Az euróövezeti háztartások százmilliárd eurót fektetnek amerikai techcégekbe. Elemzők szerint Európában van pénz és ígéretes cég, de kevés válik elérhető befektetéssé a kisbefektetőknek.
Az európai megtakarítások egyre inkább ki vannak téve az Egyesült Államokban zajló mesterségesintelligencia-robbanásnak, és egyben annak finanszírozásához is hozzájárulnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az euróövezeti háztartások mintegy 440 milliárd euró értékben rendelkeznek amerikai technológiai vállalatok – köztük az Nvidiába és az Alphabetbe fektetett – részvényeivel, Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke szerint.
Lagarde hétfőn Bécsben arra figyelmeztetett, hogy fennáll a veszélye: az európai megtakarítások fizetik meg az amerikai MI-boom árát, miközben Európa nem részesül arányos mértékben a gazdasági haszonból.
„A vállalatokat máshol építik fel” – mondta. „Tavaly az Egyesült Államok 59 jelentős MI-modellt állított elő, Kína 35-öt. Franciaország és az Egyesült Királyság egyet-egyet.”
Európában nem a pénz hiányzik. A gond az, miként lehet ebből többet eljuttatni a növekedésre képes vállalatokhoz.
A kedden közzétett új EKB-elemzés szerint 2026 májusában az euróövezeti háztartások csaknem 10 ezer milliárd eurót tartottak bankbetétben. Pénzügyi vagyonuk mintegy harmadát betétben tartják, míg az Egyesült Államokban ez az arány mindössze 11 százalék. Az euróövezeti háztartások mintegy 80 százalékának egyáltalán nincs részvénye, kötvénye vagy befektetési alapja.
Az EKB megállapította, hogy a szűkös erőforrások, a tudáshiány, az alacsony bizalmi szint és a kockázatoktól való félelem sok európait visszatart a befektetéstől. Az euróövezeti háztartások több mint 60 százaléka elsősorban ingatlanban tartja vagyonát, míg körülbelül egynegyedük főként bankbetétekre támaszkodik. Körülbelül 10 százalékuk nyugdíj- és biztosítási termékeken keresztül fektet be közvetetten, és mindössze 4 százalék rendelkezik pénzügyi vagyonának jelentős részével közvetlenül a tőkepiacon.
Azok Európában, akik részesedni szeretnének az MI-szektor növekedéséből, gyakran amerikai technológiai cégekbe fektetnek, többnyire befektetési alapokon és nyugdíjmegtakarításokon keresztül.
Valóban gondot jelent, ha valaki amerikai technológiai részvényekbe fektet?
Jeremie Peloso, a BCA Research európai vezető stratégája az Euronews Businessnek azt mondta, hogy az amerikai technológiai vállalatokba történő befektetés önmagában nem feltétlenül jelent problémát az európai háztartások számára. „Az amerikai technológiai szektor az elmúlt tíz évben felülteljesítette az európai részvényindexeket” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a nemzetközi befektetések segíthetnek a megtakarítóknak a kockázatok megosztásában.
Hozzátette, hogy a gyengébb euró időnként még növelte is az euróban gondolkodó befektetők hozamát a dollárban denominált eszközökön.
Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az amerikai technológiai szektor rendkívül koncentrálttá vált, így a befektetők egy viszonylag szűk vállalati kör kockázatainak vannak kitéve, amelyre nagyrészt ugyanazok a piaci erők hatnak.
Ben Barringer, a Quilter Cheviot technológiai kutatási vezetője szerint az európai tőke azért áramlott külföldre, mert a világ vezető technológiai vállalatainak jelentős részét Európán kívül hozták létre és bővítették, ezek pedig vonzóbb növekedési kilátásokat és magasabb hozamot kínálnak.
Hogyan finanszírozza az európai pénz az amerikai MI-t?
Egy már tőzsdén lévő amerikai technológiai részvény megvásárlása önmagában nem juttat friss pénzt a vállalathoz. Az erős befektetői kereslet azonban támogathatja az értékeltségét, és megkönnyítheti, hogy a cég új részvények kibocsátásával tőkét vonjon be.
Amikor az európai kisbefektetők újonnan kibocsátott részvényeket vásárolnak – mint amikor a SpaceX felkínálta számukra a részvételt júniusi IPO-jában –, olyan pénzt adnak a cégnek, amelyet az beruházásokra fordíthat.
Az IPO-k önmagukban azonban aligha biztosítanak elegendő tőkét ahhoz, hogy finanszírozzák az MI-óriások szédületes ütemű beruházásait. A legnagyobb technológiai cégek ezért a kötvénypiacon is nagymértékben eladósodtak.
Az EKB elemzése szerint a legnagyobb felhőszolgáltatók 2028-ig több mint 1000 milliárd dollárt (870 milliárd eurót) költhetnek beruházásokra. Ebbe beletartoznak az adatközpontokra, fejlett chipekre, az áramellátásra és a hálózati infrastruktúrára fordított kiadások.
Lagarde szerint a nagy amerikai felhőóriások tavaly több mint 100 milliárd dollár (87 milliárd euró) értékben bocsátottak ki kötvényeket, és ma már majdnem a tizedét adják a nem pénzügyi vállalatok új, euróban denominált kötvénykibocsátásának.
Az EKB adatai szerint öt nagy amerikai felhőóriásnak mintegy 40 milliárd euró értékű, euróban denominált kötvénye van forgalomban. Azok az európai alapok, biztosítók és nyugdíjalapok, amelyek ezeket a kötvényeket megvásárolják, közvetlenül hiteleznek az amerikai technológiai cégeknek.
Ez az eladósodás tágabb következményekkel is járhat. A nagy volumenű amerikai kötvénykibocsátás hozzájárulhat a globális hozamok emelkedéséhez, miközben az euróövezeti hosszú lejáratú kamatok gyakran együtt mozognak az amerikai kamatszintekkel.
„Európa saját hitelfelvételi költségeiben fogja megfizetni ennek a boomnak egy részét” – mondta Lagarde. „A kérdés az, hogy megkapja-e azt a növekedést is, amely ezzel együtt jár.”
Európa MI-beruházási lemaradása
Az EKB becslései szerint a mesterséges intelligencia gyors elterjedése egy évtized alatt akár 4 százalékkal is növelhetné az euróövezet termelékenységét.
Európa azonban messze elmarad az Egyesült Államok mögött az MI fejlesztéséhez és működtetéséhez szükséges infrastruktúra terén. Lagarde szerint az Egyesült Államokban található a világ MI-számítási kapacitásának mintegy 75 százaléka, míg Európa részesedése körülbelül 5 százalék.
Az Európai Bizottság becslése szerint 2036-ig 19 gigawattra nőhet az EU-ban az adatközponti kapacitás iránti kereslet és a rendelkezésre álló kínálat közötti különbség. Ennek a résnek a bezárása akár 600 milliárd euróba is kerülhet.
Az EKB becslései szerint az euróövezeti vállalatok 2026-ban beruházásaik mintegy 10 százalékát fordíthatják MI-re, miközben az MI-hez kapcsolódó hitelfelvétel tette ki a vállalati hitelezés első negyedéves bővülésének nagyjából egynegyedét.
Európában is vannak ígéretes, magántulajdonban lévő MI-cégek, az átlagos befektetők azonban sokkal könnyebben férnek hozzá az amerikai tőzsdén jegyzett technológiai óriásokhoz.
„Európában nincs tőkehiány, a gond az, hogyan csatornázzuk be a forrásokat” – mondta Peloso.
Hozzátette, hogy Európában is jelentős a technológiai cégek száma, ám viszonylag kevés közülük tőzsdei cég. Így a kisbefektetők – és a kizárólag nyilvános piacokon befektető alapok – csupán szűk körű európai technológiai befektetés közül választhatnak.
A francia Mistral egyszerre példázza Európa potenciálját és befektetési gondjait. A mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalat a múlt héten 3 milliárd eurót vont be, ami rekordösszeg egy európai technológiai cég tőkebevonása esetében, az átlagos megtakarítók azonban nem vehettek részt közvetlenül benne, mivel a vállalat részvényeit nem jegyzik a tőzsdén.
Barringer szerint ha pusztán arra ösztönöznék a befektetőket, hogy több pénzt irányítsanak az európai MI-szektorba, az csak a tünetet kezelné, nem az alapvető okot.
„A kihívást nem pusztán a rendelkezésre álló tőke hiánya jelenti, hanem az, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek mellett több világszínvonalú európai vállalat jelenhet meg és versenyezhet globálisan” – fogalmazott.
Ehhez mélyebb kockázatitőke-piacokra, a nagyobb kockázatú vállalkozások finanszírozására való nagyobb hajlandóságra, valamint olyan szabályokra lenne szükség, amelyek támogatják az innovációt, miközben megfelelő felügyeletet biztosítanak.
„Végső soron a tőke mindig a lehetőséget követi” – tette hozzá Barringer.
Át tudja-e jobban irányítani Európa a megtakarításait?
Az EU fő válasza a Megtakarítások és Befektetések Uniója nevű kezdeményezés. Célja, hogy megkönnyítse a háztartások számára a befektetést, az európai vállalatok számára pedig a határokon átnyúló forrásbevonást.
A javasolt intézkedések között szerepelnek egyszerűbb, esetlegesen adókedvezménnyel járó befektetési számlák, a kiegészítő nyugdíj-megtakarítások átalakítása, valamint az a törekvés, hogy csökkentsék a különböző európai pénzügyi piacokon való működés költségeit.
Az EU emellett elfogadta a tőzsdei bevezetésekre vonatkozó, úgynevezett Listing Actet is, amelynek célja, hogy olcsóbbá és egyszerűbbé tegye a vállalatok tőzsdére lépését. Ennek része az egyszerűsített tájékoztató-dokumentáció, valamint azok a szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy az alapítók a tőzsdére lépés után is nagyobb mértékű ellenőrzést tartsanak meg cégük felett.
Ezek a reformok segíthetnek abban, hogy több európai technológiai vállalat növekedjen, és idővel a kisbefektetők számára is elérhetővé váljon. Nem garantálják azonban, hogy az európai háztartások ezeket választják majd a vonzóbb kilátásokat kínáló amerikai cégek helyett.
Peloso szerint a megtakarítások nagyobb hányadának vállalkozásokba irányítása többéves folyamat lesz, amelyhez egyszerűbb szabályozásra, a start-upok számára kedvezőbb környezetre, mélyebb kockázatitőke- és magántőke-piacokra, valamint erősebb ösztönzőkre van szükség, hogy a háztartások befektessenek.
Barringer hasonlóképp úgy vélte, hogy a szakpolitikáknak elsősorban erősebb vállalatok felépítésére kellene összpontosítaniuk, nem pedig pusztán arra, hogy a megtakarításokat egy preferált ágazat felé tereljék.
„Ha az alapok nem elég erősek az innováció támogatásához, akkor önmagában az, hogy több megtakarítást irányítanak az ágazatba, aligha oldja meg a problémát” – mondta.
Európának tehát megvan a szükséges tőkéje – és egyre több ígéretes technológiai vállalata is. A feladat az, hogy segítse ezeknek a cégeknek a növekedését, tőzsdei megjelenését, és olyan befektetési lehetőségeket kínáljon, amelyek elég vonzóak ahhoz, hogy versenyre keljenek az amerikai technológiai óriásokkal.