Az eszkalálódó közel-keleti konfliktus miatt felerősödtek a követelések, hogy az Egyesült Királyság nyissa meg az északi-tengeri fúrási engedélyeket.
Egyre hangosabbak azok a hangok, amelyek Donald Trump „drill baby drill” hozzáállását szeretnék átültetni az Északi-tengerre, miközben az Irán elleni háború az egekbe lövi Európa olaj- és gázárait.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az energetikai infrastruktúra gyorsan a rakétacsapások egyik fő célpontjává vált, ami a konfliktus jelentős eszkalálódására utal. Irán tegnap (március 18-án) közölte, hogy a South Pars mezőn, a világ legnagyobb gázmezőjén és Irán legfontosabb hazai energiaforrásán gáztartályokat és egy finomító egyes részeit érték találatok.
Válaszul Irán rakétákat lőtt Katar legnagyobb gázmezőjére, Ras Laffanra, ami világszerte felháborodást keltett és a térség országainak elítélését váltotta ki. Szaúd-Arábia szerint az Öböl menti Együttműködési Tanács (GCC) energiainfrastruktúrája elleni támadások szétzúzták a reményt is, hogy a háború után vissza lehet térni a normalitáshoz.
Trump most azzal fenyegetőzött, hogy „teljesen felrobbantja” a South Pars komplexumot, ha Teherán továbbra is katari gázlétesítményeket vesz célba, ami egy katasztrofális humanitárius válságtól való félelmeket szít.
Irán továbbra is stratégiai célpontként kezeli a Hormuzi-szoroson áthaladó hajókat; ez a 38 kilométer hosszú vízi út hordozza a világ olajszállítmányainak nagyjából egyötödét.
Mennyivel nőnek az európai számlák?
Az energetikai infrastruktúra elleni támadások nyomán szerdán megugrottak a világpiaci olaj és a földgáz árai: az európai TTF földgázár-benchmarkt ma reggel 24 százalékkal magasabban jegyezték. A Brent nyersolaj, amely a világ olajárainak referenciaértéke, hordónként csaknem 114 dollárra (mintegy 99,48 euróra) emelkedett, a háború előestéjén mért 73 dollár (63,70 euró) alatti szintről.
A Transport & Environment kutatása szerint az európaiak naponta további 150 millió eurós „geopolitikai felárat” fizetnek majd, mivel az olaj ára hordónként 100 dollár fölé emelkedik.
2022-ben, amikor Oroszország Ukrajna elleni teljes körű invázióját követően legutóbb átlépték az olajárak ezt a küszöböt, az európaiak összesen plusz 55 milliárd eurót hagytak a benzinkutaknál. Az EU-ban 2022 közepére a gázolaj ára 45, a benziné 36 százalékkal emelkedett.
2022 júniusának végére a benzin és a gázolaj literenkénti ára 2 euró fölé kúszott. Ez azt jelentette, hogy az autósok akár 31 euróval is többet fizettek egy 50 literes tank megtöltéséért, mint a válság előtt.
Az EU lázasan dolgozik rendkívüli intézkedések kidolgozásán, hogy mérsékelje az energiaár-sokkot a kontinensen, mivel az importált olajtól és gáztól való erős függősége kiszolgáltatottá teszi a világpiaci ármozgásoknak.
A brit pénzügyi szakértő, Martin Lewis arra figyelmeztetett, hogy a családok energiaszámlái akár 30 százalékkal is emelkedhetnek, ha a magas olaj- és gázárak több hónapon át fennmaradnak.
Megoldás-e az Északi-tenger fúrása?
A megélhetési válság közepette elszálló energiaszámlák miatti aggodalom felerősítette azokat a felhívásokat, hogy az Egyesült Királyság fokozza a kitermelést az Északi-tengeren.
A brit kormány tavaly megszüntette a kutatási engedélyeket, vagyis a vállalatok már nem kaphatnak jóváhagyást új olaj- és gázkészletek felkutatására korábban érintetlen területeken. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a folyamatban lévő kitermelési projektek leálltak volna.
Március 14-én, szombaton a brit bulvárlap, a Daily Express címlapján a „Fúrjunk, hogy megállítsuk az elszálló számlákat” címmel jelent meg vezércikk, amelynek üzenete a közösségi médiában is visszhangra talált: több jobboldali szereplő is népszerűsítette az ötletet.
Nigel Farage, a Reform UK párt vezetője az egyik leghangosabb alakja annak a tábornak, amely a történelmi tilalom visszavonására sürgeti a kormányt.
„Tekintve, hogy a létfontosságú földgáztartalékunk már csak két napra elég, és ennyire sebezhetőek vagyunk – és hogy az év későbbi szakaszára már az energiaadagolás lehetősége is felmerült –, nem itt az ideje, hogy irányt váltsunk?” – tette fel a kérdést Farage március 18-án a képviselőknek.
A politikus felszólította Sir Keir Starmer miniszterelnököt, hogy szüntesse meg a kutatócégekre kivetett „túlzott adóterheket”, nyissa meg ismét az Északi-tengerre szóló fúrási engedélyeket, és tegye az országot „önellátóvá” földgázból.
Starmer válaszában hangsúlyozta, hogy az olaj és a gáz „még évekig” részét fogja képezni az Egyesült Királyság energiamixének.
Ed Miliband energiaügyi miniszter korábban elutasította az Északi-tengeri fúrásokra vonatkozó követeléseket, mondván, egy ilyen lépés „egyetlen pennyvel sem csökkentené az emberek számláit”.
Megújulók vagy északi-tengeri olaj: melyik csökkenti inkább az energiaszámlákat?
Az Oxfordi Egyetem (forrás: angol) friss elemzése szerint egy teljes mértékben megújuló energiával működő Egyesült Királyság évente akár 441 fontot (510 eurót) is megspórolhatna a háztartások energiaszámláin.
Ezzel szemben, ha az Északi-tengerből származó olaj- és gázkitermelést a maximumra pörgetnék, az háztartásonként csupán évi 16–82 font (19–95 euró) megtakarítást jelentene – és ehhez is arra lenne szükség, hogy az állam a befolyó adóbevételek egy részét közvetlenül a számlák ellentételezésére fordítsa.
Dr. Anupam Sen, az elemzés társszerzője szerint puszta „fantazmagória” azt gondolni, hogy az Északi-tenger „lecsapolása” nagyobb energiabiztonságot hozna az Egyesült Királyságnak, és érdemben csökkentené a háztartási számlákat.
„Megmutatjuk, hogy függetlenül attól, mennyi ideig tart még az északi-tengeri olaj- és gázkészletek kitermelése, a „drill baby drill” típusú kitermelési stratégia valójában többe kerülne a háztartásoknak, mint ha folytatnánk a tiszta energia felé vezető utat.”
A megújuló energiából származó megtakarítás azonban attól is függ, milyen mértékben villamosított egy-egy háztartás.
„Ennek eléréséhez kezdeti beruházásokra van szükség – főként hőszivattyúkba és szigetelésbe –, ezért a hatékony támogatási és finanszírozási mechanizmusoktól függ, különösen az alacsony jövedelmű háztartások esetében” – magyarázza a tanulmány társszerzője, Cassandra Etter-Wenzel.
Az elemzés a 2026 januárjában érvényes olaj- és gázárakkal számol, vagyis a mostani, az Irán elleni háború okozta kilengések előtti szintekkel. A kutatók szerint ezek a reális közép- és hosszú távú árakat tükrözik.
„Elemzésünk egy konzervatív forgatókönyvet vázol fel, amelyben a megújuló energia az olcsó fosszilis tüzelőanyagokkal versenyez” – teszi hozzá a társszerző, Nadia Schroeder.
„Még ebben a „legrosszabb esetben” is egyértelműen látszik, hogy a megújulók lényegesen versenyképesebbek költségoldalon.”
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a tiszta energiára való átállásból származó megtakarítások visszatérő, évről évre jelentkező számlacsökkentést jelentenek, amely elvileg korlátlan ideig fennmarad, míg az északi-tengeri olaj és gáz véges erőforrás, amely várhatóan 2040 körül kimerül.
Több szakértő arra is rámutatott, hogy az olaj és a gáz árát a globális piacok határozzák meg, a brit fogyasztók nem kapnak kedvezményt, és az Egyesült Királyság felségvizeiből kitermelt gáz is eladható a legmagasabb árat kínáló vevőnek, vagyis a hazai termelés növelése önmagában nem fogja érdemben leszorítani a költségeket.