„Szívszorító” elefántok és ravasz prérifarkasok: Wildlife Photographer of the Year 2026 képekben
Az idei díjazottak a természet világának megrázó történeteit és annak sürgető védelmi szükségességét mutatják be.
Egy megható felvétel egy elhullott borját cipelő nőstény elefántról nyerte el a 2026-os Wildlife Photographer of the Year verseny fődíját.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A „The Aftermath” című képet az olasz természetfotós, Federico Veronesi készítette, miközben elefántokat követett a namíbiai Huab River Valley-ben.
Miután észrevette a száraz folyómeder homokjában húzásnyomok szokatlan mintázatát, utolért egy elefántcsaládot, amelynek egyik tagja az agyara és az ormánya közé szorítva vitte a borjút.
Nem ez az első alkalom, hogy gyászra utaló viselkedést figyeltek meg elefántoknál; korábban megfigyelték többek között a hangos vokalizációt, az elhullott társak őrzését, illetve a csontok vizsgálását és mozgatását.
A fekete-fehér fotót Kathy Moran, a Wildlife Photographer of the Year zsűrijének elnöke „gyomorszájon vágó” és „szívszorítóan megrendítő” bizonyítéknak nevezte az állatok tudatosságára.
A 2026-os Young Wildlife Photographer of the Year díj mellett további 19 kategóriagyőztest választottak ki, a világ 121 országából és területéről érkezett, rekordot jelentő 65 403 nevezés közül.
Ki nyerte a 2026-os Young Wildlife Photographer of the Year díjat?
Oscar Whitfield, aki 14 éves volt, amikor elkészítette díjnyertes fotóját, idén a fiatalok fődíját vihette haza egy trágyabogarat munka közben ábrázoló felvétellel a zimbabwei Zambezi Nemzeti Parkból.
Apró termetük ellenére ezek az erős rovarok fontos szerepet játszanak a Föld üvegházhatású gázainak visszaszorításában: feldarabolják és elássák a trágyát, így megakadályozzák, hogy bolygót fűtő metán szabaduljon fel belőle. Ez felgyorsítja a bomlást is, csökkentve az állatállományt és a vadon élő állatokat sújtó kártevők számát.
Világszerte több mint 5 000 trágyabogárfajt ismerünk.
Díjnyertes fotósok a városi vadon élő állatokat örökítik meg
A San Franciscó dombjain portyázó prérifarkasoktól a Bangkokban vadászó óriás gyíkokig az idei nyertes felvételek azt is megmutatják, hogyan alkalmazkodnak az állatok az emberek közvetlen közelében zajló élethez.
Díjnyertes, „Wily Coyotes of San Francisco” című portfóliójában Loren Elliott amerikai fotós egy, a város több mint 800 000 lakója között élő prérifarkas-falkát dokumentál.
Becslések szerint mintegy 100 prérifarkas él a városban, ahol vegyes a lakosság viszonya ezekhez az állatokhoz. Időnként háziállatokra vadásznak, ugyanakkor segítenek kordában tartani a betegségeket terjesztő rágcsálók állományát. Elliott felvételei arra ösztönzik a nézőket, hogy gondolják újra e gyakran félreértett állatokhoz fűződő viszonyukat és helyüket a mind inkább elvárosiasodó világban.
Az Egyesült Királyságból érkező Seth Forestson egy másik városi találkozást megörökítő felvétellel nyerte az Urban Wildlife kategóriát.
A bangkoki Lumphini Parkban zsákmányát cipelő közönséges vízi varánuszt megörökítve Seth a sáros talajra ereszkedett, hogy az állatot a város látképével a háttérben komponálja.
A közönséges vízi varánuszok sikeresen alkalmazkodtak a thai főváros városi környezetéhez, és kihasználják a könnyen hozzáférhető táplálékot, köztük a bangkoki parkok tavaiban élő harcsákat és koi pontyokat.
Víz alatti találkozások felfedik a mélység titkait
Az emberi tevékenység hatása a vadon élő állatokra nem korlátozódik a szárazföldre. A felszín alatt a fotósok egyszerre örökítik meg az állatokkal való bensőséges találkozásokat és a tengeri ökoszisztémákra nehezedő egyre nagyobb nyomást.
Az Animal Portraits kategória győztese, Aaron Sanders egy cornwalli part közelében merült, amikor egy vékony hínárlevélen át észrevette a polip tapadókorongjainak nyomait. Amikor előbukkant egyetlen szeme, „mindketten mozdulatlanok maradtunk, látszólag közös kíváncsisággal figyeltük egymást” – idézi fel.
A találkozás bepillantást enged egy nagyobb történetbe, amely Délnyugat-Anglia vizeiben bontakozik: a közönséges polipok észlelése drámaian megszaporodott. Ezek a ragadozó, húsevő állatok jellemzően inkább a Földközi-tengerben fordulnak elő, ám az átlagot meghaladó tavaszi tengervíz-hőmérsékletek megnövelték élőhelyüket, ami pusztító hatással van a helyi halászati ágazatra.
Az emberi tevékenység tengeri élővilágra gyakorolt hatásának egy újabb példájaként Alex Lindbloom amerikai fotós egy cetcápát kapott lencsevégre, amint az Indonézia, Pápua partjainál a sötét vízben egy „bagan”, vagyis mobil hálóvető halászplatform zsákmányát vizsgálja.
Az elmúlt 75 évben a faj állománya drámai mértékben visszaesett, elsősorban hajóütközések, halászeszközökbe gabalyodás és az illegális halászat miatt.
Egy itatóhely összehozza a vadon élő állatokat
Néhány díjnyertes kép a váratlan kölcsönhatásokat is megmutatja, amelyek akkor alakulnak ki, amikor különböző fajok ugyanazon élőhely köré gyűlnek.
James Lewin brit fotós „The Meeting Place” című képén egy fiatal hím elefántot örökít meg, amint a kenyai Chyulu-hegység egyik itatója köré gyűlt zebracsapatot vízzel permetezi. Lewin infravörösre átalakított fényképezőgépet használt, hogy lágyítsa az erős fényt, ami álomszerű hangulatot kölcsönöz a jelenetnek.
Súlyos aszályok idején az itatók létfontosságú menedékké válhatnak, és olyan állatokat is egy helyre terelnek, amelyek máskor távol tartanák magukat egymástól.
A Wildlife Photographer of the Year pályázatot a londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) fejleszti és rendezi. A nyertes felvételeket 2026. október 16-tól 2027 júliusáig állítják ki a Natural History Museumban (forrás: angol).
