Budapesten, a CEU-n gyűltek össze Európa vezető illiberalizmus-kutatói, hogy beszámoljanak három év intenzív munkájáról: több tucat szempontból vizsgálták meg, hogy mik a 21. századi illiberális politika jellemzői, és mit lehet tenni az antidemokratikus trend visszaszorítására.
Nyolc európai egyetem és think-tank három évig tartó, az illiberalizmusról szóló kutatássorozata zárult le csütörtökön és pénteken Budapesten. Az uniós támogatásból létrejött AuthLIB projekt célja az volt, hogy feltérképezze az Európában egyre elterjedtebb autoriter törekvéseket, és kidolgozza azokat a lehetséges válaszokat, amiket a liberális demokráciák adni tudnak ezekre.
Az egyetem- és országközi együttműködés záróeseményének a CEU budapesti épülete adott otthont, de Magyarország nem csak helyszínül szolgált: az előadók újra és újra visszatértek a magyar kormányhoz és Orbán Viktorhoz, aki 2014-es tusványosi beszédében behozta a közbeszédbe az illiberalizmus fogalmát.
"...az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz" - mondta közel tizenkét évvel ezelőtt a magyar miniszterelnök, és ezzel nevet adott annak a trendnek, ami Európa több pontján is megfigyelhető volt már ekkor, és egy évvel később elérte Lengyelországot is, a Jog és Igazságosság párt választási győzelmével.
Sokféle illiberalizmus létezik
Az illiberalizmus fogalma egyébként nem tőle, hanem egy indiai-amerikai politikai gondolkodótól, Fareed Zakariától származik, aki először 1997-ben írt az illberális demokrácia terjedéséről. Az AuthLIB-konferecia egyik központi témája az volt, hogy pontosan mit is jelent ez a fogalom a 21. században. A CEU professzora és a konferencia házigazdája, Enyedi Zsolt például azzal határozta meg az illiberalizmust, hogy az három alapvető értékkel megy szembe: a kormányzati hatalom korlátozásával, az állam kormánytól való függetlenségével és a nyílt társadalommal.
Enyedi kutatásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapvetéseken túl az illiberális tábor nagyon összetett és sokszínű. Ennek a tábornak a tagjai között pedig jelentős ellentétek vannak, például geopolitikai alapon: hiába lehet például személyes szimpátia Donald Trump és Vlagyimir Putyin között, az Egyesült Államok és Oroszország között olyan óriási érdekellentétek vannak, hogy ez megakadályozza az együttműködést. Az Európai Unión belül ennél kevésbé éles a helyzet, de például az Oroszországhoz való viszony tekintetében komoly ellentét húzódik az illiberális tábor tagjai között. Nem csoda, hogy az EP-ben sem sikerült közös pártcsaládot alakítaniuk.
Az Oroszországhoz való viszony csak egy példa az ellentétekre. Az illiberális gondolkodók között vannak, akik a feminizmus ellenzésére és az alt-right ideológiára helyezik a hangsúlyt, mások elsősorban bevándorlásellenesek, megint mások keresztény nacionalistának számítanak, és a sort még lehetne folytatni. Ezen csoportok tagjai között fel-felmerülnek ellentétek, de Enyedi hangsúlyozta, hogy a véleményvezérek igyekeznek ezeket az ellentéteket a szőnyeg alá söpörni, hogy együtt erősebben tudjanak harcolni a közös ellenséggel, a liberális berendezkedéssel szemben.
Orbán központi szereplő az illiberális táborban
Jó példa erre Orbán Viktor, aki Enyedi szerint JD Vance mellett az illiberális oldal egyik kulcsfigurája, és a legtöbb csoporttal jó kapcsolatot ápol. A fontos illiberális véleményvezérek jó része meg is fordult Magyarországon, vagy egyenesen most is itt él, különböző állami ösztöndíjaknak köszönhetően. Orbán elsősorban keresztény nacionalistákat hív Magyarországra kutatni, de Enyedi felhívta rá a figyelmet, hogy a magyar miniszterelnök is hajlamos engedni az elveiből az illiberalizmus előrehaladása érdekében: érkezett például olyan kutató is Budapestre állami ösztöndíjjal, aki nyíltan ateista, de progresszív- és woke-ellenes tanokat hirdet, így a közös ellenség végülis egy platformra helyezi a magyar kormánypárttal.
Enyedi szerint az illiberális gondolatok elsődleges forrásaként Lengyelországot és Magyarországot szokták emlegetni, mert ezek az országok megmutatták, hogy erőszakmentesen be lehet vezetni ezt az új rendszert, és azt is demonstrálták, hogy az állam erőforrásait fel lehet használni az illiberális kultúrharc folytatására. A populizmus pedig, bár elsőre ezt gondolnánk, egyáltalán nem csak az illiberális pártok jellemzője: a liberálisok között is bőven találni populistákat, az illiberálisokat inkább a nacionalizmus, a tradicionalizmus, a migrációellenesség és a vallásosság határozza meg.
Egy másik előadó, Ben Stanley a varsói SWPS Egyetemről továbbment a kategorizálásban, és összesen kilencféle illiberalizmust állapított meg - vagyis inkább kilencféle megközelítést, amivel az illiberális gondolkodók élnek, a populiustától a vallásoson és a hagyományőrzőn át a baloldali illiberalizmusig.
Marta Zerkowska-Balassal készült tanulmányában a brit kutató azt írja, hogy az illiberalizmus nagyon összetett jelenség, és megjelenése országról országra változik. A vallás társadalmi fontosságát például máshogy ítélik meg az Egyesült Királyságban, mint Lengyelországban: a brit illiberálisok a muszlimok térnyerésétől tartva azt hangoztatják, hogy az államnak a vallásoktól függetlenül kell működnie, a lengyel illiberálisok viszont a katolikus egyház fontos szerepét hangsúlyozzák.
Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. az AuthLIB-konferencia két napja alatt 29 előadást lehetett végighallgatni, 29 különböző kutatási projektről, melyek mindegyike az illiberalizmushoz kapcsolódik valamilyen szempontból. Íme néhány példa ezekből.
A muszlimok nem is antidemokratikusak
A párizsi Sciences Po egyetemről Jan Rovny és kutatótársai azt vizsgálták meg, hogy hogyan áll hozzá a muszlim kisebbség a demokráciához Franciaországban. A muszlim közösségekről az illiberális politikusok azt terjesztik, hogy a hagyományos értékeikhez ragaszkodnak, és a demokratikus keretek nem annyira fontosak számukra. Ráadásul, ahogy arra Rovny felhívta a figyelmet, a demokráciák akkor működnek igazán jól a klasszikus elméletek szerint, ha az alapvető kérdésekben nagyjából egyetért a közvélemény. Egy erőteljes és a többségtől eltérő gondolkodásmódú muszlim kisebbség tehát elvileg a demokráciák hátrányára válik.
Rovny és kutatótársai ezzel szemben amellett érveltek, hogy a muszlimok számára valószínűleg fontosabb a demokratikus keretek fenntartása, mint a többségi társadalomnak. Többek között azért, mert nagyon fontos számukra, hogy a demokratikus fékek és ellensúlyok megvédjék őket a többség elnyomásától.
A hipotézist átfogó vizsgálatnak vetették alá különböző, Franciaországra vonatkozó adatbázisok felhasználásával, és az eredmények őket igazolták. Arra jutottak, hogy a muszlim, de nem valláskövető emberek valójában jobban magukénak érzik a demokratikus értékeket, mint a többségi társadalom, és még az erősen vallásos muszlimok is hasonló mértékben demokratikusak, mint az átlag. Az erős vezetők támogatottsága pedig jóval alacsonyabb a muszlimok körében, mint a vallástalanok és a katolikusok esetében.
Összességében a kutatás arra jutott, hogy a muszlim kisebbségek végülis valószínűleg jót tesznek a nyugati liberális demokráciáknak, bár Rovny azt is hozzátette az előadáson, hogy egy megbízhatóbb és részletesebb adatbázisra támaszkodva azért pontosabb eredményeket kaphattak volna. Ehhez azonban több pénzre lett volna szükség, ami nem állt rendelkezésre, így maradtak a nyilvánosan elérhető adatbázisoknál.
A korrupcióra hivatkozz, ha be akarsz tiltani egy pártot
Marta Vukovic és Sylvia Kritzinger a Bécsi Egyetemről a pártok betiltásának hatásait és körülményeit vizsgálta meg Európában. A témaválasztást az indokolta, hogy pártok betiltásának célja kettős lehet: egyrészt a demokrácia védelmét is szolgálhatja egy ilyen lépés, ha mondjuk egy neonáci pártot ér ilyen szankció, másrészt viszont a pártbetiltás az autokratikus rendszer kiépítésének eszköze is lehet. A kutatók arra jutottak, hogy a politikai hatalom birtokosai általában háromféle indokkal magyarázzák azt, ha betiltanak egy pártot:
- a korrupcióellenes küzdelemmel (tehát azt állítják, hogy az adott párt tagjai korrupciós bűncselekményekben vettek részt)
- nemzetbiztonsági szempontokkal (ilyen lehet a terroristák elleni fellépés)
- illetve a társadalmi igazságossággal (ez az eset arra vonatkozik, amikor bizonyos sérülékeny csoportok védelmében tiltanak be egy kirekesztő ideológiát valló pártot)
Vukovic és Kritzinger háromezer fős mintán végzett kutatást, és arra jutott, hogy ezek az indoklások mind segítik egy-egy pártbetiltás elfogadtatását a társadalommal, de különböző mértékben. Az embereket leginkább a korrupcióellenes érveléssel lehet meggyőzni arról, hogy a jövőben nincs többé szükség egy adott pártra, a második helyezett a nemzetbiztonsági érvelés, a társadalmi igazságosságra való hivatkozás viszont ezeknél gyengébb hatást vált ki.
Óriási adatbázisok a kutatók szolgálatában
Carsten Schneider a CEU-ról azt vizsgálta meg, hogy hogyan lehet detektálni a demokrácia hanyatlásának korai fázisait a politikai beszédek elemzésével. A kutató társaival együtt arra jutott, hogy a politikai beszédek illiberálissá válása megelőzi a demokratikus rendszer gyengülését egy-egy országban. Erre szerintük a magyar helyzet is jó példa, ahogy az amerikai is: azt találták, hogy Donald Trump illiberális retorikát használt az első ciklusában, és az őt követő Joe Biden nem tért vissza Barack Obama liberális beszédmódjához, sőt, még George Bushnál is illberálisabb volt.
Az eredményeket a kutatók nem légből kapták: összesen 38557 politikai beszédet, több mint 500 ezer bekezdésnyi szöveget vizsgáltak meg 400 kormánytól, 123 országból, 1973-től 2024-ig. Ebben persze segítségükre volt a mesterséges intelligencia, ahogy az AuthLIB-projekt más kutatóinak is.
Giuliano Formisano és társai az Oxfordról több mint 1 millió tweetet dolgoztak fel egy algoritmus segítségével, hogy aztán mindenféle következtetéseket vonjanak le belőlük a különböző európai országok politikai beszédeinek érzelemtartalmáról. Az egyik fő konklúzió az volt, hogy az érzelmeket tekintve nincs nagy különbség a liberális és az illiberális pártok között. Az viszont erősen számít, hogy valaki kormányon van, vagy nincs: a kormányzó pártok jellemzően sokkal pozitívabb üzenetekkel operának, mint az ellenzékiek.
A helyi ügyek jobban érdeklik az embereket, mint a globális problémák
A prágai Károly Egyetemen tanító Petra Guasti kutatócsoportja egészen más megközelítést használt a saját kutatásához: személyes találkozókat szerveztek az észak-csehországi Liberecben olyan emberek között, akik nagyon eltérő véleménnyel rendelkeznek különböző ügyekről, például a migrációról. Guastiék több érdekes megfigyelést is tettek a csoportos vitákon:
- az emberek meglepően nyugodtan tudtak érvelni, sőt, olyanok is voltak, akik utólag arra panaszkodtak, hogy hevesebb vitákra számítottak
- a viták után kitöltött kérdőívekben a résztvevők közül sokan sarkosabb álláspontot fogalmaztak meg, mint amit szemtől-szemben felvállaltak a másképp gondolkodók társaságában
- ha valakinek változott a hozzáállása a viták végére, akkor az jellemzően azzal járt, hogy a zártabb gondolkodása egy kicsit nyitottabbá vált; például a migrációellenesek között volt, akinek egy kicsit enyhült az ellenérzése a bevándorlókkal szemben
- a fiatalok könnyebben változtatták meg az álláspontjukat, mint az idősek; ez első pillantásra pozitívnak tűnhet a fiatalokra nézve, de komoly veszélyeket is magában hordoz, az látszik ugyanis, hogy a fiatalok véleményét könnyebben alakítja át a dezinformáció
- az olyan területeken, ahol erősen terjednek az álhírek, az emberek a semleges forrásból származó információkat is kétkedve fogadták; az olyan témák esetében tehát, mint amilyen a migráció is, egyre inkább eltűnik az objektív igazság
- végül pedig azt is megállapították a kutatók, hogy az olyan helyi ügyek, mint a libereci parkolási rendszer átalakítása, sokkal jobban érdeklik az embereket, mint a globális problémák, mint például a bevándorlás.
Az uniós döntéshozók asztalán a kutatók javaslatai
A projekt résztvevői közül többen a tudományos kutatások helyett arra koncentráltak, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg az európai döntéshozók számára az illiberális trendek visszaszorítása érdekében. Erre jó példa a German Marshall Fundtól érkező Hegedűs Dániel, aki a civil szervezetek védelmének megerősítéséről tartott előadást pénteken.
Hegedűs arra jutott, hogy a civil szférát korlátozó törvényeket bevezető kormányok, mint például a magyar kormány is, tisztában vannak azzal, hogy ezek a jogszabályok nem összeegyeztethetők az uniós joggal. Azzal is tisztában vannak tehát, hogy a kötelezettségszegési eljárások lefolytatása után ezeket valahogyan módisítani kell, vagy vissza kell vonni. Ezért ciklikus taktikát alkalmaznak: bevezetnek egy törvényt, amely alkalmas a civil szféra megfélemlítésére, majd kivárják az eljárások végét, és ha ezek eredményeképp el kell kaszálniuk a törvényt, később majd hoznak egy másikat, aminél újraindul az uniós ellenőrzési mechanizmus.
A kutató ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság kapjon nagyobb hatalmat a tagállami törvények értékelésére és az impeachment-eljárások felgyorsítására. Hegedűs szerint ehhez egyébként meg is van az eszköze a Bizottságnak, egy olyan eszköz formájában, amelyet most nem használ, attól tartva, hogy negatív politikai következményei lennének annak, ha beleszólna a tagállamok törvényhozásába. Hegedűs szerint ezt az eszközt el kell kezdeni használni, egy kis átalakítással. A hasonló ötletek pedig az uniós döntéshozókhoz is eljutnak, azokat a következő időszakban fogják prezentálni nekik az AuthLIB kutatói.