Az észak-koreai vezetés terveket ismertetett a korszerű haditengerészeti támaszpontok építésének felgyorsítására és a harci rendszerek korszerűsítésére – közölte a KCNA.
Phenjan megfogadta, hogy nukleáris erejét „minőségben és mennyiségben” is megerősíti, és bővíti hírszerző szolgálatának szerepét – közölte pénteken az észak-koreai állami média.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Munkáspárt Központi Katonai Bizottságának csütörtöki ülésén az észak-koreai vezetők a fegyveres erők korszerűsítésének terveiről tárgyaltak, és a KCNA hírügynökség szerint Kim Dzsong Un legfőbb vezető azt mondta, hogy csak egy erős hadsereg garantálhat „valódi békét”.
„Az ülés feladatokat és módszereket jelölt ki az Általános Felderítő és Hírszerző Hivatal feladat- és hatáskörének sokoldalú bővítésére, amely kulcsszerepet játszik a potenciális ellenfelek jelentette fenyegetések kezelésében és a döntő fontosságú információk gyűjtésében, valamint katonai felderítő és hírszerzési képességeinek gyökeres megerősítésében” – jelentette a KCNA.
A bizottság emellett terveket vázolt fel a modern haditengerészeti támaszpontok építésének felgyorsítására és a harcrendszerek korszerűsítésére – közölte az ügynökség.
Az Egyesült Államok Kongresszusi Kutatószolgálata szerint Phenjan az elmúlt évtizedben folyamatosan fejlesztette nukleáris programját, ami egyre nagyobb fenyegetést jelent az USA-ra és Kelet-Ázsiára. Phenjan 2006 óta hat megerősített atomfegyver-kísérletet hajtott végre.
Mindez azt követően került nyilvánosságra, hogy a múlt hónapban egy észak-koreai katonát állítólag őrizetbe vettek Dél-Koreában, miután átszökött a koreai demilitarizált övezeten.
Dél-Korea Egyesített Vezérkara közleményben közölte, hogy a hadsereg „a középső frontszakaszon őrizetbe vett egy észak-koreai katonát”, és hogy a hatóságok vizsgálják a részleteket – írta a Yonhap hírügynökség. A demilitarizált övezet a világ egyik legszigorúbban őrzött határszakasza, amelyet szögesdrót, aknák és kiterjedt megfigyelőrendszerek védelmeznek.
Dél-Korea Egyesítési Minisztériuma szerint 1998 óta, amióta nyilvántartást vezetnek, több mint 34 000 észak-koreai – köztük 899 katonai személy – menekült át a délre.
Hogyan lett Észak-Korea atomhatalom?
Észak-Korea nukleáris programja nem egyik napról a másikra született. Gyökerei egészen az 1950–1953-as koreai háborúig nyúlnak vissza, amelyet csak fegyverszünet zárt le, békeszerződés azonban máig nem született.
A Kim-dinasztia már az 1960-as években felismerte, hogy a hagyományos hadseregben soha nem tudja felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával, ezért fokozatosan olyan elrettentő képesség kiépítésébe kezdett, amely garantálhatja a rezsim túlélését. A nukleáris kutatások kezdetben szovjet segítséggel indultak: Moszkva építette fel a jongbjoni kutatóreaktort, miközben észak-koreai mérnökök százai tanultak a Szovjetunióban. Az összeomlás után Phenjan egyre inkább saját fejlesztésekre támaszkodott, de a technológia megszerzésében fontos szerepet játszott a nemzetközi feketepiac, valamint a pakisztáni atomprogram atyjaként ismert Abdul Qadeer Khan hálózata is, amely a kétezres évek elején centrifugatechnológiát és nukleáris ismereteket juttatott el Észak-Koreába.
A program azóta rendkívül összetetté vált. Phenjan nemcsak plutóniumot állít elő a jongbjoni reaktorban, hanem urándúsító kapacitást is kiépített, ami jóval nehezebben felderíthető. A hat 2006 és 2017 között végrehajtott nukleáris kísérlet során az ország folyamatosan növelte robbanóeszközei teljesítményét, miközben a ballisztikus rakéták fejlesztésében is óriási előrelépést tett.
Kim ma már rövid, közepes és nagy hatótávolságú rakétákkal, valamint interkontinentális ballisztikus rakétákkal (ICBM) is rendelkezik, amelyek elméletileg akár az Egyesült Államok szárazföldjét is elérhetik. Az elmúlt években emellett tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákon (SLBM) és hiperszonikus fegyvereken is dolgozik, hogy egy esetleges első csapás után is képes legyen nukleáris válaszcsapást mérni.
A nemzetközi közösség számára azonban nem pusztán a robbanófejek száma jelenti a legnagyobb veszélyt
Észak-Korea rendkívül zárt, kiszámíthatatlan állam, ahol a stratégiai döntések gyakorlatilag egyetlen ember, Kim Dzsong Un kezében összpontosulnak. Ráadásul Phenjan az elmúlt évtizedekben többször bizonyította, hogy hajlandó katonai technológiát exportálni más országoknak. Rakétatechnológiája megjelent Iránban, Szíriában és más államokban is, az ENSZ szakértői pedig rendszeresen tárnak fel olyan szankciókerülő hálózatokat, amelyek fegyveralkatrészeket, speciális anyagokat és kettős felhasználású technológiákat juttatnak az országnak.
Az ukrajnai háború kitörése óta ráadásul Észak-Korea és Oroszország katonai együttműködése is jelentősen elmélyült: Phenjan tüzérségi lőszereket, rakétákat és katonákat biztosított Moszkvának, cserébe pedig felmerült, hogy fejlettebb rakéta-, műhold- és tengeralattjáró-technológiákhoz juthat hozzá.
Mindez azt jelenti, hogy Észak-Korea nukleáris programja ma már nem csupán a Koreai-félsziget problémája. A folyamatos fegyverfejlesztés fegyverkezési versenyre ösztönzi Dél-Koreát és Japánt, erős amerikai katonai jelenlétet indokol a térségben, és növeli annak a kockázatát, hogy egy helyi incidens – akár egy rakétateszt, akár egy határmenti összecsapás – gyorsan regionális vagy akár globális biztonsági válsággá fajuljon.
Emiatt a legtöbb biztonságpolitikai elemző ma már úgy tekint Észak-Koreára, mint a világ egyik legveszélyesebb nukleáris gócpontjára, ahol a katonai képességek folyamatos bővülése kiszámíthatatlan politikai vezetéssel párosul.