Irán tudatosan készített elő rejtekhelyeket és mobilizálható készleteket, így a legtöbb dúsított urán túlélhette az izraeli és amerikai légicsapásokat. A fő kérdés továbbra is az: hol van ez az anyag? Az elhárítási és hírszerzési rések miatt egyelőre nincs válasz.
HIRDETÉS
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) július közepén azt feltételezte, hogy Iránnak 8 413 kg dúsított uránja volt, amiből mintegy négyszáz kilogramm 60% feletti sűrűségű volt.
Ez közel áll a katonai felhasználás szintjéhez, mert innen viszonylag gyorsan, 7 hét alatt el lehet eljutni a 90%-os dúsításig, amiből már atomfegyver építhető. Nincs hivatalos bizonyíték 90 %-os szinten lévő uránról, noha 2023-ban detektáltak már 83,7 %-os fegyverközeli (near-weapons-grade) részecskéket.
A június eleji izraeli–amerikai csapások főként erre a 400–409 kg 60%-osan dúsított anyagra koncentráltak. Fordónál pusztító épület- és gépészeti károk keletkeztek, de a sugárzási jelek arra utalnak, hogy Irán már korábban átköltöztette az anyag nagy részét, mert számított arra, hogy Fordo célpont lesz. Az amerikai–izraeli katonai források is megerősítik, hogy a régi készletek jelentős része túlélhette a bunkerromboló bombák csapásait.
Ezek szerint több száz kg maradhatott nagy valószínűséggel Irán rendelkezése alatt a 60%-os anyagból, és ezek ismeretlen telephelyekre kerültek. Az alacsonyabb sűrítésű anyagokról semmilyen megbízható információ nincs.
De már ez is elég egy primitív atombombához
A 60 % dúsítottságú urán már közvetlenül felhasználható egy egyszerű, nem fejlett bombához, de inkább a magasabb szint eléréséhez tartalékolják.
Ha az összes dúsító működik, akkor a Hirosimához hasonló hatásfokú 12-30 kilotonna) taktikai fegyverekből 2 hét alatt 8 bombát lehetne előállítani. Igaz tehát Izrael korábbi állítása, hogy Irán valóban valamilyen atomfegyver küszöbén áll, és ezért volt fontos a centrifuga-állomások lehető legsúlyosabb rombolása, ami jórészt sikerült is, de a folyamatot még messze nem zárta le.
Az izraeli–amerikai csapások nem célozták meg az esetleg eldugott telephelyeket, és a titkosszolgálatok szerint Irán már előkészített rejtett helyszíneket és készleteket arra az esetre, ha a nagyobb állomások elpusztulnának. Így például Natanz és Iszfahán körzetében létrehoztak speciális, rejtett üzemeket, ahol a fordóinál is több IR‑6 centrifugát helyeztek el a föld alá.
Egy implóziós típusú uránbomba (mint a Hirosimára ledobott „Little Boy”) 50–60 kg 90%-os U‑235-öt tartalmazott. Modern technológiával ez lecsökkenthető ~20–25 kg-ra, ha fejlett robbanószerkezetekkel és kombinálják. Irán esetében valószínűbb a "konzervatívabb" kivitelezés – tehát 50–60 kg hasadóanyagot építenének be egy bombába.
Ugyanakkor Iránnak fejtörés, hogy ha a kényszerű robbantásos tesztet elvégzi, azt ellenfelei feltétlenül érzékelni fogják, és megteszik a szükséges preventív lépéseket. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy Irán éles tesztet hajt végre, vagyis "belelő a sötétbe", de ennek csak akkor van reális értelme, ha már felhalmozott 3-4 befejezett eszközt. Egy esetleges teszt-bomba 15-20 kilotonna erejű lehetne, ami egy sűrűn lakott város esetén stratégiai súlyú pusztítást okozhat.
A katonai elemzők figyelembe veszik azt is, hogy Teheránnak nagy feladat lenne az eszköz eljuttatása valamelyik kritikus izraeli célpont fölé, mit például Tel Aviv, mivel bombázó gépei és azt védő vadászai sincsenek. Magas az esélye annak, hogy Izrael korán észlelné, hogy nukleáris töltet indul ellene, és a légvédelem magas hatékonysággal tudná a támadó rakétát semlegesíteni.
Összevetésül: az USA és Oroszország egyes taktikai robbanófejei, például a W76-2 vagy az Iszkander nukleáris töltet) 5–15 kt közötti hatóerejűek.
Ha Irán tényleg 60% U‑235-ről gyorsított 90% fölé, egy bomba 10–20 kilotonnás lehetne, tehát alsó sávban taktikai, de célponttól függően stratégiai hatású is lehet. Ezért is életveszélyes a mostani bizonytalanság, vagyis hogy nem tudjuk, hol van az anyag.
A katonai elemzők bizonytalanok, és inkább borúlátók
Az olyan vezető platformok, mint Defense One, War Zone azt hangsúlyozzák, hogy bár a Fordóra mért csapások rendkívüliek voltak, helyreállításuk, néhány hónapon belül elképzelhető. Így látják az ISW és CSIS szakértői is, akik szerint Irán képes fél éven belül a támadás előtti szint közelébe jutni. Egyedül a DIA kalkulál 1–2 éves késéssel.
Az sem zárható ki, hogy külföldi partnereknél is lehetnek elrejtett kapacitások (Irak, Jemen, É-Korea), de erre sincs egyértelmű bizonyíték.
A számításoknál figyelembe kell venni azt is, hogy noha a legjobb iráni atomfizikusokat, élükön Mohsen Fakhrizadeh-hel 2020 után likvidálták, de mivel Irán továbbra is üzemeltet modern IR‑2m, IR‑4, IR‑6 centrifugákat, a műszaki háttér és képzettség megmaradt, A túlélő szakemberekről nincs igazolt lista, de több száz mérnök és technikus maradhatott aktív állományban.