Több mint 40 év szolgálat után nagy technológiai ugrást jelentő utódot kap a legendás „Polarstern”. Az új német jégtörő nemcsak a többméteres jeget töri át, hanem mélytengeri robotokkal, úgynevezett „moonpool”-lal és drónflottával állít fel új mércét a klíma- és sarkkutatásban.
Nagy fogadtatás Bremerhavenben: a Polarstern kutatóhajó visszatért az Arktiszból indított expedíciójáról, a kikötőben hatalmas volt az érdeklődés.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Körülbelül 183 napig volt úton a hajó. A fedélzeten dolgozó kutatók új ismeretekkel tértek vissza a tengeri jég visszahúzódásáról, közölte az intézet. Az expedíció a fajvédelem szempontjából is jelentős volt: egy kutatócsoport azt vizsgálta, miként változik a fajgazdagság és az ökoszisztéma a keleti Weddell-tengerben, ebben a biodiverzitási forrópontban.
Még a bremerhaveni érkezés előtt Dorothee Bär szövetségi kutatási miniszter (CSU) Amszterdamban szállt hajóra. A Polarstern expedíciója ismét egyértelművé tette a klímaváltozás következményeit - mondta Bär beszédében. A jelenség minden embert érint.
A Polarstern kutatási tevékenységével fontos mértékben járul hozzá az éghajlatkutatáshoz, valamint a klímaváltozás környezetre és ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak jobb megértéséhez.
De mitől olyan különleges a Polarstern? Az Euronews áttekintette a kutatóhajó több évtizedes történetét - és ígéretes jövőjét is.
Jégtörő 1982 óta
A Polarstern jóval több egyszerű kutatóhajónál: a német sarkkutatás szíve-lelke. Még a vastag jégrétegek is alig szabnak határt az erőteljes jégtörőnek: a hajó gond nélkül áttöri az akár 1,2 méter vastag jeget is.
Éppen ez az erő teszi a Polarsternt évtizedek óta nélkülözhetetlenné. 1982-es szolgálatba állítása óta járja a sarkvidékeket, és Németország egyik legfontosabb kutatási platformjának számít.
A hajó az Alfred Wegener Intézet (forrás: német) megbízásából közlekedik. A polár- és tengerkutatás kompetenciaközpontja saját megfogalmazása szerint a világ azon kevés tudományos intézménye közé tartozik, amely az északi- és a déli-sarkvidéken egyaránt aktív.
Az intézet nemcsak a német sarkkutatást hangolja össze, hanem az Északi-tengert és Németország tengerparti térségeit is vizsgálja.
Átlagosan évi 305 napon van szolgálatban a Polarstern. Tudósokat szállít, vizsgálja a klímaváltozás következményeit, és ellátja az olyan távoli kutatóállomásokat, mint az antarktiszi Neumayer III állomás, élelmiszerrel, műszaki felszereléssel és sürgősen szükséges pótalkatrészekkel.
Legújabb siker: egy új sziget felfedezése
A hosszú, gyakran szélsőséges küldetések (forrás: német) nem maradnak eredmény nélkül. A legutóbbi expedíció során a kutatók még egy eddig ismeretlen szigetet is felfedeztek.
A tengeri térképeken a sziklaszirt eddig csupán feltáratlan veszélyzónaként szerepelt. Az Alfred Wegener Intézet kutatóinak köszönhetően ma már jóval pontosabb ismereteink vannak róla: a szigetet hivatalosan felmérték, körülbelül 130 méter hosszú és 50 méter széles.
Az ilyen látványos felfedezések mellett a Polarsternnek elsősorban komoly és fontos feladata van: a klímaváltozás következményeinek jobb megértése, például az északi-sarkvidéki jég drámai olvadásáé.
A most lezárult expedíció során a kutatók többek között azt vizsgálták, miért csökken ilyen mértékben az arktiszi tengeri jég, és mindez milyen hatással van az érzékeny ökoszisztémára.
Ehhez a tengerfenéktől egészen a légkörig végeztek méréseket. Modern és hagyományos kutatási rendszereket egyaránt bevetettek - többek között helikoptereket a tengeri jég vastagságának felmérésére, szondákat, vontatóhálókat és az üledékminták vételére szolgáló berendezéseket.
A nyert adatok hozzájárulnak az éghajlati modellek pontosításához és az antarktiszi rendszer hosszú távú folyamataiban bekövetkező változások szorosabb nyomon követéséhez.
Mintegy kétmillió lefutott tengeri mérfölddel - ami elméletben majdnem 90 egyenlítő menti Föld körüli utazásnak felel meg - a hajó még mindig meglepően jó állapotban van.
Ám több mint 40 évnyi szolgálat, gyakran szélsőséges, fagyos körülmények között végzett munka után az Alfred Wegener Intézet szerint "még egy olyan rendkívüli hajó is, mint a Polarstern, megérdemli a jól kiérdemelt nyugdíjat".
Ezért a kutatóintézet már az utódján dolgozik. És az igazán különlegesnek ígérkezik.
Utód "moonpoollal" és víz alatti robotokkal
Az utódhajónak nagy örökséget kell továbbvinnie. Már a méretei is jelzik, milyen ambiciózus projektről van szó, amelyet az új "Polarstern II (forrás: német)" testesít meg.
Az új jégtörő 159 méteres hosszal és 27,3 méteres szélességgel jócskán felülmúlja a jelenlegi Polarsternt, amely 118 méter hosszú és 25 méter széles.
A megnövelt méret azzal a céllal készül, hogy a hajó a német sarkkutatást (forrás: német) technikailag új korszakba vezesse. A Polarstern II nemcsak lényegesen nagyobb teljesítményű lesz, hanem a legszélsőségesebb körülményekre tervezett, úszó high-tech laborrá is válik.
Az új jégtörő még az akár 1,8 méter vastag, hóval borított jeget is képes lesz folyamatos haladás mellett áttörni. Ugyanakkor a hajó manőverezhetősége olyan pontos lesz, hogy a kutatók a legsűrűbb jégtáblák között is éppen ott dolgozhatnak, ahol mintára van szükség.
Az új hajó központi eleme egy hatalmas, úgynevezett moonpool, egy aknaszerű nyílás a nyílt vízhez, amely végigfut az egész víz alatti hajótesten. Így akkor is közvetlenül a tengerbe engedhetik le a műszereket, ha a hajót minden oldalról jég fogja körbe.
Ehhez a legmodernebb víz alatti technológiákat vetik be: a búvárrobotok és speciális szondák mellett a hajó három csúcskategóriás robotsystemet kap, köztük autonóm víz alatti járműveket, amelyek akár 6000 méteres mélységben is képesek dolgozni. Ezek a többméteres jég alatt is adatokat gyűjtenek, és eddig elérhetetlen térségeket tárnak fel.
Az új hajó a jég felett is a legkorszerűbb technikára támaszkodik. Saját drónflotta kiépítését tervezik, a kis kameradrónoktól a tonnás, lézerszkennerekkel és nagy felbontású szenzorokkal felszerelt speciális eszközökig. Ezek háromdimenziós térképeket készítenek a jégfelszínről, elemzik a jég szerkezetét, és segítik a legénységet a biztonságos útvonal megtalálásában a jégtáblák között.
Különösen ambiciózus terv, hogy a jövőben a nagy teherbírású drónok önállóan vegyenek mintákat a levegőből, a vízből és a jégből. Így a kutatóknak ezért már nem kellene életveszélyesen kimenniük a jégre.
Törekvés a fenntarthatóságra
Éppen egy olyan kutatóhajó esetében, amely a sarkvidékek érzékeny ökoszisztémáiban dolgozik, kulcsfontosságú a fenntarthatóság. A Polarstern utódja ezért a világ legkörnyezetkímélőbb jégtörői közé fog tartozni.
Ezt a koncepció több szinten igyekszik biztosítani. A meghajtás és az energiaellátás nagy részét úgynevezett dual-fuel generátorok adják majd. Ezek a motorok hagyományos dízel mellett alternatív üzemanyagokkal, például HVO-val vagy metanollal is működtethetők.
A hajó építésénél is a fenntarthatóság áll a középpontban. A lehető legkörnyezetbarátabb anyagokat kívánják használni: ilyen például a fedélzetekhez használt fa, a belső berendezés, valamint a festékek, olajok és más bevonatok, amelyekből egy hajón nagy mennyiségre van szükség.
Ráadásul az új kutatóhajót különösen csendesre tervezik, hogy a tengeri emlősöket és más vízi élőlényeket a lehető legkevésbé zavarja.
Első küldetés 2030-ra tervezve
Mindez a német kutatás évszázados projektjének tűnik - és valóban így is kezelik. Az építést a Szövetségi Kutatási, Technológiai és Űrügyi Minisztérium támogatja.
Az új Polarstern építése 2027 áprilisában kezdődhet meg. A kivitelezésért a wismari TKMS hajógyár felel. A mintegy 8000 alkalmazottat foglalkoztató, Németországban és Brazíliában is jelen lévő vállalat a haditengerészeti ipar egyik vezető szereplője a világon.
A februári szerződéskötéskor a projekt teljes költségét mintegy 1,2 milliárd euróra becsülték. Az új, jégtörő kutatóhajó várhatóan már 2030-ra elkészül, és az Alfred Wegener Intézet megbízásából indul útnak a sarkvidékekre.
Kutatóhajó mint a geopolitikai befolyás záloga
A Polarstern azonban messze nem csupán a tudomány eszköze. A jelenlegi hajó és utódja geopolitikai szempontból is fontos szerepet játszik.
Ugyanis csak a Polarstern és a német Neumayer III kutatóállomás üzemeltetése révén őrzi meg Németország konzultatív státuszát az Antarktisz-egyezményben - ezzel együtt pedig szavazati jogát az Antarktisz jövőjéről szóló nemzetközi döntésekben.
Az egyezmény 1959 óta többek között az Antarktisz kizárólag békés célú felhasználását szabályozza, védi a tudományos együttműködést, és tiltja a katonai tevékenységet, valamint az új területi igények benyújtását. A sarkvidékek iránti növekvő geopolitikai feszültségek és stratégiai érdekek fényében ez a szerep egyre nagyobb jelentőséget kap.