A Buchenwald-i tábor 19 nappal Hitler halála előtt szabadult fel, a náci összeomlás végnapjaiban, de most megint csak nem az emlékezés és békesség, hanem a konfliktusok színtere.
Újabb konfliktus bontakozik ki Németországban a holokauszt-emlékezet határairól mivel radikális aktivisták demonstrációt terveznek a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításának közelgő évfordulójára. A tiltakozás oka, hogy az emlékhely vezetése megtiltotta bizonyos palesztin jelképek viselését vagy felmutatását a megemlékezéseken, elsősorban a kefijjét és a palesztin zászlókat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ügy túlmutat egyetlen eseményen, mert ismét felveti a kérdést, hogy a náci táborok emlékhelyei meddig használhatók fel aktuálpolitikai üzenetek közvetítésére, és főként az Izrael elleni politikai támadásokra. Az ilyen csoportosulásokban nehéz megkülönböztetni az anticionista, az antiszemita, a dzsihadista, nacionalista és a szélsőbaloldali elemeket, mert ezek keveredve és együttesen lépnek fel.
A buchenwaldi tábort nem a szövetségesek, hanem a rabok lázadása szabadította fel.
Tiltás és tiltakozás
A Weimarhoz közeli Buchenwald, ahol 1937 és 1945 között több százezer foglyot tartottak, és tízezrek haltak meg Németország egyik legfontosabb emlékhelye. A vezetés célja a politikai demonstrációk kizárása, hogy a megemlékezések ne váljanak kortárs konfliktusok színterévé.
Az aktivista csoportok azonban a tilalmat politikai cenzúrának tekintik, és a felszabadítás napjára, 2026. április 11-re demonstrációt szerveznek.
A holokauszt emlékezete mint politikai erőforrás
A vita nem elszigetelt. A 21. században immár sorozatosak a viták és a megmozdulások a náci táborok körül, és a holokauszt emlékezete egyre inkább globális politikai hivatkozási ponttá vált.
Ez két veszélyt hordoz, egyfelől a múlt felhasználását aktuális célokra, illetve a relativizálást, amiben a náci bűnök egyedisége elmosódik. Egy koncentrációs táborban vagy előtt tartott politikai demonstráció ezért sokak szemében nem pusztán véleménynyilvánítás, hanem a történelmi múlt átfestése és felhasználása.
Nem új a jelenség: botrány Auschwitzban is
A múltban már történt több incidens a legismertebb náci táborban, Auschwitz-Birkenauban is. A 2019-es felszabadítási megemlékezés idején egy lengyel szélsőjobboldali csoport tartott demonstrációt a helyszínen, tiltakozva az általuk „egyoldalúnak” tartott történelmi narratíva ellen.
A szervezők azt állították, hogy a hivatalos emlékezet túlzottan a zsidó áldozatokra koncentrál, és nem hangsúlyozza eléggé a nem zsidó - főként lengyel - áldozatokat. Ez a retorika a történészek szerint tipikus relativizáló érvelés: nem a tényeket tagadja, hanem a hangsúlyokat próbálja áthelyezni.
A demonstráció azért is volt különösen provokatív, mert az éves ceremónia a Nemzetközi Holokauszt-emléknap része, és túlélők jelenlétében zajlik.
A relativizálás formái
A buchenwaldi ügy és a 2019-es auschwitzi incidens ideológiailag ellentétes pólusokon áll, egyfelől a szélsőjobboldalon, másrészt a radikális baloldali/anticionista kontextusban jelenik meg. A módszer azonban meglepően hasonló, értve a helyszínek szimbolikus kisajátítását, a hivatalos emlékezet kritikáját, saját politikai narratívák rávetítését a múltra és a maximális médiavisszhang gerjesztését.
A holokauszt relativizálása ma ritkán jelent nyílt tagadást. Gyakoribbak az indirekt módszerek, mint párhuzamok modern konfliktusokkal, a bűnök „univerzalizálása”, a történelmi kontextus elmosása
Németország különleges felelőssége
Németországban a holokauszt emlékezete az állami identitás egyik alapja. Az emlékhelyek vezetése ezért különösen érzékeny minden olyan jelenségre, amely politikai performansszá alakíthatja a megemlékezéseket.
Buchenwald esetében ez még erősebb, mert a tábor a náci terror „univerzális” szimbóluma: zsidók, politikai foglyok, hadifoglyok és más üldözöttek egyaránt raboskodtak itt, és mindez német földön.
Ha a koncentrációs táborok emlékhelyei is ideológiai csatatérré alakulnak, az nemcsak a múlt értelmezését torzíthatja el, hanem az emlékezés morális alapját is megingathatja. Friedrich Merz német kancellár ezért is erősítette meg, hogy országa fenntartja a zéró toleranciát a náci bűnök elkenése és az újjáéledő antiszemitizmus ellen.