NASA szerint 2002 és 2020 között az Antarktisz évente nagyjából 149 milliárd tonna jeget veszít
A tudósoknak végre sikerült azonosítaniuk azt a „hármas csapást”, amely az Antarktisz drámai összeomlása mögött áll, és új megvilágításba helyezi azt a láncreakciót, amely rekordalacsony szintre taszította a térség tengeri jegét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy új tanulmány szerint a mélytengeri hő, az erős szelek és egy önfenntartó visszacsatolási hurok együttesen destabilizálták 2015 után az Antarktiszt övező Déli-óceánt. Ezek a tényezők akadályozzák meg, hogy a tengeri jég regenerálódjon.
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ez a jégveszteség felboríthatja az óceáni áramlásokat, felgyorsíthatja a felmelegedést, és világszerte hozzájárulhat a tengerszint emelkedéséhez.
A Southamptoni Egyetem kutatói által vezetett, a Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány szerint az összeomlás az elmúlt évtizedben három szakaszban zajlott le.
A tanulmány vezető szerzője, Aditya Narayanan szerint a veszteség akkora volt, hogy a tengeri jég szinte Grönland méretével megegyező területről tűnt el.
„Ami az antarktiszi tengeri jég alatt felhalmozódó mélytengeri hő lassú növekedéseként indult, azt heves vízkeveredés követte, és végül egy ördögi körhöz vezetett, amelyben már túl meleg van ahhoz, hogy a jég helyreálljon” – magyarázza.
Mi áll az antarktiszi tengeri jég fogyása mögött?
Körülbelül 2013-tól az erősödő szelek meleg, sós vizet kezdtek a mélyóceánból – az úgynevezett cirkumpoláris mélyvízből – az antarktiszi tengeri jég alatti felszín közelébe sodorni.
Hamarosan az erős szelek felfelé keverték ezt a hőt, ami a tanulmány szerint gyors tengeri jégolvadást indított el Kelet-Antarktiszon.
2018 óta a térség egy visszacsatolási körben rekedt. Mivel kevesebb tengeri jég maradt, amit el lehet olvasztani, az óceán felszíne melegebb és sósabb marad. Ez megnehezíti az új jég képződését – állítják a kutatók.
A kutatás azt is kimutatta, hogy jelentős különbségek vannak abban, hogyan zajlik a jégveszteség a kontinens különböző részein.
Kelet-Antarktiszon a jégcsökkenés elsősorban a mélyből feláramló meleg víznek tudható be. Nyugat-Antarktiszon ezzel szemben a szubtrópusok felől érkező meleg levegő és a tartós felhőzet zárta csapdába a hőt az óceán felszíne közelében, ami hozzájárult a 2016-os és 2019-es nyár jelentős olvadási eseményeihez.
A kutatók szerint az éghajlatváltozás tovább súlyosbítja a helyzetet, mivel megerősíti azokat a szeleket, amelyek ezt a vizet a jég alatti felszín közelébe sodorják.
Mi történik, ha eltűnik az antarktiszi tengeri jég?
Az antarktiszi tengeri jég sokkal nagyobb szerepet játszik a globális éghajlatban, mint amire távoli fekvése alapján következtetni lehetne.
Fényes, fehér felszíne segít visszaverni a hőt a bolygóról: az Ausztrál Antarktisz Program szerint a napfény akár 80 százalékát is visszaküldi az űrbe. Ha ez a jég eltűnik, az alatta lévő sötétebb óceán több hőt nyel el, és felgyorsítja a felmelegedést.
A melegebb óceánvíz a szárazföldi és a tengeri jeget egyaránt kikezdheti, növelve a jégselfek összeomlásának kockázatát. Ha ez bekövetkezik, emelkedik a tengerszint, a magasabb tengerek pedig régóta összefüggésbe hozhatók a part menti árvizekkel és a partvonal eróziójával.
A tudósok becslése szerint a tengerszint minden egyes centiméteres emelkedése mintegy hatmillió embert tesz ki part menti árvizek veszélyének.
„Ez nem pusztán regionális probléma” – mondja a tanulmány társszerzője, Alessandro Silvano.
Az eredmények tovább erősítik a tudósok körében egyre növekvő aggodalmat, hogy az Antarktisz egyes részei közel kerülhetnek veszélyes éghajlati fordulópontokhoz.
„Ha az alacsony tengeri jégborítás 2030-ig és azt követően is fennmarad, az óceán a világ éghajlatának stabilizátorából a globális felmelegedés egyik erős új hajtóerejévé válhat” – mondja Alberto Naveira Garabato, a Southamptoni Egyetem fizikai oceanográfia professzora.
Az emberiség formálja az Antarktisz törékeny jövőjét
A NASA adatai szerint 2002 és 2020 között az Antarktisz évente átlagosan mintegy 149 milliárd tonna jeget veszített. Miközben a tengeri jég olvad, és a kontinens egyre instabilabbá válik, egyre többen utaznak oda, hogy saját szemükkel lássák.
Az Antarktiszi Utazásszervezők Nemzetközi Szövetsége (IAATO) szerint 2024-ben mintegy 122 ezer ember látogatott el az Antarktiszra, szemben a 2017-es, nagyjából 44 ezerrel.
A Tasmániai Egyetem kutatói úgy becsülik, hogy 2033-ra az éves látogatószám meghaladhatja a 450 ezret.
Ám az úgynevezett „utolsó esély” turizmus fellendülése további terhet ró az amúgy is sérülékeny ökoszisztémára. A látogatók számának növekedésével együtt nő a szennyezés, az invazív fajok megjelenésének és a járványkitöréseknek a kockázata is – figyelmeztetnek a tudósok és a környezetvédelmi szervezetek.