Kuba hónapok óta nem importált olajat. Januárban Donald Trump blokádot rendelt el, szankciókkal fenyegetve minden olyan országot, amely üzemanyagot ad el a szigetnek.
A kubai Unión Eléctrica szombat délután „a sziget villamosenergia‑rendszerének teljes lekapcsolását” jelentette be. Az Energia- és Bányászati Minisztérium szerint az ok egy meghibásodott egység volt a camagüey-i Nuevitas hőerőműben, amely dominóhatást indított el, és magával rántotta a hálózat többi részét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Havanna utcái néhány órán belül félhomályba borultak, a lakosok a mobiltelefonok fényénél közlekedtek, akárcsak az előző hétfőn. Egyre gyakrabban ismétlődik meg ez a helyzet.
Ez már a harmadik országos áramszünet márciusban, és a hetedik 2024 októbere óta. A Nemzeti Villamosenergia‑rendszer helyreállítása mindig lassú folyamat: először az egyszerűbb termelőkapacitásokat (nap-, vízerőműveket, motorokat) kell beindítani, és fokozatosan kisebb területeket visszakapcsolni, amíg újra árammal lehet ellátni a nagy hőerőműveket, amelyek a rendszer szívét jelentik.
A mélyben húzódó gond: üzemanyag nélkül nincs helyreállítás
A mostani áramszünetet az különbözteti meg a korábbiaktól, hogy Kubának szinte egyáltalán nincs dízel- és fűtőolaj‑tartaléka az elosztott áramtermelésben használt motorokhoz; a kormány közlése szerint ezeket január óta teljesen leállították az üzemanyaghiány miatt. Ezek nélkül a motorok nélkül a hálózat újraindítása a szokásosnál sokkal nehezebb és lassabb.
Az ország elavult hőerőművei, amelyeket nagyrészt az 1960‑as és 70‑es években építettek, krónikus beruházási és karbantartási hiányban szenvednek. Szombaton a 16 hőerőművi blokk közül már tíz üzemen kívül volt a teljes összeomlás előtt, akár meghibásodás, akár karbantartás miatt. Ezek a leállások évtizedes alulfinanszírozás következményei, és nem közvetlenül az olajembargó számlájára írhatók.
Az üzemanyag ára a nem hivatalos piacon literenként 9 dollárra szökött fel, ami azt jelenti, hogy egy autó megtankolása több mint 300 dollárba kerülhet – ez jóval meghaladja a kubaiak többségének éves bérét.
Trump blokádja és következményei
2026. január 29‑én Donald Trump végrehajtási rendeletet írt alá, amely rendkívüli vámokat vet ki minden olyan országra, amely olajat ad el Kubának vagy látja el a szigetet kőolajjal. Azóta Miguel Díaz‑Canel kubai elnök megerősítette, hogy az elmúlt három hónapban egyetlen olajszállítmány sem érkezett a szigetre. Az intézkedés megbénította az elosztott áramtermelést, amely addig az energiamix 40 százalékát adta.
A Venezuelából érkező kőolajszállítás is megszakadt Nicolás Madurónak az amerikai erők által végrehajtott januári letartóztatása után, és utódja, Delcy Rodríguez Washington nyomására azóta sem indította újra a szállításokat.
A sziget orosz gázolajjal való ellátására tett kísérlet is kudarcba fulladt: az Egyesült Államok pénteken, egy nappal az újabb áramszünet előtt megpróbálta megakadályozni az üzemanyagot szállító orosz teherhajók áthaladását.
A kubai kormány azzal vádolja Washingtont, hogy „energetikai fojtogatást” alkalmaz. Független szakértők szerint a villamosenergia‑rendszer rendbetétele 8 és 10 milliárd dollár közé kerülne. Az áramszünetek visszafogják a gazdaságot, amely a hivatalos adatok szerint 2020 óta több mint 15 százalékkal zsugorodott, és a legjelentősebb társadalmi tiltakozások kirobbanásához is hozzájárultak.
Nemzetközi szolidaritás és diplomáciai feszültség
Az áramszünet egybeesett egy nemzetközi politikai csoportokból és aktivistákból álló küldöttség havannai érkezésével; a résztvevők főként Latin‑Amerikából és Európából jöttek, hogy kiálljanak a kubai kormány mellett, és tiltakozzanak a blokád ellen.
A rendszerleállásoknak közvetlen hatásuk van a mindennapi életre: lerövidül a munkaidő, megnehezül a főzés, és az áramkimaradás miatt leálló hűtőszekrényekben rengeteg élelmiszer megy tönkre.
Diplomáciai téren Carlos Fernández de Cossío kubai külügyminiszter‑helyettes hangsúlyozta, hogy „Kuba politikai rendszere nem képezi tárgyalás alapját” az Egyesült Államokkal. Az amerikai nagykövetség sürgős olajszállítmányt kért, amit Havanna „arcátlan” lépésnek minősített.
Díaz‑Canel megerősítette, hogy kétoldalú tárgyalások folynak „a megoldásra váró problémák azonosítására”, de nem részletezte azok jellegét vagy eredményeit. Trump eközben „nagyon meggyengült nemzetként” írta le Kubát, és több alkalommal is felvetette egy esetleges beavatkozás, illetve a sziget „barátságos átvételének” lehetőségét.