Körülbelül 300 kilométer hosszan áramlik a talajvíz Franciaország, Németország és Svájc között a föld alatt. Ez Európa legnagyobb készlete, de egy új tanulmány súlyos szennyezettséget mutatott ki.
Frankfurttól egészen Baselig a föld mélyén egy kincs rejtőzik, amely több mint ötmillió régióbeli lakost lát el ivóvízzel. Ez Európa legnagyobb talajvíz-tartaléka. Mintegy 300 kilométer hosszan húzódik a föld alatt, és többek között a Felső-Rajna, valamint számos vizes élőhely vízellátását biztosítja.
Csakhogy ez a hatalmas talajvíz-tározó erősen szennyezett, ahogyan azt egy júniusban közzétett tanulmány kimutatta. Növényvédő szerek, gyógyszermaradványok és mesterséges ipari vegyületek, az úgynevezett per- és polifluorozott alkil-anyagok (PFAS) szennyezik a talajvizet; ezek nyomait egyértelműen kimutatták.
A 150 milliárd köbméteres föld alatti medence nemcsak az ivóvízellátás szempontjából kulcsfontosságú, hanem megszámlálhatatlan állat- és növényfaj életét is befolyásolja. Időről időre újabb felfedezések születnek, például a Parabathynella baden-wuerttembergensis nevű forrásrák-fajé. Föld alatti utazás Németország, Franciaország és Svájc határvidéke alatt.
Föld alatt: láthatatlan folyó a Rajna-völgyben
A víztározó Frankfurt am Main térségétől a francia országhatáron túl egészen Strasbourgig, illetve délen a svájci Baselig húzódik. A benne lévő vízmennyiséget nehéz elképzelni: a 150 milliárd köbméter nagyjából 60 millió olimpiai úszómedencének felel meg.
A Felső-Rajna-völgy talajvízkészlete nagyságrendileg akkora, mintha három, egymással összekapcsolt Bodeni-tó húzódna a föld alatt. A Bodeni-tó önmagában mintegy 48 milliárd köbméter vizet tartalmaz.
Talajvízről akkor beszélünk, ha a környező talaj tartósan vízzel telített. A felette lévő rétegek viszont nem állandóan nedvesek, ez az úgynevezett telítetlen zóna. A vízszint az évszaktól és a csapadéktól függően emelkedhet vagy süllyedhet.
Az ivóvízként hasznosított talajvíz többnyire néhány, legfeljebb néhány száz méteres mélységben található. Egyes helyeken mindössze körülbelül egy méterrel a felszín alatt, lassan észak felé áramlik. Azonban a Felső-Rajna-árokban már 3335 méter mélyre is lefúrtak a Föld közepe felé. A Frankenthal 10 nevű fúrási programot Mannheim és Worms között végezték, és ez számít eddig a legmélyebb furatnak.
A Felső-Rajna-árok ismert legmélyebb pontja az úgynevezett Heidelberger Loch, ahol a talajvíz több mint 500 méter mélyen található. Más részekről a kutatók azt mondják, legalább annyira feltáratlanok, mint a mélytengerek.
Növényvédő szerek és gyógyszermaradványok: szennyezőanyag-terhelés
Európa legnagyobb talajvíz-előfordulásaként a Felső-Rajna-völgy csaknem ötmillió embert lát el ivóvízzel a vízgyűjtő területén. Emiatt az európai nagy víztározókhoz képest az egyik legértékesebb talajvízrendszernek számít.
A térséget azonban egy ideje egyre erősebb emberi eredetű terhelés éri. Különösen a műtrágyák és növényvédő szerek túlzott használata szennyezi mindinkább a talajvizet, amint azt a határokon átnyúló Ermes-II tanulmány (forrás: német) 2025. júniusi eredményei is mutatják.
Az 1500 vizsgált mérőpont 96 százaléka, amelyek a Rajna mentén Dél-Németország, Észak-Svájc és Kelet-Franciaország térségében helyezkednek el, legalább egyféle mikroszennyező anyaggal terhelt. A fő oknak a növényvédő szereket azonosították. A mezőgazdaság mellett azonban a közeli városok, ipari üzemek és számos szennyvíztisztító is hozzájárul a környezet terheléséhez.
A vizsgálatok során azonban a nyersvizet elemzik. Az ivóvizet nem közvetlenül a talajvízből veszik, hanem a hálózatba juttatás előtt speciális tisztítási folyamaton megy keresztül. A talajvíz minősége azt határozza meg, milyen mértékű kezelésre van szükség ahhoz, hogy a víz megfeleljen az egészségügyi hatóságok előírásainak.
Koktélhatás: hogyan érinti az ivóvizünket
A tanulmány bemutatásakor elhangzott, hogy a mérőpontok 59 százalékán legalább egy ivóvíz-határértéket túlléptek. Különösen gyakran fordul elő például a trifluorecetsav (TFA), amelyet a kutatók az „ultimális PFAS” kifejezéssel illetnek.
A PFAS-ok, más néven „örök vegyi anyagok”, mesterségesen előállított anyagok, amelyeket az ipar számos fogyasztási cikk – például elektronikai eszközök, festékek, autók vagy kozmetikumok – gyártásánál használ. A TFA a talajvízben leggyakrabban kimutatott PFAS-vegyület, vagyis gyakorlatilag mindenütt jelen van a környezetben.
A tanulmány szakértői emellett úgynevezett „koktélhatásról” beszélnek. Ha bizonyos anyagok vagy anyagcsoportok együtt vannak jelen, mérgező hatásuk felerősödhet, még kis mennyiségben is. Pontosan milyen következményei vannak ennek az egészségre és a környezetre, egyelőre kevéssé ismert.
A már három éve zajló vizsgálat célja, hogy feltárja a talajvízminőség romlásának okait. Ennek alapján olyan intézkedéseket dolgoznának ki, amelyek megállítják a további hanyatlást. Rendszeres elemzéseket egyébként már 1991 óta végeznek.
„Az eredmények azt mutatják, hogy a talajvíz védelme továbbra is komoly kihívásokkal néz szembe” – mondta Dirk Grünhoff, a Rajna-vidék–Pfalz tartományi környezetvédelmi hivatalának elnöke. Ezek az adatok szilárd alapot adnak a kihívások kezeléséhez és konkrét intézkedések kidolgozásához.
Mikroorganizmusok veszik át a tisztító szerepet
A tisztítás egy részét ugyanis mindeddig maga a természet végezte. A talajvíztározóban él az egyik azon kevés állatfaj közül, amely nevében viseli Baden-Württemberg tartományt: egy parányi forrásrák, a Parabathynella badenwuerttembergensis. A fajt 2013-ban fedezték fel a Koblenz–Landau Egyetem kutatói, és különösen fontos feladata van: afféle takarítócsapatként ezek az apró élőlények feldarabolják a szerves anyagokat, és elpusztítják a baktériumokat.
Ez a forrásrák rendkívül ősi, eredeti formájú, már-már bizarr külsejű élőlény, amely egy több mint 200 millió évvel ezelőtti korszakból maradt fenn – áll a baden-württembergi tartományi környezetvédelmi hivatal 2013-as közleményében. Testfelépítése a feltételezések szerint alig változott az elmúlt több millió évben. A hivatal a talajvizet „élő, földtörténeti múzeumnak”, az állatokat pedig „élő kövületeknek” nevezte.