2000-ben mért mintegy 20 százalékkal.
A FAO 2026 júliusában készült értékelése az átlagosnál nagyobb, mintegy 9 millió tonnás gabonatermést vetített előre, ezen belül 7,3 millió tonna búzát.
A termelés ellenére Üzbegisztán búza- és búzaliszt-importigénye a 2026–2027-es értékesítési évre 4,2 millió tonnára tehető. A jó minőségű búza iránti kereslet továbbra is jelentős, különösen a szomszédos Kazahsztánból.
A számok jól mutatják, hogy a belföldi mezőgazdasági kibocsátás önmagában nem szünteti meg a megbízható, határokon átnyúló kereskedelem iránti igényt.
„Azt üzenjük a világnak, hogy már nem »landlocked«, hanem »land-linked« ország vagyunk” – mondta Üzbegisztán mezőgazdasági minisztere, Ibrokhim Abdurakhmonov az Euronewsnak. „De ez a kapcsolódás nem jön létre magától. Mindenekelőtt együtt kell dolgoznunk közös kihívásaink kezelésén.”
Vízgazdálkodás és agrárinnováció
A közlekedési összeköttetések csak a kihívás egyik oldalát jelentik. A közép-ázsiai mezőgazdaság nagymértékben a mesterséges öntözésre támaszkodik, miközben több ország osztozik a korlátozott vízkészleteken.
„Közös kihívásaink különösen Közép-Ázsiában láthatók jól. Mindenekelőtt a víz kérdése az, ami kiemelkedik” – mondta Abdurakhmonov.
Üzbegisztán egy olyan regionális kezdeményezést javasol, amely a természeti erőforrások kezelését, a mezőgazdasági kutatást és az új technológiákat kapcsolja össze. A miniszter a tudásmegosztás erősítésére és az új gazdálkodási módszerek elterjesztésének támogatására vonatkozó terveket is felvázolta.
A FAO az üzbég mezőgazdaság előtt álló fő kihívások között a vízhiányt, a földek leromlását és a klímaváltozást azonosította. Üzbegisztánnal folytatott együttműködési programja olyan kezdeményezéseket tartalmaz, amelyek a digitális mezőgazdaságra, a biológiai sokféleségre és a természeti erőforrások kezelésére terjednek ki.
A termelés növelése azonban önmagában nem garantálja a hozzáférést a tápláló élelmiszerekhez.
A FAO globális élelmezésbiztonsági kutatásai rámutatnak, hogy a feldolgozás, a szállítás és az elosztás költségei jelentős mértékben befolyásolják azokat az árakat, amelyeket a fogyasztók végül fizetnek. A tápláló élelmiszerekhez való hozzáférés ugyanakkor a háztartások jövedelmétől és attól is függ, milyen támogatás áll rendelkezésre, amikor az árak emelkednek.
„Az élelmezésbiztonság véleményem szerint nem egy önálló cél, hanem egy nagyobb kép része” – mondta Sabine Machl, az ENSZ állandó koordinátora Üzbegisztánban az Euronewsnak.
Kiemelte, hogy az oktatás, az egészségügy, a szociális védelem és az egyenlő esélyek ennek a tágabb képnek a nélkülözhetetlen elemei. A szociális védelem különösen fontos szerepet játszhat abban, hogy a sérülékeny háztartások akkor is hozzáférjenek az élelmiszerhez, amikor a növekvő árak nyomást gyakorolnak jövedelmükre.