Az aszály és a vízhiány miatt tonnaszámra pusztulnak a tenyésztett halak a halgazdaságokban, van ahol azért, mert a környező mezőgazdasági területek elhasználják a vizet, így a mélyebben fekvő tavakig nem ér el a vízforrás.
Rétimajor Magyarország egyik legjelentősebb, gazdálkodással fenntartott vizes élőhelyrendszere. A tartós hőség és aszály következtében már mintegy 150 tonna hal pusztult el a tavakban, az állományveszteség értékét 165 millió forintra teszik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
De a válság nem csak ezt az egy területet érinti. Magyarországon körülbelül 27 ezer hetárnyi halastóterület található. A sekély vizekben élő halállomány túlélése a téli, illetve a tavaszi és őszi feltöltéstől, valamint a nyári vízpótlástól függ. Ha a vizek túlmelegednek és lecsökken az oxigénszintjük, bekövetkezik a tömeges halpusztulás.
Ez történt a rétimajori halastavakkal is, amelyek hat-nyolc hete nem jutnak érdemi mennyiségű vízhez. A halgazdaság tulajdonosa, Lévai Ferenc az Euronews-nak elmondta, hogy az alig 40 centiméteres, 28 fokos vízben a halaknak esélyük sincsen. Szombat reggelre újabb 300 mázsa hal pusztult el.
Esetükben a probléma gyökere abban rejlik, hogy a halastavak a vízrendszer alsó szakaszán találhatók, és míg a felsző szakaszon lévő mezőgazdasági területeken az öntözéses növénytermesztés zavartalanul zajlik, hozzájuk a csatornákon már nem jut el a víz. Hiába engednek át több vizet a zsilipek felső szakaszán, ha egyrészt a mezőgazdasági területeken a víz nagy részét kiszivattyúzzák, másrészt a csatorna elhanyagolt alsó szakaszán a víz egyszerűen nem jut tovább: részben felszívja a száraz talaj, részben felfogja a csatornákban növő növényzet, ahhoz ugyanis nem engednek elegendő mennyiséget ki a tározókból, hogy a tavakig eljusson - magyarázta Lévai Ferenc az Euronews-nak.
Jogi és ökológiai problémák
Súlyos vízhiány esetén a vízkiosztás fontossági sorrendje az élet fenntartását helyezi az első helyre. Az emberi élet élvez abszolút elsőbbséget, amelyet szorosan követ az állatok élete, a mezőgazdaság, majd a gazdasági és ipari felhasználás csak a harmadik és negyedik a sorban. A Rétimajor halastavai esetében azonban pont a mezőgazdaság, ami elviszi a víz nagyrészét, így az állatoknak nem jut. Itt nem csak a halakról van szól, hanem a tavakban és környékükön élő vadállományt is érinti.
Lévai Ferenc 1994 óta tulajdonosa a halgazdaságnak. Az akkor leromlott állapotú területet mára egy nemzetközileg is elismert színvonalú, multifunkcionális tógazdálkodássá fejlesztették. A Rétszilasi-tavak és környékük Európa egyik legszigorúbban védett területe, a Natura 2000 besorolás mellett a Ramsari Egyezmény alapján nemzetközi jelentőségű vizes élőhely. Természetvédelmi kezelője a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. Ha nincs a tavakban elég víz és pusztulnak az állatok, az az egész területre nézve jelent ökológiai katasztrófát.
A Rétszilasi-tavaknál hozzávetőleg 220 madárfaj jelenlétét dokumentálták. A tavakon még a jelenlegi, rendkívüli aszály idején is rendszeresen több ezer madár tartózkodik.
A gazdaság és a területen dolgozó természetvédelmi szakemberek megfigyelései szerint például a rétisas ma már nemcsak rendszeres vendég, hanem fészkelő faj. A tartósan jelen lévő rétisasok száma időszakonként megközelíti a 15–20 példányt. Mellettük gémfélék, kócsagok, kanalasgémek, récék, ludak, sirályok, szerkők, partimadarak és számos más vízhez kötődő faj használja a tórendszert.
A sekély vizű, táplálékban gazdag, különböző vízmélységű tavakból, nádasokból, szigetekből és iszapos partszakaszokból álló halastórendszer kiemelkedően koncentrált és nehezen helyettesíthető élőhelyet biztosít a vízimadarak számára.
A halastavak tulajdonosa, az Aranyponty Halászati Zrt. éppen ezért hivatalosan kezdeményezte a helyzet jogi és szakmai felülvizsgálatát.
„Nem felelőst keresünk, hanem megoldást. Ugyanakkor láthatóvá kell tenni azt az ellentmondást, hogy miközben a halastavakhoz hetek óta nem jut el az állomány életben tartásához szükséges víz, ugyanennek a vízbázisnak a felső szakaszán továbbra is folyik az öntözés. Egy halastó esetében a vízhiány nem csupán terméscsökkenést okoz: az élő állomány azonnal pusztulni kezd, vele együtt pedig egy nemzetközileg is elismert vizes élőhely kerül veszélybe” – mondta Lévai Ferenc, az Aranyponty Halászati Zrt. vezérigazgatója.
A magyar tógazdasági haltermelés alacsony környezeti lábnyomú, a természetes táplálékhálózatra és a körkörös gazdálkodás elveire épülő rendszer. A tavakban megtermelődő plankton, fenéklakó szervezetek és egyéb természetes táplálék jelentős részét közvetlenül hasznosítja a halállomány, miközben a víz, a tápanyagok és a szerves anyagok nagy része a tórendszeren belül marad és újrahasznosul.
Rétimajor tragédiája figyelmeztető példa
"Ne lehessen tönkretenni a vizeket, ne legyen akkumulátorgyár-ügy a vízből is" - magyarázta az Euronews-nak Lévai Ferenc, hogy miért küzd. A halastvak nem csak a halakról szólnak, hanem a vízmegtartásról és a környezetükben élő békákról, madarakról, vadakról is.
"Ha megszűnik a tó, megszűnik a biodiverzitás is, akkor mi marad? Ha ezt nem becsüli a természetvédelem, akkor mit? - teszi fel a kérdést, majd hozzáteszi, számukra nemcsak a halak, hanem minden állat élete fontos.
Szerinte a helyzet, amibe belesodródtak, részben a hatóságok lassú döntéshozatalával is magyarázható. Hiába figyelmeztettek már tavasszal, hogy ha nem lesz elég csapadék, az milyen következményekkel jár, a hatóság részéről minden reakció több hetes késéssel érkezett csak meg.
Holott a mai vízmegtartási problémára jó megoldás lehet a halastavak feljesztése, óvása. A halastavak együttesen hozzávetőleg 350 millió köbméter vizet képesek a tájban tartani. Ez a kapacitás a meglévő tavak szakszerű rekonstrukciójának, mélyítésének és kotrásának támogatásával érdemben növelhető lenne anélkül, hogy újabb termőföldeket vagy természetes területeket kellene elárasztani, illetve új tározók létesítéséhez felhasználni. Ez ráadásul lényegesen kevesebbe kerülne az államnak, mint új tározókat létesíteni - hívja fel a figyelmet Lévai Ferenc és csapata.
Kettészakadt ország
Míg Magyarország keleti felén, a Tiszántúlon a halgazdaságok vízutánpótlása megoldott, a Dunántúlon pont ellentétes a helyzet. Ahogy a Velencei-tó és Balaton, úgy a halastavak is sokkal sérülékenyebbek az ország nyugati részén, miután a vízutánpótlást nem lehet természetes módon megoldani.
A Rétimajorhoz tartozó 1100 hektárnyi halastó - amely a legnagyobb dunántúli halastórendszer - a feltöltését a Fehérvárcsurgói-víztározóból oldják meg, ezen a vizen osztoznak a mezőgazdasági területekkel.
Gazdasági oldal
A legnagyobb mennyiségi veszteség a piaci méretű halállományt érte, de jelentős kár keletkezett az egy- és kétnyaras növendékhalakban, valamint a többéves, tenyésztésre használt anyahalállományban is.
A Rétimajorban tenyésztett halak 40%-a más horgásztavakba kerül, 10-15%-uk jut a fogyasztói piacra, míg a többit Angliába, Romániába és Szerbiába exportálják.