Mi történik, ha leég egy naperőmű? Európa legnagyobb akkutesztközpontja vizsgálja

Kelet-Németországban találhatók a világ legfejlettebb „kínzókamrái”. Itt vízzel, tűzzel, nagyfeszültségű árammal és még porral is gyötrik, préselik, csavarják, ütik és rázkódtatják mindennap használt technológiáink, például az elektromos járművek dobogó szívét, az akkumulátorokat.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Európa legnagyobb akkumulátortesztelő központjában minden elképzelhető helyzetnek kiteszik az akkumulátorokat, hogy kiderüljön, mi történik velük. Akár felrobbannak, akár csak kibírják, akár kiválóan teljesítenek, minderről jobb itt meggyőződni, semmint egy fogyasztó garázsában.

Szélsőséges hőmérsékletnek és valódi homokviharoknak teszik ki az akkumulátorokat

A Lausitzában fekvő Klettwitz kisvárosban, a DEKRA létesítményében egy garázsméretű dobozokból álló hosszú sor mellett állok. Mindegyik doboznak megvan a maga szerepe. A DEKRA vezetője, Thomas Hucke kalauzol végig. Hőmérők és figyelmeztető lámpák vesznek körül – mit is jelentenek?

„Azt vizsgáljuk, hogyan viselkednek az akkumulátor-prototípusok nagyon alacsony, illetve nagyon magas hőmérsékleten. Szibériától egészen a Szaharáig” – magyarázza Hucke. „Vagyis azokat a tipikus környezeti viszonyokat szimuláljuk, amelyekkel egy ilyen akkumulátor az élettartama során találkozik.” Ezután odalép egy vezérlőpanelhez, és komor elszántsággal a minimumra állítja: „Rendben, mínusz 40 Celsius-fok – vigyük le a határig…”

Teljes erejű homokvihar? Hucke és csapata számára ez sem gond. Ha egy speciális akkumulátornak túl kell élnie a sivatagi használatot, alkalmasságát forgalomba hozatal előtt tanúsítani kell. Ehhez a DEKRA csapatának természetesen különösen megterhelő, porral teli tesztkamrái állnak rendelkezésére.

Átsétálunk egy ipari úton, és belépünk a szemközti csarnokba. Néhány munkatárs sietve műanyag ládákat tol egy frissen érkezett prototípus elé, hogy eltakarja a kilátást. „Kamera kikapcsolva!” – szólnak. Ez szigorúan bizalmas.

„Nagyon nagy akkumulátorokat is tesztelünk” – mondja Hucke, a hatalmas méretű vizsgálati csarnokot magyarázva –, „például statikus energiatároló rendszereket, például.”

„Ott” – mutat Hucke egy másik tesztkamrára –, „rezgésvizsgálatokat végzünk. A járművekben az akkumulátorokat folyamatos rázkódás éri. Mi történik, amikor egy autó áthajt egy járdaszegélyen, vagy amikor mechanikai ütés éri?” Mindezt letesztelik, dokumentálják és jelentik a gyártónak. Tanúsítványt csak akkor kap az új akkumulátormodell, ha minden terhelési paraméternek maradéktalanul megfelel.

A fogyasztók biztonsága kiemelt prioritás az Európai Unióban. „Az EU kidolgozott egy akkumulátorrendeletet, amely előírja az elvégzendő vizsgálatokat. A fenntarthatóságról, az értékláncról, és végső soron mindig a biztonságról van szó.”

Hucke így folytatja: „Az energiaváltás nem csak az elektromos mobilitásról szól. A tesztközpontban természetesen járművek akkumulátorait is vizsgáljuk. Emellett azonban egyre több statikus energiatároló megoldást tesztelünk. Ezek többnyire megújuló energiák, elsősorban a nap- és szélerőművek köztes tárolórendszerei. Ez a jövő.”

Az akkumulátorokat összenyomják és elégetik – hogy kiderüljön, mi történik

Hucke mosolyogva vezet be bennünket az akkumulátor-pokol újabb, tüzes körébe.

„Mi történik tűz esetén? Balesetnél? Vagy ha az akkumulátorokat túltöltik, illetve nem megfelelően merítik le? Az akkumulátoroknak ezekben a helyzetekben is biztonságosnak kell maradniuk” – mondja. „Az energiaváltásnak – és az ezzel járó villamosításnak – biztonságosan és fenntarthatóan kell működnie. Ehhez olyan tesztelő szolgáltatókra van szükség, akik garantálják, hogy bizonyos szabályokat és szabványokat betartanak.”

Hucke a „tűzcsarnok” felé bólint. Ott nemrégiben megpróbáltak lángra lobbantani egy teljes akkumulátorkonténert. Ez nem légből kapott forgatókönyv: a bolygót felmelegítő fosszilis kibocsátások egyre szélsőségesebb hőmérsékletekhez vezetnek. Európa a közelmúltban, egy perzselő nyáron, pusztító erdőtüzekkel és aszállyal szembesült ezzel.

Nem zárható ki, hogy egy nagy kiterjedésű tűz egyszer eléri egy naperőmű vagy szélerőmű telephelyén működő pufferáram-tárolót is. Egy nagyméretű akkumulátoros tárolórendszernek bizonyos hőmérsékleti határig ezt is ki kell bírnia.

Hucke egy nagy biztonsági légzsilipet nyit ki, és egy székesegyház-magasságú mennyezetű terembe vezet. Hatalmas fémtömbök vannak szilárdan a padlóhoz rögzítve. Ez a „préságy” bunkercsarnoka.

„Itt egy túlméretezett satuval dolgozunk” – mondja Hucke, ahol az akkumulátorokat befogják a terheléses vizsgálathoz. „Az akkumulátort összenyomjuk – és az előírások kimondják, hogy ilyenkor sem történhet semmi rendkívüli.”

De mi van, ha mégis történik valami? Ha az új prototípus a vízzel, porral, hőséggel és hideggel végzett tesztek után már nem bírja tovább? Ha a préságyban, az acélpofák szorításában valóban összeroppan és felrobban?

Hucke a vastag falakon lévő különleges szerelvényekre mutat. „Itt nyomáscsökkentő nyílások vannak – az épületen kívül pedig egy teljes füstgáz-tisztító rendszer, amely szükséghelyzetben elszívja a keletkező gázokat.”

Az akkumulátorok kulcsszerepet játszanak a biztonságos és fenntartható energiaváltásban

A szél- és napenergia Európában gyorsan növekvő áramforrássá vált. A villamosenergia-hálózat korlátai és e megújulók időszakos jellege miatt rohamosan nő az igény a rugalmas tárolási megoldások iránt.

Az akkumulátortesztelő központok „kulcselemei” az energiaváltásnak – mondja Hucke –, mivel garantálják, hogy ezt a megújuló energiát biztonságosan lehessen tárolni.

„Az autóiparban már jó ideje léteznek szabványok és előírások. Ugyanez zajlik most a megújuló energiák statikus akkumulátoros tárolórendszerei terén is” – mondja. „Ehhez korszerű vizsgálólaboratóriumokra van szükség. Mi biztosítjuk, hogy a használatba kerülő akkumulátorok minden biztonsági követelménynek megfeleljenek.”

Mi a helyzet a tesztközpont saját fenntarthatóságával? Egy ekkora, ultramodern akkumulátortesztelő központ hatalmas energiaszükséglettel jár. „Bővítjük napelemes rendszereinket” – hangsúlyozza Hucke –, „és statikus akkumulátoros tárolást alkalmazunk, hogy az energiát vissza tudjuk nyerni”.

A DEKRA Csoport a davosi Világgazdasági Fórumon (WEF) is állást foglalt, csatlakozva a vezérigazgatók Klímavezetői Szövetségéhez. „Egyre zűrzavarosabb globális környezetben, ahol egyesek ismét megkérdőjelezik az éghajlatválság sürgősségét, sőt létét is, hangsúlyozzuk, milyen stratégiai jelentőségű a klímaváltozás közös fékezése” – fogalmaz a vállalat központja.

A DEKRA Climate Impact Programme belső dekarbonizációs intézkedéseket és olyan külső klímaprojektek támogatását foglalja magában, amelyek mérhető módon járulnak hozzá az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaihoz.