Egy iráni parlamenti képviselő azt mondta az Euronewsnak, hogy jelenleg a politikusok igyekeznek visszafogni a hadsereget, de ha ebben nem lesznek sikeresek, akkor a hadsereg kész megtámadni az amerikai flottát.
A teheráni politikai elit aktívan fékezi a hadsereget abban, hogy csapást mérjen az Egyesült Államok haditengerészeti egységeire a Perzsa-öbölben – erről beszélt az Euronewsnak az iráni parlament nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottságának egyik tagja.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez eddig a legnyíltabb beismerése annak, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság hatalmi struktúráján belül komoly viták zajlanak arról, meddig menjenek el az amerikai blokáddal szembeni fellépésben.
„Eddig a pillanatig a politikai vezetés és a rezsim hagyományos döntéshozó testületei aktívan visszatartották a hadsereget attól, hogy nagy intenzitású támadó műveleteket hajtson végre az amerikai flottával szemben” – mondta Ahmad Bakhshayesh Ardestani az Euronewsnak adott interjúban.
Hozzátette, hogy Irán jelezte Washingtonnak: bármely iráni hajó lefoglalását vagy megtámadását egy amerikai hadihajó elsüllyesztésével, illetve az Egyesült Államok térségbeli támaszpontjai elleni támadásokkal viszonoznák.
„Irán az aszimmetrikus tengeri megtorlást tekinti elsődleges menekülőútjának a blokád fojtogatásából” – fogalmazott.
Ardesztani tagja az iráni parlament nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottságának, a Madzslisz egyik legérzékenyebb testületének, amely minősített biztonsági tájékoztatókat kap, és a kül- és védelmi politika törvényhozási válaszainak kidolgozásáért felel.
Ki vezeti az országot?
Közben olyan – az iráni hatóságok által nem megerősített – hírek terjednek, hogy az Iráni Forradalmi Gárda parancsnoka, Ahmad Vahidi tábornok egyre nagyobb szerepet játszik a mindennapi biztonságpolitikai döntésekben, mióta a február 28-i amerikai–izraeli csapások után Irán új ajatollahja, Modzstaba Hamenei eltűnt a nyilvánosság elől.
Hamenei azóta semmilyen videó- vagy hangfelvételen nem jelent meg, csak írásos üzeneteket tesz közzé, amelyeket az állami médiában olvasnak be, miközben olyan hírek keringenek, hogy súlyosan megsebesült és több műtéten esett át – ezt a teheráni hatóságok mindeddig nem erősítették meg.
Legutóbbi, szerdán kiadott közleményében az ajatollah úgy fogalmazott, hogy az iráni vezetők „az iráni nemzet két globális terrorsereggel szembeni egyedülálló és történelmi ellenállásának eposzi tettei előtt állnak”.
„Ez nagyobb felelősséget ró az Iszlám Köztársaság tisztségviselőire – a legfelső vezetéstől és az államhatalmi ágak vezetőitől egészen a közigazgatás minden szintjéig” – tette hozzá Hamenei.
A Reuters két magas rangú iráni forrásra hivatkozva arról is beszámolt, hogy Khamenei állítólag csütörtökön elrendelte: a magas dúsítású uránkészleteket – amelyek sorsa kulcsfontosságú akadálya a folyamatban lévő béketárgyalásoknak – nem szabad kivinni Iránból.
A keményvonalas nézeteiről ismert Vahidi tábornok egy szűk kör tagja, amely állítólag közvetlen kapcsolatban maradt Hamenei-jel, és részt vesz Irán kemény tárgyalási pozíciójának kialakításában az Egyesült Államokkal folytatott háború esetleges lezárásáról szóló egyeztetéseken.
Ardestani elutasította azt a felvetést, hogy az egyes vezetők kiesése önmagában veszélyt jelentene az állam fennmaradására.
„A rendszert az intézményi felépítése működteti, nem pusztán az egyes személyek. Akárhány vezetőt vesznek célba, az a 20 százalékos magbázis teljesen érintetlen marad” – mondta.
„Ezek a mártírhalálok mélyen felkavarják ezt a magbázist, és közvetlenül az utcára viszik őket az állam védelmére; ezért a fizikai megsemmisítés nem ássa alá a szerkezeti stabilitásunkat.”
Elmondása szerint az iráni közvélemény így oszlik meg – egy általa tudományos kutatásokkal alátámasztottnak mondott felosztás szerint –: a lakosság 20 százaléka feltétlen híve a rendszernek, 20 százaléka feltétlen ellenfele, a fennmaradó 60 százalék pedig a gazdasági és társadalmi viszonyoktól függően ingadozik a két pólus között.
Ardestani szerint a háború belföldön akaratlanul is a rezsim malmára hajtotta a vizet, mert elmosta a januári tüntetések politikai következményeit.
„A január 8-i és 9-i zavargások mély pszichológiai nyomot hagytak a társadalmi tudatban” – mondta Ardestani. „Azonban az azt követő amerikai–izraeli katonai csapás Irán ellen teljesen megfordította a közvélemény narratíváját, és eltüntette e felkelések sokkját.”
Az országos tiltakozások 2025 decemberében kezdődtek, miután az iráni valuta, a riál összeomlása nyugtalanságot szított Teheránban és szinte valamennyi iráni városban. A biztonsági erők több ezer embert öltek meg a január elejére tetőző megtorló akciók során.
Teherán saját Nemzetbiztonsági Legfelső Tanácsa is több mint 3000 halottról számolt be. Az ENSZ Irán-ügyi különmegbízottja legalább 5000 áldozatot említett, míg iráni bennfentesek és jogvédő szervezetek szerint a szám meghaladhatta a 42 ezret is.
Irán január 8-án teljes internetleállást is elrendelt, amely az interjú készítésekor még mindig érvényben volt.
A jelenlegi körülmények között független közvélemény-kutatások nem végezhetők Iránban, így a számok nem ellenőrizhetők független forrásból.
Katonai beavatkozás: „kontraproduktív”
Arra a kérdésre, szerinte mi lenne Washington leghatékonyabb stratégiája, Ardestani úgy válaszolt, hogy a katonai erő alkalmazása visszaütne.
„Amíg Amerika és Izrael katonai támadásokat indít, az irániak harci szelleme csak felizzik, és szembeszállnak az agresszorral” – mondta, párhuzamot vonva a vietnámi háborúval, és azt állítva, hogy az Egyesült Államok akkor is, most is félreértette egy nacionalista társadalom lelki ellenállóképességét.
Arra figyelmeztetett, hogy egy amerikai csapás Irán energetikai és nukleáris infrastruktúrája ellen minőségileg más válaszlépést váltana ki.
„Ha ez bekövetkezik, Irán azonnal bevet minden aszimmetrikus eszközt, amelyet eddig visszatartott” – mondta Ardestani.
„Ez azt jelenti, hogy közvetlenül a térség olajkútjait vesszük célba, és olyan mértékben megbénítjuk a Perzsa-öböl energialétesítményeit, hogy az olajban gazdag arab államok nemzetközi partnerei is megbénulnak.”
A Perzsa-öböl olajipari infrastruktúrájának célba vétele újabb eszkalációt jelentene Irán eddigi lépéseihez képest.
Az öböl menti államok – köztük az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia – hivatalosan semlegesek maradtak, noha február óta iráni drón- és rakétatámadásokat szenvednek el területükön. A Perzsa-öböl menti Együttműködési Tanács országai adják együtt a világ olajexportjának nagyjából egyharmadát.
A vitatott hovatartozású Abu Musa, Nagy-Tunb és Kis-Tunb szigetekről – amelyeket Irán 1971-ben foglalt el, és amelyeket az Egyesült Arab Emírségek továbbra is magának követel, és nem ismeri el annektálásukat – Ardestani azt mondta, hogy bármilyen külső megszállás nem hozna stratégiai előnyt.
„Irán gond nélkül indíthat pusztító hajóelhárító rakétákat jóval saját területének belsejéből, például Szemnánból vagy Iszfahánból, közvetlenül a Hormuzi-szoros szűkületei felé” – mondta.
„Lépésről lépésre közeledünk egy megállapodás felé”
Noha a katonai kérdésekben héjaként nyilatkozott, Ardestani úgy vélte, hogy a teljes eszkalációnál nagyobb esélye van egy diplomáciai rendezésnek.
„Úgy érzem, Irán és az Egyesült Államok lépésről lépésre egy kezdeti megértés felé haladnak” – mondta, hozzátéve, hogy a keretmegállapodás része lehetne egy közös háborús jóvátételi alap és a Hormuzi-szorosra vonatkozó szabályozott protokollok, amelyeket egy második szakaszban nukleáris tárgyalások követnének.
Pakisztán a tűzszünet április 8-i életbe lépése óta közvetít Washington és Teherán között; a tárgyalások a Hormuzi-szorosról, Irán nukleáris és ballisztikusrakéta-programjáról, a szankciók enyhítéséről és egy tartós rendezés feltételeiről szólnak.
A fegyvernyugvást többször is meghosszabbították, de eddig nem vezetett megállapodáshoz.
Donald Trump amerikai elnök „teljes mértékben elfogadhatatlannak” minősítette és elutasította Teherán korábbi, 14 pontos javaslatát, amely az amerikai katonai műveletek végleges befejezését, a befagyasztott iráni vagyon felszabadítását, szankciókönnyítést és a stratégiai fontosságú vízi útvonal feletti iráni fennhatóság elismerését követelte.
Washington azt követeli, hogy Irán szállítsa ki dúsított uránkészleteit, és hosszú távra állítsa le az urándúsítást – Teherán ezeket a feltételeket nyilvánosan elutasította. Trump áprilisban azzal fenyegetett, hogy ha nem születik megállapodás, akkor „Iránban minden egyes erőmű és minden egyes híd célponttá válik”.
Trump nemrég úgy fogalmazott, hogy a tűzszünetnek „egy százalék esélye” van a fennmaradásra.
Ezen a héten Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek vezetői arra kérték, hogy két-három napig tartózkodjon az újabb csapásoktól, erődemonstrációként. Trump ezt nyilvánosan is megerősítette, hozzátéve, hogy az általa nagyra tartott öböl menti vezetők úgy vélik, közel a megállapodás.
Ardestani szerint a szerkezeti kényszerek a harcok lezárulta után fokozatos belső reformokra fogják rászorítani Teherán új vezetését is.
„Az emberek anyagi jólétet, kiszámítható gazdasági környezetet és normális életet akarnak. Ma már olyan nemzedék nőtt fel, amely számára a globális internethez való hozzáférés éppoly alapvető, mint az élelem és a víz” – zárta szavait.