Az Európai Tanács november közepén nyilvánosságra hozta a „Demokráciapajzs” javaslatát, amely gyakorlati megvalósítását egy reziliencia-központra bíznák. Arra, hogy a protokollokból, a jógyakorlatokból, és ellenőrzésekből kér-e Magyarország, Balázs Péter volt külügyminiszter szerint nincs garancia.
Az Európai Tanács november közepén nyilvánosságra hozta a „Demokráciapajzs” javaslatát. Ezzel egy olyan 2024 májusában előterjesztett kezdeményezés nyert nyilvánosságot, ami a 2020-as demokrácia-akcióterv egy gyakorlati megvalósítását szolgálja. Mindeddig csak halvány fogalmaink lehettek arról, hogy mit jelent a csomag azon túl, hogy tavaly júliusi beszédében a Bizottság elnöke küzdelmet hirdetett az online térben történő külföldi információmanipuláció és beavatkozás (röviden FIMI) ellen.
Tavasszal civil szervezetek és európai parlamenti képviselők csoportja beadott egy javaslatot, amit szeptemberben megvitattak, és amely tervezetből idén novemberig csak annyit lehetett tudni, hogy a társadalom ellenállóképességét úgy tervezik növelni, hogy az online felhasználókat felkészítik a dezinformációra, európai tényellenőrző-hálózatot hoznak létre, előmozdítják a digitális jogérvényesítés lehetőségét, fellépnek a deepfake-k ellen, és általánosságban „megőrzik és előmozdítják a szólásszabadságot”.
Mit, mitől, mivel véd a pajzs?
A novemberi bejelentés jelentősége abban áll, hogy a korábban vázolt törekvéseket a gyakorlati megvalósítás szintjére emeli. A legfőbb újdonság, hogy ezzel egy „reziliencia-központot” bíznak meg, amelyben szakértők és eddig meg nem nevezett szervezetek a fent soroltakon fognak dolgozni. A tervek szerint a European Centre for Democratic Resilience kapcsolatban áll majd a tagállamokkal, a helyi civil szervezetekkel, a független médiával és az uniós intézményekkel is.
Sok dolga lesz a reziliencia-központnak. Az intézmény legfontosabb feladata lesz, hogy egyfajta incidenskezelési protokollt dolgozzon ki a digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) értelmében, amely jogszabálycsomag enyhítéséért az amerikai Big Tech olyannyira kampányol, hogy legutóbb Donald Trump külügyminisztere ettől tette függővé az uniós fémvámok csökkentését.
Emellett létre kell hoznia egy tényellenőrző-hálózatot, ki kell dolgoznia egy útmutatót a mesterséges intelligencia választási folyamatokban való alkalmazásáról, elő kell állnia szakpolitikai jógyakorlatokkal, ezekről ajánlásokat kell tenni, és útmutatókat összeállítani, felül kell vizsgálnia az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelveket, meg kell erősítenie az újságírók biztonságát szolgáló intézkedéseket, és anti-SLAPP jogszabályok révén küzdenie kell a visszaélésszerű jogszabályok ellen. Ez utóbbi jogszabályokat elsősorban az újságírók megfélemlítésére irányuló, sokszor elhúzódó és eredménytelen SLAPP-eljárások (Strategic Lawsuit Against Public Participation) visszaszorítására hozták létre.
Az Európai Bizottság ezt már működő intézményi tapasztalatok révén próbálja megvalósítani. A példák elsősorban francia és svéd állami kutatóintézetek. A VIGINUM nevű francia ügynökség 2021 óta működik, és egyenesen a miniszterelnöknek jelent amellett, hogy tanácsot ad az egyes szakminisztériumoknak. A svéd Pszichológiai Védelmi Ügynökség, amit 2022-ben alapítottak szintén kormányzati finanszírozású szervezet. A megvalósításban feltehetően edukációs tartalomsugárzás révén részt vesz majd az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) és az Európai Újságírók Szövetsége (EFJ) is.
Az Európai Bizottság egy önkéntes influenszerekből álló hálózat létrehozását is javasolta, amely a politikai kampányokban részt vállaló influenszereket vonná felelősségre. Az Európai Bizottság alelnöke, Henna Virkkunen korábban azt mondta, hogy a tagjelölt országokat is bevonná a Demokráciapajzs megvalósításába.
A politikusok és a szakértők kritizálnak
A kezdeményezéssel kapcsolatban számos kritika felmerült az Európai Parlamentben. Ezek döntően a pajzs megvalósításával kapcsolatosak, például, hogy az nem hoz újdonságot a DSA-hoz képest, vagy hogy pontos költségvetés és ütemterv nincs. Számos vélemény a túlzott központosítást és az uniós cenzúra lehetőségét vetette fel, más kritikák pedig a civil társadalom látszólagos, de nem kellő bevonását, illetve a „felülről érkező” nyomás túlzott érvényesülését hangsúlyozták.
A magyar kormánypárt sem marad ki a kritikusok közül. Gulyás Gergely februárban újságírói kérdésre a demokráciapajzzsal kapcsolatban azt mondta, hogy az EP-től csak azért nem áll távol a demokratikus gondolkodás, mert legalább megválasztják őket, míg más intézményekre még csak ez sem igaz. Hozzátette: nem tudja, hogy ennek az intézménynek mi értelme van, viszont nagyon drága dolog.
Dömötör Csaba a demokráciapajzsról szóló vitában felrótta az Uniónak, hogy az „még több cenzorszervezetet akar támogatni”, hogy átsiklik a baloldali kormányok jogsértései fölött, és többek között azt is, hogy Németországban „ki akarják szorítani a legnépszerűbb pártot, Franciaországban meg eltiltják a legnépszerűbb jelöltet az indulástól”. A szóban forgó német párt a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD), amely társelnökét, a bevándorlásellenes, hagyományos családmodell mellett kampányoló, ugyanakkor homoszexuális Alice Weidelt Orbán Viktor többször fogadta Magyarországon, a szóban forgó francia jelölt pedig a francia szélsőjobboldal vezetője, a Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke, Marine Le Pen, akinek már az apja is évtizedeken át vezette a pártot, igaz, akkor annak más neve volt.
A magyar kritikák között olvashatóak kormányközeli XXI. Század Intézet elemzéseinek bírálatai is, amelyek egybehangzóak a kormányzati kommunikáció „brüsszelezésével”. Mint az intézet kutatója, Petri Bernadett írja, „az Európai Demokráciapajzs a nemzeti szuverenitás és a szólásszabadság elleni eddig talán legdurvább támadás, amelynek eredményeként Brüsszel befolyásolhatná a választási folyamatokat, intézményesíthetné a balliberális NGO-hálózat politikai szerepét az információhoz való hozzáférésben, legfőképpen pedig uniós eszközökkel tenné befolyásolhatóvá a közvélemény alakulását a tagországokban.” Petri elemzését a publikálás napján a kormányközeli sajtó több orgánuma átvette.
A tavalyi választásokon Európai Parlamentbe jutott Tisza Párt érdemben még nem szólt hozzá a vitához.
Egy a XXI. Század Intézetnél függetlenebb kutatóintézet, az European Policy Center vezető tanácsadója, Carl Dolan szerint a korábbi demokrácia-intézkedések hibák sorával küszködtek, ráadásul ez a minta megismétlődni látszik. A sokáig mérföldkőként értékelt bizottsági kezdeményezés, a 2020-ban elfogadott demokrácia-akcióterv óta különböző intézkedésekkel növelnék az uniós demokrácia ellenálló képességét, azonban látványos előrelépés nem történt, hiszen a szélsőségek, különösen a szélsőjobboldali pártok megerősödését tapasztaljuk több európai tagállamban.
Dolan véleménye szerint az két okból is probléma, hogy a demokráciapajzs elsősorban a külföldi fenyegetésekre összpontosít: egyrészt azt sugallja, hogy a nem demokratikus és szélsőséges mozgalmak támogatóit egyszerűen félrevezetik, munkájuk pedig nem egy elsajátított politikai nézetet képvisel – amely révén ha kell, felelősségre vonhatóak lennének – másrészt túlbecsüli a félretájékoztatás szerepét a polarizációs folyamatokban.
Dolan álláspontja persze nem az, hogy az EU-nak fel kellene adnia a demokrácia védelmét, hanem az, hogy a Bizottságnak sokkal inkább számon kellene kérnie a tagállamokon az uniós szerződésekben rögzített liberális demokratikus értékektől való elszakadást, ha az valóban megtörténik. Erre szerinte az a hatékony lépés, amikor visszatartja a támogatásokat azoktól a kormányoktól, amelyek a jogállamiság leépítésén fáradoznak. Mint írja, sajnálatos, hogy a jogállamiság aggályai miatt befagyasztott uniós támogatások ügye gyakran politikai alku tárgya. Tehát az, ha a Bizottság bizonyos ügyekben szorult helyzetbe kerül, mégis folyósít pénzeket.
Mit mond a volt külügyminiszter?
Balázs Péter volt uniós biztos és külügyminiszter, a Közép-európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára azt mondja, hogy a tervezet nem valami ellen, hanem valaminek védelmében foglamazódott meg: az Európai Bizottság valóban a külső szereplők beavatkozásainak megfékezésére hozza létre. Az EU-s törekvés szerinte kétfelé bontható. Egyrészt az álhírek megfékezésére, amely dezinformációs kampányok révén közvetetten próbálják befolyásolni a választói magatartást, másrészt az informatikai eszközökkel történő hamisítási törekvések visszaszorítására, amely hamisítások középpontjában szintén a választások állnak. Azt mondja, hogy az intézkedéscsomag középpontjában a tagállami választások függetlensége áll, amely demokratikus intézmények befolyásolására több precedens is történt. Az Európai Bizottság a romániai, moldovai, németországi, és szlovákiai esetekre hivatkozik, magyarázza.
Arra a kérdésünkre, hogy vajon a jövő évi magyar parlamenti választások felügyelete szempont-e a reziliencia-központ mielőbbi felállításában, azt mondja, hogy “nagyonis elképzelhetőnek tartja”. Hozzáteszi, hogy bár nincsenek jóslatai arra vonatkozóan, hogy mennyi idő az új intézmények felállítása, az biztos, hogy ha erre meg van a politikai akarat, akkor a pajzs gyorsan és hatékonyan megvalósulhat, tekintettel arra, hogy az uniós politikába rendszerint olyan embereket delegálnak az államok, akik nagy teherbírásúak, jólképzettek, és képesek ellátni összetett feladatokat.
Szerinte azért fontos ez az uniós kezdeményezés, mert “egy tágabb térben tudja összegyűjteni a tagállami tapasztalatokat”, arra azonban nincs garancia, hogy minden tagállamban a svédországi példához hasonló gördülékenységgel menjen át egy az ahhoz hasonló átláthatósági kezdeményezés. A szakértő szerint egy uniós államnak elkötelezettnek kell lennie egy ilyen kezdeményezés átvétele mellett. Mint mondja, "ha egy államnak van egy működő választási rendszere, abba ne szóljon bele egy külső hatalom, vagy ne fertőzze az állampolgárait hamis hírekkel.”
A volt külügyminiszter szerint míg uniós szinten meg lehet egyezni közös normákban, el lehet terjeszteni jógyakorlatokat, sőt, lehet szakértői támogatást is ajánlani, ha valamelyik tagállam ezeknek ellenáll, akkor az Európai Unió falakba ütközik. A választások olyannyira tagállami hatáskörbe tartoznak, ecseteli, hogy abba az Európai Unió részletekbe menően nem tud beavatkozni. Ebből adódóan a magyar kormány vádaskodása Brüsszel ellen nem reális.
Az Európai Unió a Demokráciapajzs helyi programjának megvalósítását illetően számít a civil szervezetekre, ugyanakkor vannak olyan kormányok, és ide sorolja a magyart is, amely gátolja azok munkáját. Érdemi együttműködésre Magyarországon szerinte éppen ezért kevés esély van, ezt pedig egyedül a mai politikai kultúrával lehet magyarázni. Mint summázza: “a vak bácsit nem lehet átcibálni a túloldalra, ha nem akar átmenni”.
Mindenki csak tapogatózik, hogy lesz-e beavatkozás
A magyar nyilvánosságban egyre gyakrabban röppen fel a feltételezés, miszerint a jövő évi parlamenti választásokat a kormánypárt valamilyen módon befolyásolni próbálná. Erre már voltak kézzelfogható intézkedései a korábbiakban, például az angolszász politikai kultúrában kiötlött "gerrymandering”, azaz a választási körzetek átrendezésének technikája. A politikai praktikával a 21 Kutatóközpont új elemzése szerint a jövő évi választásokon a Fidesz több még akkor is több mandátumot szerezhetne, ha a választásokon a Tisza Párt szerezne több szavazatot.
A moldovai vagy román választásokhoz hasonló, külföldről, jellemzően Oroszországból befolyásolt választási kampányokat még sem kormánypártra, sem ellenzékire nem bizonyítottak rá Magyarországon. A kormánypárti kommunikáció több mint tíz éve azzal vádolja a ellenzéki pártokat és a független sajtót, hogy a magyar szuverenitás ellen fellépve, külföldről, mindenekelőtt Brüsszelből támogatott tevékenységet végez. A nemzetközi sajtó ugyanakkor a magyar kormányt évek óta “oroszbarát” jelzővel illeti.