Fél év után ismét Magyarországon turnézik a német szélsőjobboldali AfD társelnöke, Alice Weidel. A 46 éves politikus élete tele van ellentmondásokkal. Protekcionista, de globalista. Bevándorlásellenes, de nem is él Németországban. A hagyományos családmodellben hisz, de egy nővel él együtt.
HIRDETÉS
Alice Weidel a XXI. Század Intézet és a Fidesz pártalapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány által szervezett rendezvényen tart beszédet a Várkert Bazárban Németország és Európa címmel. Az AfD politikus jó viszonyt ápol Orbán Viktorral és a magyar konzervatív tábor egyfajta etalonként tekint rá. Ez jó hír azok számára, akik egy nyitottabb, elfogadó Magyarországon szeretnének élni, Weidel ugyanis mindenben szembe megy a hagyományos értékekkel.
Egy konzervatív külvárosból a globális pénzügyi világba
Alice Weidel 1979-ben született Güterslohban, egy tipikus nyugatnémet kisvárosban. Tanulmányait a bonyolult gazdasági rendszerek elemzésével kezdte, és a Bielefeldi Egyetemen szerzett közgazdász diplomát, majd doktori fokozatot. Már fiatalon a pénzügyi világ felé fordult és dolgozott a Goldman Sachs-nál.
A Bank of China alkalmazottjaként a kétezres évek első évtizedének végén öt évre Kínába költözött, ahol tökéletesítette mandarin nyelvtudását. A szó szerint „idegen” nyelvet 14 éves korában kezdte el kazettáról magolni. Doktori disszertációját utóbb a kínai nyugdíjrendszer jövőjéről írta.
Weidel Kínában közvetlen közelről látta, hogyan működik a globalizált tőkepiac. Ez nagyban megkülönbözteti őt az AfD többi politikusától. Miközben pártja gyakran hangoztatja a globalizáció-ellenes és protekcionista nézeteket, Weidel pontosan tudja, hogyan működik a nemzetközi pénzvilág – és ez a tudás retorikájában is megjelenik. Beszédeiben gyakran gazdasági racionalitásra, hatékonyságra és a „német adófizetők érdekeinek” védelmére hivatkozik.
A politikai fordulat
Az AfD-hez viszonylag későn, 2013 körül csatlakozott, amikor a párt még euroszkeptikus, de viszonylag mérsékelt mozgalomként indult. Az igazi fordulatot 2015 hozta, a menekültválság idején. Weidel – a párt sok más tagjához hasonlóan – ekkor vált a kancellár Angela Merkel menekültpolitikájának egyik leghangosabb kritikusává.
Beszédeiben egyre élesebben fogalmazott: a nyílt határok politikáját „felelőtlennek” és „a német identitást veszélyeztetőnek” nevezte. Szigorúbb bevándorlási szabályokat, a határellenőrzések visszaállítását és a „német kultúra védelmét” követelte. Ezekkel az üzenetekkel a párt népszerűsége meredeken emelkedett – és Weidelből 2017-re országosan ismert politikus lett.
Az ellentmondások politikusa
A rivaldafény pedig számos meghökkentő tényre is rávilágított. Egyrészt kiderült, hogy apai nagyapja, Hans Heidel náci bíró volt, akit személyesen a Führer nevezett ki. Ezt eleinte tagadta, majd miután egyre több bizonyíték támasztotta alá az állítást, csak annyit mondott, hogy nem ismerte a nagyapját és ezzel az ügyet lezártnak tekinti.
Svájc és Németország között – a „kétlaki” politikus
Alice Weidel hivatalosan a dél-németországi Überlingenben él, Baden-Württemberg tartományban, abban a körzetben, amelyet a Bundestagban is képvisel. Ám a valóságban mind többen vonják kétségbe, hogy ez valóban az otthona. A német és svájci sajtó évek óta ír arról, hogy Weidel ideje nagy részét Svájcban tölti, ahol élettársával, egy svájci származású filmproducernővel és közös gyermekeikkel él egy tóparti házban, az alpesi Einsiedeln közelében.
A melegellenes leszbikus
A magánélete ennél is nagyobb ellentmondást rejteget. Miközben Weidel teljes mértékben osztja pártja nézeteit a hagyományos családmodell fontosságáról, addig ő maga egy nővel van élettársi viszonyban. Párja, Sarah Bossard Srí Lankán született, és a filmes szakmában dolgozik. Együtt két gyermeket is örökbe fogadtak, akiket nagy szeretetben nevelnek. Orbán Viktor várhatóan mindezt nem fogja a szemére vetni a Karmelitában annak ellenére, hogy a melegkapcsolat nem illik bele a magyar alkotmány kilencedik, 2022-ben elfogadott módosításába, amely kimondja: „Az anya nő, az apa férfi”.
Weidelnek amúgy elég nehezen értelmezhető magyarázata van az általa vezetett párt melegellenes politikája és a személyes leszbikus élete közt meghúzódó látszólagos ellentmondásra. Azt állítja, hogy ,,ő biológiai leszbikus, nem társadalmi leszbikus".
Elemzők szerint ezzel tudatosan egy kettős imázst épít: ő az értékalapú, de modern politikus, aki saját életútját sem titkolja – miközben a párt szavazóinak keményvonalas elvárásait is kielégíti. Ez a kettősség – a technokrata racionalitás és az érzelmi nacionalizmus ötvözése – tette őt az AfD egyik legütőképesebb vezetőjévé.
A bevándorlásellenes külföldi
Alice Weidel hivatalosan a dél-németországi Überlingenben él, Baden-Württemberg tartományban, abban a körzetben, amelyet a Bundestagban is képvisel. Ám a valóságban mind többen vonják kétségbe, hogy ez valóban az otthona. A német és svájci sajtó évek óta ír arról, hogy Weidel ideje nagy részét Svájcban tölti, ahol szivárvány családjával egy tóparti házban és az alpesi Einsiedeln közelében.
A lakóhely körüli vita már több alkalommal kínos helyzetbe hozta az AfD társelnökét. Egyes interjúkban igyekezett kitérni a kérdés elől, máskor azzal érvelt, hogy munkája Németországhoz köti, a ,,családja viszont Svájcban talált nyugalomra".
Kritikusai szerint ez képmutatás: Weidel olyan országban tölti mindennapjait, amely kívül maradt az Európai Unión, és amely alacsony adóival vonzó a tehetősebb külföldiek számára, miközben a „német dolgozó emberek” védelmezőjeként tetszeleg. Baloldali ellenfelei többször is a szemére vetették, hogy mikéntakarja „visszavenni Németországot”, ha közben maga is külföldön él?
Weidel mindezt elutasítja. Többször kijelentette, hogy német állampolgárként Németországban fizet adót, és politikai munkáját teljes mértékben ott végzi.
A „szalonképes” arc – de meddig?
Az AfD-ben Weidel sokáig a „mérsékelt” vonalhoz tartozott, szemben a párt radikálisabb keleti szárnyával, amelyet Björn Höcke vezet. Az utóbbi években azonban ez a határvonal elmosódni látszik. Bár Weidel nyilvánosan igyekszik távolságot tartani a szélsőséges kijelentésektől, ritkán kritizálja nyíltan a párt radikális figuráit. Politikai elemzők szerint ez stratégiai döntés: nem akarja megosztani a szavazóbázist, miközben a mérsékeltebb középosztályt is meg szeretné nyerni.
Ez a lavírozás azonban kockázatos. A német belbiztonsági szolgálat az AfD egyes szervezeteit „bizonyítottan neonáci irányultságúként” figyeli, ami példátlan egy parlamenti párt esetében. Weidel szerint ez boszorkányüldözés, amivel „a kormány a legnagyobb ellenzéki pártot akarja elhallgattatni”.
Gazdasági liberalizmus, kulturális bezárkózás
Weidel politikai programjának egyik legérdekesebb vonása, hogy gazdasági kérdésekben gyakran liberális piacpárti elveket hirdet – adócsökkentést, bürokráciamentesítést, az állam visszafogását – miközben társadalmi és kulturális ügyekben erősen nemzeti konzervatív álláspontot képvisel. Ezzel a kettősséggel megszólítja azokat a választókat, akik a globalizáció nyertesei voltak, de mégis idegenkednek a migrációtól.
A jövő kérdése: új arc vagy új veszély?
2025-ben Weidelt az AfD kancellárjelöltjévé választották – ez pártja eddigi legnagyobb politikai elismerése. A közvélemény-kutatások szerint az AfD tartósan 20 százalék körüli támogatottságot élvez, és ezzel a második legerősebb politikai erő Németországban. Alice Weidel előtt most az a kérdés áll, hogy képes lesz-e a radikális erőket kordában tartva „szalonképessé” tenni pártját – vagy végül maga is belesodródik abba a szélsőséges narratívába, amelytől hosszú ideig igyekezett elhatárolódni.
Weidel története nem csupán egy karrier története. Tükörképe annak a Németországnak, ahol a globalizáció nyomán megerősödött az identitáskeresés, és ahol egyre több ember érzi úgy, hogy a hagyományos politikai erők már nem értik a félelmeiket. Alice Weidel ezt az érzést szavakba tudta önteni – és ezzel olyan politikai erőt mozgatott meg, amelynek hatása ma már messze túlmutat Németország határain.