Bár az egyes gleccseresemények nem köthetők közvetlenül a klímaváltozáshoz, a szakértők szerint a globális felmelegedés egyre nagyobb nyomást gyakorol a gleccserekre.
Egy hatalmas jégtömb, amely több ezer méter magasból egy gleccserről a lent húzódó folyóba zuhant, válthatta ki a Nepálban és Tibetben történt katasztrófát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tudósok még mindig műholdas és felszíni adatokból próbálják összeállítani, pontosan mi történt, ami az áradást okozta. A katasztrófa legalább 353 ember életét követelte, több mint 1300-an pedig eltűntek, köztük külföldiek és zarándokok.
„Egy nagy gleccserdarab körülbelül 5200 méteres magasságból zuhant egy völgybe” – mondta Simon Cox, az új-zélandi GNS Science vezető tudósa.
„Egy tomboló, hordalékkal teli árrá alakult... felkapta a sziklákat, az üledéket, a fákat és mindent, ami az útjába került, és végigsöpört a kanyonon” – mondta az AFP-nek.
A vízfal először egy határőrségi posztot ért el; a biztonsági kamerák felvételei szerint sár és törmelék árasztotta el a környéket, miközben az emberek menekültek. Ezután lefelé haladt Nepál irányába, falvakat öntött el, hidakat és épületeket rombolt le.
Mi okozta a vízfalat?
Korai találgatások szerint gleccsertavi kiáradás, úgynevezett GLOF (glacial lake outburst flood) történhetett, amely akkor következik be, amikor a gleccserolvadék vizét visszatartó gát hirtelen összeomlik, és a víz lezúdul a folyásirányba.
„A víz áramlik a gleccserek belsejében, és a gleccserek alatt is” – mondta Adrian McCallum, a Sunshine Coast Egyetem gleccserkutatója.
„De meggyőződésem, hogy az egyetlen ok, amiért nagy mennyiségű víz hirtelen lezúdul egy völgyben, az az, hogy valahonnan hirtelen szabadjára engedik” – tette hozzá az AFP-nek.
Más szakértők viszont azt mondták, hogy az omlás helyszínének közelében nem találtak meglévő gleccsertavakat. Feltételezésük szerint a víz inkább a gleccser alatt gyűlhetett össze, és akkor szabadulhatott ki, amikor a jég leszakadt.
Másik lehetőség, hogy a lezuhanó jég ideiglenesen elgátolta a folyót, így a víz felduzzadt, majd hirtelen továbbzúdult.
Cox szerint a nyári gleccserolvadás és a monszunesők is emelhették már a folyó vízszintjét, miközben az áradat útja során felkapott hordalék és sár tovább növelte az áramló víz mennyiségét.
A katmandui székhelyű klímakutató csoport szerint a gleccser leszakadását követő árhullám miatt a térségben a vízszint fél órán belül akár kilenc méterrel is megemelkedett.
„Óriási vízszintemelkedés volt, egy hatalmas, hirtelen jövő víztömeg” – mondta Saswata Sanyal.
A gleccser leszakadása olyan erős volt, hogy 5,2-es magnitúdójú szeizmikus eseményként rögzítették 8:37-kor (közép-európai nyári idő szerint 4:52-kor), és kezdetben földrengésnek hitték.
További elemzés után az amerikai földtani intézet (US Geological Survey) megállapította, hogy gleccserleszakadásról és hordalékáramlásról volt szó, földrengés nem történt.
Hogyan segítettek a műholdak a katasztrófa rekonstruálásában
Mivel az érintett terület nagy része megközelíthetetlen, a szakértők műholdképek és a rendelkezésre álló felszíni mérések segítségével próbálják rekonstruálni a katasztrófát.
„Megnézhetjük a műholdfelvételeket, amelyek az esemény előtt és után készültek, és megpróbálhatjuk azonosítani a változásokat, lényegében azt keressük, mi hiányzik a hegyekből az »utó« felvételeken” – mondta Lauren Vargo, az új-zélandi Victoria University of Wellington gleccserkutatója.
Röviddel azután, hogy rögzítették a szeizmikus aktivitást, egy közeli vízmegfigyelő állomás megszűnt adatokat továbbítani – közölték a nepáli hatóságok.
Az alsóbb szakaszokon lévő állomások ezután sorra elnémultak. A hatóságok közlése szerint a Tibet határához közeli Kalikholában 14:14-kor (közép-európai nyári idő szerint 10:29-kor) a vízszint elérte a 12,3 métert.
Miért lehetett kevés a figyelmeztetés
A nepáli hatóságok először helyi idő szerint 9:00 körül (közép-európai nyári idő szerint 5:15-kor) kaptak jelentéseket az áradásról, és arra szólították fel a Bhote Khoshi folyó menti közösségeket, hogy „maradjanak fokozott készültségben, és tartózkodjanak biztonságos helyeken”.
Nem világos azonban, hányan kapták meg a figyelmeztetést, és mennyi idejük volt reagálni.
„A valóság az, hogy ha egy olyan településen él, amely egy nagy gleccser és esetleg egy olyan gleccsertó alatt fekszik, ahol GLOF következhet be, akkor bizonyos értelemben ez egy ketyegő időzített bomba” – mondta McCallum.
Hatim Sharif, a Texasi Egyetem San Antonióban dolgozó hidrológusa szerint még azok számára is korlátozottak lettek volna a lehetőségek, akik időben kaptak figyelmeztetést.
„A futás nem segít”, és járművel menekülni sem – mondta az AFP-nek, mert a nagy sebességgel mozgó sár és víz halálos elegyet alkot, „akár a folyékony beton”.
Becslése szerint az egyetlen megoldás, ha felkapaszkodik egy dombra, legalább hat méterrel magasabbra.