Űrkapitalista forradalom indul a SpaceX tőzsdei bevezetésével, írja véleménycikkében Rainer Zitelmann. Elon Musk vállalatában elképesztő potenciál van az aszteroida-bányászattól kezdve az űrbeli ingatlanügyletekig.
Amikor néhány évvel ezelőtt elkezdtem kutatni és publikálni az űrkapitalizmus témájában, és dolgozni kezdtem a könyvemen, sokan csak nevettek: azt mondták, hogy nagyin kevés embert érdeklő témát választottam magamnak, vagy azt, hogy ez inkább tudományos fantasztikumnak hangzik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Nos, az űrkapitalizmus ma már valóság. Elon Musk cége, a SpaceX 75 milliárd dollárnyi pénzt von be pénteken a történelem legnagyobb tőzsdei bevezetésén. Musk ezzel az emberiség történetének első olyan embere lesz, akinek a vagyona eléri az ezermilliárd dollárt. Okos megfigyelők, például az amerikai politikus és űrrajongó Ted Cruz már tíz éve azt jósolták, hogy az első ilyen, angolul trillionaire-nek nevezett szupergazdag az űriparból fog kikerülni.
Elöljáróban: az elmúlt napokban azt a kérdést tették fel nekem a leggyakrabban, hogy veszek-e SpaceX-részvényeket. Nem veszek. Ennek egyrészt az az oka, hogy írok a vállalatról, és nem szeretném, ha felmerülne a részrehajlás vagy az érdekellentét gyanúja. Másrészt alapvetően a részvénypiacon a passzív befektetők közé tartozom, akik kizárólag a lehető legszélesebb, globális diverzifikációt kínáló ETF-ekbe fektetnek.
Az elmúlt 50 év legnagyszerűbb vállalata
Ugyanakkor hozzáteszem: a SpaceX az elmúlt 50 év legnagyszerűbb vállalata, Elon Musk pedig zseniális vizionárius, legfeljebb olyan vállalkozókhoz mérhető, mint Thomas Edison vagy Henry Ford.
Az űriparban a SpaceX egészen különleges pozíciót foglal el. 2023 óta a SpaceX évente a Föld körüli pályára juttatott teljes tömeg több mint 80 százalékát vitte ki a világűrbe, mégpedig a Falcon 9 rakéták 99 százalék feletti sikeraránya mellett. A cég akár így is érzékeltethette volna a fölényét: ha a SpaceX egy ország lenne, 2024-ben, 2025-ben és a 2026-os év eddigi részében az első helyen állna a sikeres rakétaindítások számában, messze megelőzve Kínát. A nagyjából 15 ezer aktív műhold közül pedig 10 ezer a Starlink hálózat része.
2025-ben a SpaceX hússzor annyi rakétaindítást hajtott végre, mint egész Európa együttvéve az államilag szervezett űrprogramjaival. Ráadásul a vállalat már több mint tíz éve kifejlesztette a világ első valóban újrafelhasználható orbitális rakétáját, olyasmit, ami mindmáig egyetlen állami űrügynökségnek sem sikerült. A Space Shuttle-höz képest Musk cége 95 százalékkal csökkentette az indítási költségeket.
1957 óta napjainkig a világ összes állama együttvéve 15 062 műholdat juttatott az űrbe. Elon Musk ezzel szemben néhány év alatt 14 844 műholdat állított pályára.
Musk víziói nem ismernek határt
És ez még csak a kezdet. Musk óriási ambíciókat dédelget, például űrbeli adatközpontok építését. Ezeket az orbitális adatközpontokat szinte folyamatosan napenergia láthatná el, miközben a hagyományos adatközpontok számos terület- és energiaigénybeli problémájára is megoldást kínálnának.
Az igazán nagy cél azonban a Mars gyarmatosítása. Szomszédos bolygónk benépesítésével Musk több bolygón élő fajjá akarja tenni az emberiséget. Célja, hogy egymillió embert telepítsen a Marsra. Ehhez minden indítási ablakban, amely nagyjából 26 havonta nyílik, ezer Starshipnek kellene útnak indulnia, fedélzetén egyenként 100 telepessel.
A hosszú távú kilátásokról a részvénykibocsátási tájékoztató így fogalmaz: „Úgy véljük, jelenlegi űrtevékenységeink olyan áttöréseket katalizálnak majd, amelyek átalakítják a földi iparágakat, és új, billiódolláros piacok létrejöttéhez vezethetnek a Holdon, a Marson és azon túl.”
Ezen a ponton ragadják meg a témát a kritikusok, akik attól tartanak, hogy a SpaceX elégeti majd a például a Starlinkből származó bevételeit olyan marsi küldetésekre, amelyek csak viszik a pénzt, de alig, vagy egyáltalán nem termelnek profitot. A tájékoztató ezzel kapcsolatban homályosabban fogalmaz. Egy helyen például ezt írja: „Hisszük, hogy a Holdon való jelenlét kiépítésére irányuló célunk lehetővé teszi a mesterségesintelligencia-számítási kapacitások éves, terawattos léptékű növekedését, támogatja a mélyűri kutatást és az űr iparosítását, és ugródeszkaként szolgál a marsi civilizáció megteremtéséhez.”
Musk célja: bolygóközivé tenni az emberiséget
Musk ezúttal is azt ismétli, amit mindig is hangoztatott: valódi célja, hogy az emberiséget interplanetárissá tegye, mert „az, hogy egyetlen otthontól függünk, alapvető sebezhetőséget jelent és egzisztenciális kockázatokkal jár… Nem akarjuk, hogy az emberiség a dinoszauruszok sorsára jusson.” A vállalat küldetését így foglalják össze: „Küldetésünk, hogy kifejlesszük azokat a rendszereket és technológiákat, amelyek szükségesek az élet multiplanetárissá tételéhez, az univerzum valódi természetének megértéséhez, és hogy a tudat fényét a csillagok felé terjesszük.”
Ha mindezt összekapcsoljuk azzal a ténnyel, hogy a SpaceX jelenleg veszteséges, többek között a Starshipbe fektetett 15 milliárd dollár miatt, és a jövőben sem tervez osztalékot fizetni, akkor ez a kritikusok, például Jay Ritter, a Floridai Egyetem pénzügyprofesszora szemében így fest: „Még ha a Starlink évente több tízmilliárd dollárnyi nyereséget is termelne a SpaceX számára, ezt a pénzt el lehet pazarolni arra, hogy embereket küldjenek a Marsra, ahelyett, hogy a részvényeseknek fizetnék ki.”
A tőzsdei tájékoztató csak homályosan ír a nagyratörő tervekről
Csak tőzsdei a tájékoztató vége felé sorolják fel az olyan üzletágakat, mint az űrturizmus, az űrbeli gyártás, az utas- és teherszállítás a Holdra és a Marsra, illetve az energiatermelés a Holdon és a Marson. A kisbolygóbányászatot is megemlítik mint jövőbeli üzleti területet, ám mindössze egy mondat erejéig.
A tájékoztató ezen a ponton meglehetősen szűkszavú, pedig például az orbitális gyártás, az aszteroidabányászat vagy az űrturizmus kapcsán jóval részletesebben is írhattak volna a jövőbeli gazdasági lehetőségekről. Én magam több fejezetet is szenteltem ezeknek a témáknak a Világűrkapitalizmus című könyvemben.
Ami véleményem szerint hiányzik a tájékoztatóból, az az ingatlanüzletben rejlő óriási potenciál. Az 1967-es világűrszerződés egyértelműen kimondja, hogy államok nem birtokolhatnak égitesteket, illetve területet égitesteken. Az azonban, hogy a tilalom a magánvállalatokra is kiterjed-e, a jogászok körében vitatott.
Egyes űrjogászok azzal érvelnek, hogy a nemzeti szuverenitás ott ér véget, ahol a világűr kezdődik, ez pedig azt jelenti, hogy a Hold, más bolygók és aszteroidák állami kisajátítása tilos, a magántulajdon viszont nem. Ez az értelmezés az expressio unius est exclusio alterius jogi doktrínára támaszkodik, amely szerint valaminek a kifejezett említése más dolgok kizárását implikálja, tehát egy állítás megfogalmazásával egyben egy másik állítást tagadunk.
Jogi bizonytalanságok: kié az aszteroida?
Kétségtelen, hogy ezen a területen komoly jogi bizonytalanságok vannak, ugyanakkor óriási lehetőségek is. Ha a SpaceX-nek sikerülne például tulajdont szereznie aszteroidákon, illetve a Holdon vagy a Marson lévő földterületeken, az minden idők legnagyobb ingatlansztorijává tenné a céget, és megnyitná az utat űringatlanokra szakosodott tőzsdei ingatlanalapok, úgynevezett Space-REIT-ek előtt. Valószínűleg ezen a területen rejlenek a leghosszabb távú üzleti lehetőségek egy olyan vállalat számára, mint a SpaceX.
Ám mivel a tőzsdei tájékoztatók természete az, hogy a felelősséget igyekeznek minimalizálni a kockázatok részletes ismertetésével, nem pedig a lehetőségek felvillantására fókuszálnak, ezek az elemek hiányoznak a dokumentumból. Feltételezem, a vállalat tanácsadói mindentől óva intették az ügyfelet, ami az olvasó számára túlságosan sci-finek tűnhetne.
Az azonban, hogy nem bontják ki részletesebben ezeket a lehetőségeket, éppen az ellenkező hatást váltja ki: mivel az olyan területeken rejlő (kétségtelenül óriási) profitpotenciált, mint az űrturizmus vagy az aszteroidabányászat, csak megemlítik, de nem fejtik ki, az ingatlanlehetőségeket pedig szóba sem hozzák, a témában járatlan olvasó számára úgy festhet a helyzet, mintha a SpaceX idealista sci-fi víziókra szórná el a pénzt. Ez téves következtetés, mert egy dolog egészen biztos: ahol pénzt lehet keresni, ott Elon Musk ki fogja használni a kínálkozó lehetőséget.
Dr. Dr. Rainer Zitelmann történész és szociológus, 31 könyv szerzője, művei 35 nyelven jelentek meg. Új világűrkapitaluzmus című könyve most került a boltokba Németországban. A művet magyarra még nem fordították le.