Az F-35 vadászok drónok elleni bevetése azt mutatja, hogy Lengyelország még nem áll készen - értékeli Jaroslaw Gromadzinski altábornagy, az Eurocorps volt parancsnoka. Az igazi teszt azonban a NATO-szövetségesekre vár.
HIRDETÉS
Szeptember 9-10-én éjjel többször megsértették a lengyel légteret többek között orosz Shahed drónok, ami kétségtelen támadás volt az ország szuverenitás ellen. Donald Tusk miniszterelnök szerint legalább 19 jogsértést regisztráltak, de „minden eljárás megfelelően működött”. A kormányfő úgy értékelte, hogy Lengyelország a második világháború óta soha nem állt közelebb a nyílt katonai konfliktushoz
A gyors reagálás ellenére is felmerül a kérdés, hogy vajon a teljesen más rendeltetésű és magas költségű F-35 lopakodó vadászbombázót kell-e bevetni a kisebb hatóerejű UAV-ok ellen? Ez persze lehetséges, de a kérdés sürgetővé teszi, hogy a NATO olyan légmentes és hatékony drónvédelmi pajzsot építsen ki a szövetség keleti szárnyán, amely alkalmas tömeges támadások elhárítására is.
Kombinált hibrid akció zajlott
Az Euronewsnak nyilatkozó Jaroslaw Gromadzinski altábornagy valós időben (keddről szerdára virradó éjszaka) figyelte a helyzet alakulását, és megemlítette a művelet egyik jellegzetes elemét, azaz a fizikai támadások összehangolását a dezinformációs kampánnyal.
„Egész éjjel fent voltam. Hajnali 2 órától nagy intenzitással folyt a dezinformáció a különböző trolloktól, akik azt terjesztették, hogy a drónok már elérték Ciechanów-ot, Varsótól 97 km-re. Ez egyértelműen egy kombinált hibrid akció volt, ami a Shahed csapás és a médiában zajló tevékenység összehangolását mutatta” – magyarázza az Eurocorps volt parancsnoka.
Szerinte a különféle tényezők azt bizonyítják, hogy az akció egyértelműen provokatív volt, amivel az oroszok a lengyel reakcióképességet és reakcióidőt tesztelték. „Ezt reggelre kioltottuk, ami azt jelenti, hogy szolgálataink megtették az ellenlépéseket. Önmagában ez egy nagy próba volt a képességeinkről”.
Ágyúval verébre?
A tábornok összességében pozitívan értékeli a lengyel válaszlépéseket, különösen azt a bátor döntést, hogy lezárják a légteret a polgári forgalom előtt, és NATO-erőket vetnek be. Gromadzinski támogatja a katonai repülőgépek bevetéséről szóló döntést, amely megszüntette a fenyegetést.
Fontosnak tarja azt is, hogy ezek nem csak lengyel, hanem az országban állomásozó szövetséges gépek is voltak, ami megmutatta a NATO erejét.
Ugyanakkor a legmodernebb vadászrepülőgépek drónhadviselésre való felhasználásáról kritikusan nyilatkozott az amerikai szárazföldi erők korábbi európai parancsnoka, Ben Hodges tábornok.
A jelenleg NATO logisztikai főtanácsadóként szolgáló Hodges szerint a NATO-USA-EU csoportnak már régóta légvédelmi gyakorlatokat és beruházásokat kellett volna végrehajtania az egész keleti frontvonalon. A legmagasabb szintű F-35 és F-22 (Raptor) bevetése drónok ellen azt mutatja, hogy a szövetség erre harci kihívásra még nincs felkészülve.
Több katonai elemző és vezető tiszt is jelezte az utóbbi években, hogy a nagy értékű 5. generációs vadászgépek bevetése a kis költségű drónok ellen gazdaságtalan és stratégiailag aránytalan. Az indokok között szerepel, hogy egy F-35 repülési óraköltsége 30–40 ezer dollár felett van, miközben az ellenséges drónok gyakran pár száz vagy ezer dollárból bevethető.
Ha pedig a támadó a drón „kamikaze” jellegű, a veszteségi cserearány még kedvezőtlenebb.
A lengyel katonai források (pl. a visegrádi védelmi fórumokon és a NATO-elemzésekben) szintén rámutattak, hogy Lengyelország számára a legnagyobb fenyegetést nem nagy hatótávú orosz vadászgépek jelentik, hanem a Shahed-136 típusú iráni drónokhoz hasonló, tömegesen bevetett olcsó eszközök. Ezek ellen F-16, F-35 vagy más vadászgép bevetése stratégiai és költség-értelemben sem indokolt.
Gromadzinski tábornok teljes mértékben egyetért ezzel a szemlélettel, és többrétegű légvédelmi rendszert sürget, amely a legalacsonyabb magasságban is figyelembe veszi a kinetikus és a zavaró rendszereket.
Fontos a drónok jellemzőinek ismerete, ezért: a sebesség, a repülési pálya, a hatótávolság és a manőverezőképesség összehangolt elemzése kulcsfontosságú a hatékony védelemhez. Mint mondja az Euronewsnak, a drónokat nem elég csak megvakítani, de a kinetikus kiiktatás is elengedhetetlen, azaz le kell őket lőni, és lehetőleg olyan térségben, ahol a törmelék nem okoz nagy károkat.
Nyugtalaníó a Washingtonból érkező fülsiketítő csend
Míg Matthew Whitaker amerikai NATO-nagykövet kijelentette, hogy készek megvédeni "a NATO minden egyes centiméterét", közben a Fehér Ház, a külügyminisztérium és a Pentagon hallgat a jogsértésekről. Marek Magierowski, volt wahingtoni lengyel nagykövet a Wirtualna Polska című lapban megjelent véleménycikkében fülsértő hallgatásnak nevezte a jelenséget.
Nagyjából ezt mondja a lengyel tábornok is, aki szerint a katonai mozzanat fontos próbatétel volt, de nem válasz a távlati feladatokra. „Számomra nem az a fontos, hogy megsemmisítettük a drónokat - ezt kétségtelenül meg kell tennünk. Egyetértek. De a legfontosabb most az, hogy mit tesz a lengyel diplomácia és mit lépnek a szövetségesek” – figyelmeztet Gromadzinski. Az egész szövetség határozott válasza nélkül a csend felbátorítja az orosz felet, és akkor még gyakrabban és még mélyebben hatolnak be drónok az országba, mondja.
A tábornok összehangolt és komplex választ vár. A szövetségeseknek a színfalak mögött minden részletben meg kell egyezniük, majd azonos hangon kell nyilatkozniuk. Ebben rejlik a NATO-diplomácia ereje, és a fő kérdés most az, hogy meg lehet-e győzrni az Egyesült Államokat arról, hogy radikális választ kell adni.
Itt nem csak a katonai fellépésről van szó, hanem vele összekapcsolva a szankciók szigorításáról, blokádokról, esetleg a Kalinyingrád feletti légtér lezárásáról vagy az Oroszországgal együttműködő országokra rótt következményekről. Fontos, hogy mielőbb elkészüljön egy ilyen akciócsomag, és azt minden partner fogadja el, képviselje, és hajtsa is végre.
Hézagos a védelem
Miközben a magasabb pályájú támadó eszközök ellen a NATO légvédelme egyre jobb hatékonyságot mutat, a „földszinten” még mindig sok az átjárható rés. Gromadzinski tábornok szerint azt már minden ország felfedezte, hogy a védelem alsó rétege átjárható, és csak azért használnak vadászgépeket, mert jelenleg nincs más választásuk, ismeri el.
"Ideális esetben minden szinten felderítő elemeket kellene telepítenünk a határ mentén. A magas rakétaplafon az, amit tervezünk, a közepes megvan, de a legalsót elvesztettük" - diagnosztizálja a szakértő.
Érvelése szerint a rendszerintegráció kulcsfontosságú lesz, mert a megkövetelt magas szintű rakétaplafon kiépítése során az alacsonyabb szinteket elvesztettük. A drónok elleni hadviselés felderítő rendszerét rövid időn belül a legalsó szintre is telepíteni kell, és közben össze kell hangolni (integrálni) a fő elhárító rendszerrel. Csak így lehet adott esetben valós idejű döntést hozni arról, hogy melyik célpontot milyen eszközzel semmisítsék meg.
A stratégiai kommunikáció hiánya
Gromadzinski azt sürgeti, hogy a jelenlegi feszültségben és félelemben a szakértőkben bízzanak meg, és nem az internetes befolyásolókban. Nézete szerint az ország védelmi struktúrájában létezik egy hasonlóan súlyos probléma, mégpedig a válság idején kialakuló információs káosz.
Ennek leküzdésére mielőbb ki kell építeni egy erős központi tájékoztatást, ami kiszűri vagy elnyomja az álhíreket. Ez ugyanis most információs háború is egyben, amiben sajnos Oroszország nagyon jó.