A bérleti szerződést Maricarmen szülei írták alá 1956-ban, apja halála után a bérleti jog a feleségére szállt. Amikor ő 2005-ben meghalt, Maricarmenhez került a bérleti jog. Az ingatlan egy magáncsalád tulajdonában volt, ám 2018-ban megvette egy cég, vitatva a második átruházás jogszerűségét.
María del Carmen Abascal, akit mindenki Maricarmen néven ismer, már nem a Retiro negyed lakója. Szerdán, 87 évesen kilakoltatták az Alcalde Sainz de Baranda utca 46. szám alatti lakásból, ahol 1956 óta élt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez már a negyedik kilakoltatási kísérlet volt ellene, és ezúttal a bírósági végrehajtó testület több halasztás után végre hajtotta, miközben a nemzeti rendőrség gumibotokkal és paprikasprayvel oszlatta szét a kilakoltatást megakadályozni próbáló több száz embert.
Maricarmen kilakoltatása negyedszeri próbálkozásra valósult meg
Már hajnalban több tucatnyi ember gyűlt össze a ház bejárata körül, mígnem a rendőrség kordont vont, és megtiltotta a sajtó és az aktivisták bejutását. Fél 11 körül, Maricarmen ügyvédje és a bírósági küldöttség közötti egyórás egyeztetés után megerősítették, hogy megkezdik a végrehajtást.
A rendőrök ezután paprikasprayvel és lökdösődéssel oszlatták szét a tüntetőket, majd a Samur egyik mentőautója állt a kapu elé, egészségügyi dolgozókkal, akik hordággyal mentek be az épületbe, hogy kivezessék az idős asszonyt. Több spanyol médium beszámolója szerint a nemzeti rendőrség azokat az aktivistákat is eltávolította, akik az utcán, a lépcsőházban és magában a lakásban próbálták megakadályozni a kilakoltatást.
Ügyvédje, Beatriz Duro egy utolsó egyeztetési kísérletet tett: néhány napot kért, hogy Maricarmen lakhatást találhasson. A cég azonban a legkisebb engedményt sem tette: „Még arra is nemet mondtak, hogy néhány órát adjanak neki a holmija összepakolására” – panaszolta az ügyvéd.
1956-ban kötött régi bérleti szerződés
A konfliktus gyökerei csaknem 70 évre nyúlnak vissza. A régi bérleti szerződést Maricarmen szülei írták alá 1956-ban, az apja volt a szerződéses főbérlő. Halála után a bérleti jog a feleségére szállt, majd amikor ő 2005-ben meghalt, másodszor is átruházták a bérleti jogot, ezúttal Maricarmen javára.
Az ingatlan évtizedeken át egy magáncsalád tulajdonában volt, ám 2018-ban eladták, és végül az Urbagestión Desarrollo e Inversión S.L. kezébe került, egy madridi és valladolidi központtal működő ingatlanos társaságéba, amely épületekbe, lakásokba, telkekbe, üzlethelyiségekbe, irodákba és szállodákba fektet be. A cég szerint a második jogutódlás érvénytelen volt, ezért a szerződés megszűnt. Az ügy egészen a legfelsőbb bíróságig jutott, amely márciusban a tulajdonosnak adott igazat, miután az első fokú bíróság még Maricarmen javára döntött.
Maricarmen nyugdíja alacsonyabb, mint az a bérleti díj, amelyet a cég felajánlott neki: havi 2500 euró, vagyis 247 százalékkal több annál, mint amit eddig fizetett. Az 50 százalékos fogyatékossággal élő asszony ezt az összeget soha nem tudta volna vállalni. Az Urbagestión emellett 10 000 eurót követel a madridi Bérlők Szakszervezetétől a lakót támogató kampányból fakadó károk és veszteségek címén.
Nem ez volt az első kilakoltatási kísérlet. Az első 2025 októberében történt, ám a bíróságokon az előző napon felfüggesztették; június 2-án újabb próbálkozás következett, amelyet szintén az utolsó pillanatban halasztottak el. Ezúttal azonban nem volt visszaút.
Az ENSZ a kilakoltatás leállítását kérte, az igazságszolgáltatás mégsem akadályozta meg
Az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága arra kérte a spanyol államot, hogy állítsa le a kilakoltatást, és biztosítson megfelelő lakhatási megoldást. A júniusban benyújtott kérés azonban szintén nem akadályozta meg a végrehajtást.
A parlamentben Patxi López szocialista szóvivő védelmébe vette a kormány eljárását, és a felelősséget a madridi polgármesteri hivatalra, valamint a Comunidad de Madridre hárította, mivel a lakhatási ügyek náluk vannak hatáskörben. Azt is hangsúlyozta, hogy a tulajdonos minden lakásvásárlási ajánlatot elutasított.
Maricarmen így elhagyja azt az otthont, ahol 17 éves kora óta élt, és ahol a szülei meghaltak. Az ügy ezzel – legalábbis ebben a lakásban – lezár egy éveken át tartó jogi harcot, amely őt a madridi lakásválság egyik legismertebb arcává tette.
A főváros önkormányzata igyekezett csillapítani a kilakoltatás után kibontakozó vitát, és azt állítja, hogy korábban, illetve a korábbi kilakoltatási kísérletek idején már többféle lakhatási lehetőséget felajánlott Maricarmennek. Erre hívta fel a figyelmet José Luis Martínez-Almeida polgármester is, aki elmondta, hogy a városi szociális szolgálatok már jóval korábban kapcsolatba léptek vele.
A polgármester diszkrécióra és az érintett magánéletének tiszteletben tartására hivatkozva nem részletezte az ügyet, míg az önkormányzat illetékes részlege azt állítja, hogy az asszony minden alkalommal kifejezetten elutasította az ajánlatot, amikor férőhelyet kínáltak neki. Ugyanez történt ezen a szerdán is, a kilakoltatás végrehajtása után, amikor a Samur Social ismét közbelépett, és intézményi elhelyezést ajánlott, amelyet végül visszautasított, mert inkább rokonoknál döntött a beköltözés mellett.