Az Egyesült Államokban az ízeltlábúak, rovarok és pókszabásúak csaknem 90 százaléka nem élvez hivatalos természetvédelmi besorolást – derül ki egy új tanulmányból.
A sokak számára ijesztő rovarok létfontosságúak bolygónk egészsége szempontjából, de nem könnyű megnyerni számukra a közvélemény támogatását.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A rovarok és a pókszabásúak – például a pókok, skorpiók és kaszáspókok – „általában nem kapnak olyan figyelmet”, mint az olyan népszerű, karizmatikus állatok, „mint az oroszlánok vagy a pandák” – mondja Laura Figueroa, a környezetvédelem adjunktusa a Massachusettsi Egyetem amhersti kampuszán, az Egyesült Államokban.
2017-ben úgy tűnt, hogy ez kezd megváltozni. A PLOS One tudományos folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy 27 év alatt 75 százalékkal csökkent a repülő rovarok biomasszája 63 németországi természetvédelmi területen.
A közelgő „rovarapokalipszisről” szóló hírek bejárták a világsajtót, újabb tanulmányok sorát indították el, és lendületet adtak a rovarmegfigyelési programoknak és védelmi kezdeményezéseknek.
De közel egy évtizeddel később érezhető-e ennek a hatása?
A világszerte tapasztalt visszaesések nyomán kialakult aggodalomra építve Figueroa és doktorandusza, Wes Walsh Észak-Amerika rovarainak és pókszabásúinak helyzetét vizsgálta – az eredmények pedig aggasztóak.
„Egyszerűen fogalmunk sincs, milyen állapotban vannak”
A kutatók összegyűjtötték a Mexikótól északra fekvő Észak-Amerika ismert, összesen 99 312 rovar- és pókszabásúfajának természetvédelmi értékelését.
Megdöbbentette őket, mennyire kevés információ áll rendelkezésre.
„A rovar- és pókszabású fajok csaknem 90 százalékának – egészen pontosan 88,5 százalékának – nincs meghatározott természetvédelmi státusza” – mondja Figueroa, a PNAS tudományos folyóiratban március 2-án megjelent tanulmány vezető szerzője.
„Egyszerűen fogalmunk sincs, milyen állapotban vannak. A legtöbb észak-amerikai rovarról és pókszabásúról szinte semmit nem tudunk a természetvédelmi igényeiket illetően.”
A kevés meglévő védelem is aránytalanul nagy mértékben a lepkékre és szitakötőkre jut, illetve azokra a vízi fajokra, amelyek fontosak a vízminőség ellenőrzésében, például a kérészekre, tegzesekre és álkérészekre.
„A pókszabásúak különösen kimaradnak a természetvédelemből; a legtöbb állam egyetlen fajt sem részesít védelemben” – mondja Walsh, a tanulmány első szerzője.
A kutatók azt is megállapították, hogy azok az államok, amelyek erősen függenek a bányászathoz és a fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséhez kapcsolódó kitermelő iparágaktól, kisebb valószínűséggel nyújtanak védelmet akár a rovaroknak, akár a pókszabásúaknak.
Miért olyan fontosak a pókok?
A pókokat gyakran démonizálják, mint ragadozókat, holott a több mint 50 ezer fajból csak egy egészen kis részük, nagyjából 25–30 veszélyes az emberre – és még ennél is kevesebb okoz rendszeresen komoly egészségkárosodást.
Ragadozó képességeik viszont felbecsülhetetlenek a rovarpopulációk szabályozásában. Segítenek kordában tartani a legyeket, a szúnyogokat, a levéltetveket és más mezőgazdasági kártevőket.
Ugyanakkor ők maguk is zsákmányállatok, létfontosságú táplálékforrást jelentenek a madarak, a gyíkok és más ragadozók számára, így adják tovább az energiát a tápláléklánc magasabb szintjeire.
Jelenlétük – vagy annak hiánya – az ökoszisztéma egészségének fontos korai jelzője is, és nélkülük az ebből fakadó egyensúlyhiány pusztító láncreakciókat indíthat el. A kártevő-populációk robbanásszerűen elszaporodhatnak, a termés károkat szenvedhet, és egész ökoszisztémák válhatnak instabillá.
„A rovarok és pókszabásúak alapvető fontosságúak az emberi társadalom számára” – mondja Laura Figueroa, a Massachusettsi Egyetem amhersti kampuszának környezetvédelmi adjunktusa.
„Segítenek a beporzásban és a kártevők biológiai szabályozásában, jelzőfajokként szolgálhatnak a levegő és a víz minőségének megítélésében, és mélyen beépültek a világ számos kultúrájába.”
„A rovarok és pókszabásúak többek, mint a félelem tárgyai” – mondja Walsh, akinek egy pók tetoválása díszíti a karját. „Értékelnünk kell őket ökológiai jelentőségük miatt, és ez azzal kezdődik, hogy több adatot gyűjtünk róluk, és érdemesnek tartjuk őket a védelemre.”
Tanulhat a rovarvédelem a madárvédelem tapasztalataiból?
Jelenleg a rovarok és pókszabásúak védelme széttagolt, az Egyesült Államok különböző részein nagyban eltér – és úgy tűnik, a helyi ipar is erősen befolyásolja.
A madárvédelem sikereire tekintve Figueroa az összefogás fontosságát emeli ki.
„A kutatások azt mutatják, hogy a leghatékonyabb természetvédelmi erőfeszítések akkor születnek, amikor széles, sokszínű koalíciók állnak össze” – mondja. „A madarak esetében vadászok, madarászok, civil szervezetek és sok más érdekcsoport fogott össze, hogy közös célt érjen el.”