Donald Trump amerikai elnök szerint a megújuló energia átverés. Vajon az Irán elleni háború miatt változik-e a véleménye?
Miközben az Irán elleni háború ismét ráirányítja a figyelmet arra, hogy a fosszilis energiahordozók ára milyen gyorsan meg tud ugrani, egyre nagyobb vizsgálat tárgyává válik Donald Trump keresztes hadjárata, amellyel az Egyesült Államokat el akarja terelni a megújuló energiaforrásoktól.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az amerikai elnök következetesen elítéli az átállást a zöld energiára. Tavaly, egy skóciai látogatása során Trump arra szólította fel Európát, hogy „állítsák le a szélerőműveket”, a szélfarmokat átverésnek nevezte, és sürgette az Egyesült Királyságot, hogy adjon új fúrási engedélyeket az Északi-tengeren.
A Davosban, január 21-én tartott Világgazdasági Fórumon (WEF) Trump valótlanul állította, hogy Kína szélturbinákat ad el „ostoba embereknek”, miközben maga nem is használja ezt a technológiát, holott Kínában található a világ legnagyobb szélerőműparkja, amely az űrből is látható.
Amellett, hogy az Egyesült Államokat kiléptette több kulcsfontosságú klímaegyezményből, a „fúrjunk, csak fúrjunk” (Drill, baby, drill!) hozzáállást Trump Venezuelába is magával vitte, valamint a Trump-kormányzat jogellenesen járt el akkor, amikor 7,6 milliárd dollárnyi tisztaenergia-támogatást vont meg azoknak az amerikai államoknak a projektjeitől, amelyek 2024-ben Kamala Harrisre szavaztak.
Ahogy az energiainfrastruktúra is a közel-keleti konfliktus részévé válik, szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államok kevesebb alternatív energiaforrással rendelkezik, így az ország jóval kiszolgáltatottabbá vált az ellátási sokkokkal szemben.
Hogyan hat az Irán elleni háború az amerikai energiapiacra?
A Brent típusú kőolaj, amelyet világszerte az olajárak etalonjaként használnak, a háború kezdete óta több alkalommal is 100 dollár (nagyjából 86,38 euró) fölé drágult hordónként. Ez főként a Hormuzi-szoros miatt van, amely a fosszilis energiahordozók egyik kulcsfontosságú útvonalán van, de Irán gyakorlatilag blokkolja és célba veszi a rajta áthaladó forgalmat.
A mindössze 38 kilométer széles átjárón halad át a globális olajszállítások mintegy ötöde, vagyis naponta körülbelül 20 millió hordó. Az olaj és a gáz árát a világpiac határozza meg, ami azt jelenti, hogy a belföldi termelés önmagában nem fogja érdemben csökkenteni a fogyasztói költségeket.
Az Egyesült Államokban a benzinárak gallononként 4 dollár (3,46 euró) közelébe szöktek, ami jelentős emelkedés az előző hónaphoz képest, amikor Trump még azzal dicsekedett, hogy az árak 3 dollár (2,59 euró) alatt vannak.
„A háború legnagyobb rövid távú vesztesei az amerikai olaj- és gázfogyasztók lesznek, mivel az energiaárak emelkednek” – mondta Peter Gleick klímatudós az AP hírügynökségnek.
Trump a konfliktust „nagyon csekély árnak” nevezte az iráni vezetés által elkövetett, éveken át tartó terror után. Azt jósolja, hogy az olajárak „úgy fognak lezuhanni, mint a kő”, amint a háború véget ér.
Az amerikai fogyasztók ugyanakkor már most érzik a hatást a benzinkutaknál, ami növeli az érdeklődést az elektromos járművek iránt. Elemzők arra is figyelmeztetnek, hogy az olajárak nem „pattannak vissza” azonnal a háború lezárulta után, különösen akkor, ha az energiainfrastruktúra továbbra is rakétatámadások célpontja marad.
„Kiderült, hogy a fosszilis energiahordozók ellátása is sajátos kockázatokat hordoz, és a kormányzatnak erre nincs válasza” – mondta Tyson Slocum, a fogyasztóvédelmi Public Citizen szervezet képviselője.
„A napfényre nincs árrobbanás”
Az árnyomás enyhítésére tett kísérletként Trump több millió hordó olajat szabadított fel az amerikai stratégiai kőolajtartalékból, és arra törekszik, hogy ideiglenesen feloldja a már úton lévő orosz olajszállítmányokra vonatkozó szankciókat.
Az AP szerint a tisztségviselők azt is fontolgatják, hogy az amerikai haditengerészetet vetik be az olajszállító tartályhajók kísérésére a Hormuzi-szoroson keresztül. Ehhez olyan országokkal kell egyeztetni, amelyek erősen függnek a közel-keleti nyersolajtól, hogy koalíciót hozzanak létre a vízi útvonal biztosítására.
Az erőfeszítések ellenére az árak makacsul magasak. Gregory Brew, az Eurasia Group vezető elemzője szerint a világ jelenleg „a történelem legnagyobb olajellátási zavarát” éli át, ami az előre látható jövőben magasan tartja majd az energiaárakat.
Mindez erősíti azokat a hangokat, melyek szerint a hangsúlyt a hazai zöld energiára, például a szél- és napenergia fejlesztésére kell helyezni, amelyekre nem hatnak közvetlenül a geopolitikai hatások.
Spanyolország például már most megmutatja, hogy a megújulókba történő jelentős beruházások hogyan segíthetnek alacsonyan tartani a villanyszámlákat akkor is, amikor a gáz- és olajárak elszállnak.
„A napfényre nincs árrobbanás, és a szél ellen nem lehet embargót hirdetni” – fogalmazott António Guterres ENSZ-főtitkár.