Egyre több Twannberg-meteorittöredéket találnak a Berni Jura vidékén, már több mint 2200 lelet ismert. A ritka vasmeteorit maradványai több szempontból is értékesek a kutatás számára.
Bern kantonban, a Biel-tó fölött, a Twannberg és a Mont Sujet térségében található Európa egyik legjelentősebb meteorit-szóródási mezője. Évtizedek óta bukkannak itt újra és újra egy rendkívüli égitest darabjaira.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ismert leletek száma mára több mint 2200-ra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a meteorit-lelet kiterjedése jóval nagyobb, mint azt eleinte feltételezték.
A Twannberg-meteorit nem egyetlen nagy tömbként zuhant a Földre, hanem a légkörbe lépve felrobbant. Törmelékei a mai Berner Jura mintegy hat kilométeres körzetében szóródtak szét.
A tudósok úgy becsülik, hogy az égitest mintegy 175 000 évvel ezelőtt csapódott a Földbe. Eredetileg feltehetően 4 és 20 méter közötti átmérőjű lehetett, és legalább 250 tonnát nyomott.
Az első felfedezés 1984-ben
A meteorit története 1984. május 9-én kezdődött. Akkor egy svájci gazdasszony talált a földjén egy szokatlan, körülbelül 15 kilogrammos kőtömböt. Kezdetben nem volt világos, hogy miről is van szó. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a lelet vasból áll, és valóban a világűrből származik.
A következő évtizedekben újabb töredékek kerültek elő. Mindenekelőtt a fémdetektoros, módszeres kutatásnak köszönhető, hogy az ismert darabok száma ugrásszerűen emelkedett.
„Tíz éve még csak 400 töredéket ismertünk, mostanra már több mint 2200-at” – magyarázta Beda Hofmann geológus, a Berni Természetrajzi Múzeum munkatársa a svájci közszolgálati műsorszolgáltatónak, az SRF-nek.
Rendkívül ritka meteorit
A Twannberg-meteorit a vasmeteoritok csoportjába tartozik, és a rendkívül ritka IIG osztályba sorolják. Ez Európa egyetlen eddig ismert IIG-típusú vasmeteoritja. Az ilyen meteoritekre többek között szokatlanul alacsony nikkel- és magas foszfortartalom jellemző. Világszerte csak néhány képviselője ismert ennek az osztálynak.
A töredékek a tudomány számára különösen értékesek: információt adhatnak az égitestek összetételéről és fejlődéséről, és bepillantást engednek Naprendszerünk korai történetébe is.
A gleccserek segítettek a szóródásban
A leletek a svájci tájtörténet kutatása szempontjából is érdekesek.
Szakértők szerint a mostanában felfedezett egyes töredékeket gleccserek mozgatták el eredeti helyükről. Mintegy 175 000 évvel ezelőtt hatalmas gleccserek borították a Svájci-felföld nagy részét – helyenként több mint egy kilométer vastag jégtakaróval. Mivel az új leletek magasabban fekvő területeken kerültek elő, mint a korábban talált darabok, új következtetéseket engednek levonni az utolsó előtti jégkorszak hatalmas jégtömegeiről.
A leletek így tulajdonképpen kettős tanúi az időnek: eredetileg a világűrből származnak, később azonban a Föld történetének részévé váltak, és hatottak rájuk a jégkorszaki tájalakító folyamatok.
Folytatódik a kutatás
A Twannberg és a Mont Sujet térségében a kutatás még korántsem ért véget, a kutatók és a meteoritvadászok továbbra is fémdetektorokkal keresnek újabb maradványokat.
Ez azonban nehezebb, mint elsőre hangzik, hiszen a talajban olyan fémtárgyak is vannak, amelyeknek semmi közük a meteorithoz, például alufólia vagy szögek. Fontos tudni: a kutatáshoz engedélyre van szükség az illetékes régészeti szolgálattól.
A felfedezések jól mutatják, mekkora potenciál rejlik még a svájci meteoritmezőben: minden egyes újabb töredék révén többet tudnak meg a kutatók az eredeti égitestről és a becsapódás történetéről.