Németország 2025-ben több nap- és szélenergiából termel áramot, mint bármely más uniós ország, de árai továbbra is az ingadozó fosszilisekhez kötődnek.
A német háztartások körülbelül egyharmaddal többet fizetnek az áramért, mint az uniós átlag, annak ellenére, hogy az ország figyelemre méltó erőfeszítéseket tesz a fosszilis energiahordozók kivezetésére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Ember energiakutató intézet szerint Németország a szél- és napenergia-kapacitások kiépítésében a „globális éllovasok” közé tartozik; 2025-ben áramtermelésének 59 százaléka származott tiszta forrásokból.
A megújulóenergia-törvény (Erneuerbare-Energien-Gesetz) 2000-es bevezetése óta az országon belül kizárólag szél- és napenergiából származó termelés aránya kevesebb mint 2 százalékról tavalyra csaknem 45 százalékra ugrott.
Ugyanakkor a szén – amelyet gyakran a „legszennyezőbb” energiaforrásként emlegetnek – részesedése Németország villamosenergia-ellátásában a több mint feléről mindössze 21 százalékra esett.
„Németország 2025-ben több áramot termelt szél- és napenergiából, mint bármely más uniós tagállam, és több mint egynegyedét adta az EU összes szél- és napenergia-termelésének” – állapítja meg az Ember (forrás: angol).
Az energiaipari 1KOMMA5° friss elemzése szerint ugyanakkor Németország továbbra is az egyik legmagasabb áramárakkal küzd az EU-ban.
A megoldás? Még több megújuló energia.
Uniós áramárak rangsora
A 2025 második felére vonatkozó, az Eurostat által közölt villamosenergia-árak alapján a 1KOMMA5° (forrás: angol) kiszámolta, hogy az uniós átlag adókkal és díjakkal együtt 0,29 euró kilowattóránként (kWh), míg Németországban a háztartások átlagosan 0,39 eurót fizetnek kWh-nként.
Egy átlagos, egyfős háztartás (1 500 kWh fogyasztással) esetében a magas német áramárak azt jelentik, hogy évente mintegy 150 euróval fizetnek többet az uniós átlagnál – egy, évi 5 000 kWh-t fogyasztó család számára ez nagyjából 500 euró pluszköltséget jelent.
A lista élén azonban Írország áll, amely 2025-ben hivatalosan is befejezte a széntüzelésű áramtermelést, és ahol az árak az egekben járnak: 0,40 euró/kWh.
Az uniós rangsor teljes listája:
- Írország: 0,40 €
- Németország: 0,39 €
- Belgium: 0,35 €
- Dánia: 0,33 €
- Ausztria: 0,33 €
- Csehország: 0,32 €
- Olaszország: 0,30 €
- Románia: 0,29 €
- Ciprus: 0,28 €
- Svédország: 0,27 €
- Lengyelország: 0,27 €
- Spanyolország: 0,27 €
- Luxemburg: 0,27 €
- Franciaország: 0,26 €
- Hollandia: 0,26 €
- Lettország: 0,25 €
- Portugália: 0,24 €
- Görögország: 0,24 €
- Észtország: 0,23 €
- Finnország: 0,23 €
- Szlovénia: 0,21 €
- Litvánia: 0,20 €
- Szlovákia: 0,19 €
- Horvátország: 0,17 €
- Bulgária: 0,14 €
- Málta: 0,13 €
- Magyarország: 0,11 €
Miért ilyen magas a német áram ára?
A német megújulóenergia-boom ellenére az áramárak továbbra is az ingadozó fosszilis energiahordozókhoz kötődnek az úgynevezett merit order elv miatt. Ez azt jelenti, hogy az áram árát mindig a még szükséges, legdrágábban termelő erőmű határozza meg.
Vagyis ha Németország áramigényét nem lehet teljes egészében tiszta energiából fedezni, akkor drágább (és szennyezőbb) források, például szén- vagy gázerőművek lépnek be.
Több megújuló energia bevonásával azonban mérsékelhető ez a probléma, ahogy azt Spanyolország példája mutatja: ott a szél- és napenergia bővülése 2019 óta 75 százalékkal csökkentette a fosszilis erőművek árára gyakorolt hatását.
Noha Spanyolországban 2025-ben a szél- és napenergia részaránya hasonló volt a némethez, más tiszta források – például a vízenergia és az atomenergia – jelentősen mérsékelték a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget. Tavaly a tiszta energia a spanyol árammix 75 százalékát adta, szemben a német 59 százalékkal.
Ugyanakkor a tágabb összefüggés döntő fontosságú. A Montel Clean Power Progress jelentése (forrás: angol) szerint Németország energiamixe az atomerőművek leállítása után hatalmas átalakuláson ment keresztül.
2022-ben az atomenergia-termelés – amelyet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos környezeti aggályok ellenére gyakran a tiszta energiák közé sorolnak – Németország teljes áramtermelésének 6,6 százalékát adta.
„Ennek a stabil, szabályozható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásnak az eltávolítása jelentős űrt teremtett, amelyet gyorsan be kellett tölteni, akár fosszilis termeléssel, akár a megújulók felgyorsításával” – áll a jelentésben.
A szél- és napenergia gyors bővülését követően szakértők szerint Németország „új lendülete” 2026-ban válhat igazán láthatóvá, amikor a fosszilis termelés kiszorítása továbbra is versenyez a növekvő kereslettel.
Miért pazarolja Németország a tiszta energiát?
Ahogy Jannik Schall, a 1KOMMA5° társalapítója rámutat: „Németországban nem túl sok az olcsó szél- és napenergia, hanem túl kevés a rugalmasság a rendszerben.”
Tavaly Németország 435 milliárd eurót költött a megújuló energia korlátozására. Ez azt jelenti, hogy a túltermeléssel küzdő területeken szándékosan visszafogják az áramtermelést, máshol pedig növelik a kínálatot.
Kártalanítási kifizetés jár azoknak a szolgáltatóknak, amelyek nem tudják betáplálni az áramot az országos energiahálózatba, a hiány pótlásához pedig kiegyenlítő kifizetéseket kapnak a termelők.
Korlátozásra gyakran akkor kerül sor, amikor egy országban ideálisak a feltételek a nap- és szélenergiához (például napos, szeles napokon), és emiatt több áram termelődik, mint amennyit a hálózat képes kezelni. Amikor a kínálat meghaladja a keresletet, ez negatív áramárakhoz vezethet.
A probléma megoldása nem egyszerű, mivel Európa villamosenergia-hálózatát nem a megújulók robbanásszerű terjedésére tervezték, hanem központi erőművekre szabták. Ez azt jelenti, hogy a jellemzően távoli térségekben termelt szél- és napenergia gyakran nem jut el a háztartásokhoz és az irodákhoz.
Az akkumulátoros energiatároló rendszereket (BESS) sokan csodafegyvernek tartják a probléma orvoslására, mivel segíthetnek megelőzni, hogy hatalmas mennyiségű tiszta energia vesszen kárba.
A 2026-os Solar Power Europe-jelentés (forrás: angol) szerint bár az uniós akkumulátoros kapacitás 2021 óta a tízszeresére bővült, és ma már meghaladja a 77 GWh-t, Európa még mindig „messze van attól, ahol lennie kellene”.
A 2030-as célok eléréséhez az EU-nak újra meg kell ismételnie ezt a tízszeres növekedést: az akkumulátoros tárolókapacitást az elkövetkező öt évben nagyjából 750 GWh-ra kellene felpörgetni. 2025-ben az összes új BESS-kapacitás több mint 60 százalékát öt uniós piac adta, a mezőnyt Németország és Olaszország vezeti.
Németország drága adói
A német áramárakat a magas hálózati díjak és adók is jelentősen felhajtják.
A 1KOMMA5° számításai szerint a háztartások mindössze 0,26 eurót fizetnének kWh-nként, ha nem lennének különféle pótdíjak. Ez olcsóbb áramárakat jelentene, mint Belgiumban, Luxemburgban vagy Hollandiában.
„A hálózati díjakat jelentősen csökkenthetnénk, ha például jobban elkerülnénk az úgynevezett redispatch intézkedéseket, vagyis az erőművek rövid távú le- és felterhelését” – teszi hozzá Schall.
„A termelőegységek leállítása és kártalanítása helyett egy intelligens vezérlőrendszer lehetővé teszi, hogy előretekintő módon mozgassuk az árammennyiségeket a tárolók és a rugalmas fogyasztók között. Ez hosszú távon mindenkinek csökkenti a hálózati költségeket."