Az európaiak átlagosan 294 eurót veszítenek minden 10 000 eurónyi bankbetét után – áll a Revolut tanulmányában, amely 20 uniós országban 6,3 billió eurót talált alacsony hozamú betétekben.
A Revolut múlt héten tette közzé Európai Vagyonelszivárgási Indexét, amelyben 20 tagállam 20 007 felnőttjének felmérését kombinálta hivatalos betét- és inflációs adatokkal. A kirajzolódó kép szerint a kontinens háztartásai csendben szegényednek, miközben a pénzükön ücsörögnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A vizsgált 20 piacból 12-ben az átlagos egyéves betéti kamatok nem tartják a lépést az inflációval. Az egész mintában a betétek átlagosan 2,76 % hozamot fizetnek a 2,94 %-os inflációval szemben, vagyis még azok a megtakarítók is vesztenek reálértelemben, akik lekötik a pénzüket.
Tehetetlenség, bizonytalanság, app-fáradtság
A lehetőségek elmulasztása nagyobb veszteséget okoz, mint az infláció önmagában.
Az MSCI Europe ETF 9,06 %-os, tízéves évesített hozamához viszonyítva a Revolut úgy számol, hogy a háztartások átlagosan évi 638 euróról mondanak le minden 10 000 euró után azzal, hogy készpénzben tartják a pénzüket.
Ha ezt rávetítjük a 6,3 billió eurós összegre, az évente 422 milliárd eurónyi növekedési tőkét jelent, amely nem jut el az európai vállalkozásokhoz.
Arra, hogy a megtakarítók miért maradnak mozdulatlanok, három fő magyarázat adódik.
Kétharmaduk még soha nem váltott bankot a jobb kamatok reményében: 26 % egyszerűen jobban kedveli jelenlegi bankját, 18 % szerint elhanyagolható a különbség, 15 % pedig azt sem tudja, hol keressen.
Majdnem a felük, 46 %, rosszul ítéli meg inflációval kiigazított hozamát, és 19 % egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy az infláció hat a készpénzre is. Több mint felük több pénzügyi alkalmazást használ, és közülük 45 % úgy véli, hogy a széttagoltság kifejezetten akadályozza a befektetést.
Mindezt súlyosbítja, hogy minden ötödik európainak egyáltalán nincsenek megtakarításai.
Ha a tehetetlenség ilyen mélyen gyökerezik, adódik a kérdés, hogy jobb termékekkel meg lehet-e törni, vagy valamilyen erőteljesebb eszközre van szükség, például a nyugdíjrendszerekben alkalmazott automatikus beléptetéshez hasonlóra.
Rolandas Juteika, a Revolut vagyonkezelésért és kereskedésért felelős vezetője elutasítja ezt a megközelítést.
Ugyanakkor vállalata, amelynek több mint 80 millió ügyfele van, nyilvánvaló kereskedelmi érdekeltséggel bír az ügyben, hiszen éppen azokat a befektetési termékeket árulja, amelyeket a kutatás szerint az európaiaknak használniuk kellene, és arról számolt be, hogy platformján az aktív uniós lakossági befektetők száma éves összevetésben 56 %-kal nőtt.
A nem befektetők körében a felmérés szerint 29 % számára az érzékelt kockázat, 27 % számára pedig a tudáshiány jelenti a fő akadályt.
„A kényszerű beléptetés nem kezeli a tehetetlenség gyökér-okait: az érzékelt kockázatot (29 %) és a tudáshiányt (27 %)” – mondta Juteika az Euronewsnak, hozzátéve: „mivel az első uniós befektetés nálunk mediánértéken mindössze 18 euró, saját szemünkkel látjuk, hogy a belépési küszöb 1 euróra csökkentése természetes módon ösztönzi a fogyasztókat cselekvésre”.
Arra a kérdésre, hogy a bankolás, a megtakarítás és a befektetés egyetlen alkalmazásba csomagolása valóban csökkenti-e a széttagoltságot, vagy csak máshová helyezi át, Juteika szerint a különbség szerkezeti jellegű.
Az ezekhez kapcsolódó funkciók összevonása „lebontja az adminisztratív falat az ember fizetése, megtakarításai és a tőkepiacok között” – mondta.
Három részre szakadt kontinens
A regionális mintázatok élesek.
Közép- és Kelet‑Európában a legnagyobb a rés az infláció és a betéti kamatok között, Bulgária (2,3 %), Szlovákia (1,7 %) és Litvánia (1,3 %) áll az élen. Ugyanakkor itt a legnagyobb a hajlandóság kisebb összegek befektetésére: Bulgáriában és Romániában is 51 % kezdene el befektetni.
Nyugat- és Dél‑Európában hever a legtöbb parlagon hagyott készpénz: Németországban 1,9 billió, Franciaországban 588 milliárd euró. Itt 6–7 %-os lehetőségi rés tátong.
Észak‑Európában a betéti kamatok nagyjából tartják a lépést az inflációval, de itt a leggyengébb a tudatosság: Dániában és Svédországban a válaszadók kevesebb mint 40 %-a érti, hogyan befolyásolja az infláció a hosszú távú vagyonát.
Brüsszel ugyanarra a pénzre pályázik
Az eredmények egy éppen zajló politikai vita közepébe érkeznek.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen múlt hónapban Párizsban, francia üzleti vezetők előtt gyakorlatilag ugyanerről beszélt, az üresen álló betéteket az európai versenyképesség problémájaként keretezve, nem pedig személyes pénzügyi kérdésként.
„Európában nincs hiány technológiából vagy megtakarításból” – jelentette ki von der Leyen, hozzátéve: „továbbra is hiányzik a kapacitás az európai vállalkozások felnagyításához.”
Azt is hozzátette, hogy az Európából induló cégek túl gyakran külföldre távoznak finanszírozást keresve, áthelyezik súlypontjukat vagy teljes egészében felvásárolják őket.
„Európának vannak megtakarításai. Ezek a megtakarítások azonban sajnos tétlenül ülnek” – folytatta.
„Ma 10 billió eurónyi háztartási megtakarítás parkol bankszámlákon. És Európa megtakarításainak jelentős részét a kontinensünkön kívül fektetik be. Európának most saját vállalatainak szolgálatába kell állítania ezeket a megtakarításokat. Ez a Megtakarítások és Befektetések Uniójának célja.”
A Bizottság 10 billió eurós és a Revolut 6,3 billió eurós száma nem ugyanazt méri.
A Bizottság adata az egész EU-ban bankszámlákon tartott háztartási megtakarításokra vonatkozik, míg a Revolut csak a felmérésében szereplő 20 piacon lévő likvid betéteket számolja, hét tagállamot tehát kizár.
A brüsszeli érdeklődés mögötti számtan egyszerű.
A Draghi‑jelentés szerint Európának 2030‑ig évente 750–800 milliárd eurónyi többletbefektetésre van szüksége a digitalizáció, az energia, a védelem és az infrastruktúra finanszírozásához – olyan összegre, amelyet a tagállamok nem tudnak kizárólag hitelből előteremteni.
A közadósság az idei év első negyedévében az EU GDP‑jének 82,9 %-át, az euróövezetben pedig 88,9 %-át tette ki az Eurostat szerint. Ha a pénz nem a kormányoktól érkezik, máshonnan kell jönnie.
A Megtakarítások és Befektetések Uniója, amelyet 2025 márciusában fogadtak el stratégiaként, és amelynek felügyeletét Maria Luís Albuquerque pénzügyi szolgáltatásokért felelős biztos látja el, az eszköz.
A kezdeményezés nem ad lehetőséget a betétek direkt megcsapolására, és ehhez semmilyen felhatalmazást nem biztosít.
Incentíveken és a pénzügyi rendszer csövezésén keresztül működik: ajánlást fogalmaz meg megtakarítási és befektetési számlákról, amelyek egyszerű utat nyitnának a lakossági megtakarítók számára a tőkepiacok felé; felülvizsgálja a pán‑európai nyugdíjterméket, amelyről a Tanács júniusban állapodott meg; szabályozza az értékpapírosítást; módosítja, hogyan fektethetnek be a bankok és biztosítók; és mélyebb felügyeletet vezet be.
„Ezek az intézkedések együtt akár 470 milliárd euró többletbefektetést is felszabadíthatnak” – mondta von der Leyen.
Juteika támogatja az erőfeszítést, de hiányolja a kirakós egyik darabját.
„Fontos, hogy az EU egy nyílt bankolási és nyílt pénzügyi elvekre épülő egységes belső piacra támaszkodhasson, amely lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy átlássák teljes pénzügyi helyzetüket, részesüljenek az innováció előnyeiből, és zökkenőmentesen mozgassák a tőkét” – mondta az Euronewsnak, hozzátéve: „miközben a politika igyekszik lépést tartani, mi már most áthidaljuk ezt a szakadékot mind a 27 tagállamban.”
Nem mindenki nyugodt. A kritikusok szerint egy olyan finanszírozási rés előtt álló Bizottságnak, mint amilyet most látunk, nyilvánvaló érdeke van befolyásolni, hová kerülnek a háztartások pénzei, és az egységesített felügyelet Brüsszelben koncentrálja azokat a hatásköröket, amelyek korábban a nemzeti szabályozóknál és az egyes megtakarítóknál voltak.
A menetrend szoros, és von der Leyen már jelezte, hogy nem fog mindenkit bevárni.
„Most év végéig kell megállapodásra jutnunk, ideális esetben mind a 27 tagállammal. Ha ez nem sikerül, szükség esetén azokkal fogjuk megtenni, akik készen állnak rá” – jelentette ki.