Az eddig elérhető és hitelesnek tekinthető adatok szerint Irán nukleáris fegyverfejlesztő képességei nem sérültek meg olyan mértékben, hogy ne kelljen vele a közeli jövőben is számolni. A veszteségek tetemesek, de nem végzetesek vagy helyrehozhatatlanok.
HIRDETÉS
Maga Benjamin Netanjahu sem számolt azzal, hogy a légioffenzíva teljesen visszaveti vagy felszámolja Irán nukleáris kapacitásait. Az izraeli miniszterelnök korábbi állításai hosszú távú csúszásokról, késedelmekről, néhány hónap vagy egy év időnyerésről szóltak. A szakértők többsége is Irán körülbelül egy éves visszaesését prognosztizálja, 6-24 hónapos szórásban, a diplomáciai fejleményekről és az iráni belső politikai helyzettől függően.
Az elmúlt szűk két hétben elvégzett pusztítást több forrás visszaesésnek vagy halasztásnak nevezi Irán szemszögéből nézve, de nem látja végzetesnek. Így például az iszfaháni urándúsító és a laborok csak részben semmisültek meg, ami időlegesen hátráltatja a 5–20 %-os dúsítású urán kitermelését. Ez még messze nem a katonai (fegyver) szint, de utánpótlást jelent a további dúsításokhoz.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) sem tett említést a nukleáris létesítményekben keletkezett jelentősebb károkról, noha Donald Trump amerikai elnök szerint Irán kulcsfontosságú üzemei megsemmisültek.
Az eddig birtokolt és kimutatható 60 %-os dúsítási fokozatú uránkészlet mennyisége megmaradt (kb. 120 kg), és jókora részük vagy teljes egészük vélhetően nincs is feltétlenül Iránban. A támadások sem a bombaanyagot, sem az alapanyagot nem semmisítették meg. A károk logisztikai és termelési oldalról jelentős késleltetést okoznak, de nem eredményeznek készlethiányt. A szerteágazó bunker- és alagútrendszerek sem szenvedtek jelentős sérüléseket.
Fordow és Natanz voltak a legfőbb vesztesek
Az elemzések egybehangzóan a natanzi dúsító központot ért csapásokat látják a legsúlyosabbnak. Ez a komplexum már 15 éve az izraeli hírszerzési akciók fő célpontja, amely ellen szabotázsakciók zajlottak, és itt került bevetésre a hírhedt Stuxnet számítógépes vírus is, amely fizikailag megsemmisítette az állomás 1000 urándúsító centrifugáját. Ez a támadás kényszerítette Iránt először a tárgyalóasztalhoz a nukleáris fejlesztések jövőjéről, de mint később kiderült, eredménytelenül.
Egyelőre nem lehet pontosan megállapítani a Fordow-i nukleáris bázist ért amerikai csapás mértékét. A létesítmény 45-90 méter mélyen fekszik, amit az izraeli légierő eszközeivel nem lehetett elérni. Több szakértő szerint az amerikai MOP bunker‑romboló bombák behatoltak, és ha ez valós, akkor a létesítmény jórészt elpusztult, úgymond „megsült”.
A The Washington Post vizsgálata szerint viszont a legmélyebben fekvő részek még kérdésesek, és nem egyértelmű, hogy teljesen megsemmisültek-e.
Fabian Hinz nukleáris szakértő szerint nem kétséges, hogy Izrael rendkívüli súlyú pusztítást végzett, de nem végzeteset. A felszíni épületek súlyosan sérültek, a villamos alállomás és a centrifugagyártó blokk szinte teljesen megsemmisült. Ugyanakkor ezek a berendezések helyreállíthatók vagy újjáépíthetők. Hasonló következtetésre jut David Albright, az Institute for Science and International Security elemzője is, de ő már pesszimistább a centrifugák sorsát illetően, tekintve azok gyöngeségét a fizikai támadásokkal szemben.
Az eddigi jelentések szerint a légicsapások nem jártak a sugárzási szint emelkedésével egyik helyszínen sem.
„Kétségtelen, hogy Izrael támadásai jelentős károkat okoztak” – mondja Hinz, míg David Albright, a nukleáris fegyverek szakértője úgy véli, hogy a támadások kezdeti hulláma körülbelül egy évvel vetheti vissza Irán kísérleteit az atomfegyver kifejlesztésére.
Hinz szerint kulcsfontosságú, hogy Izrael célba vette a speciális alkatrészek, például centrifugák beszállítóit és alvállalkozókat is. Izrael stratégiája az, hogy „elpusztítsa a program mögött álló agyakat” és a lehető legtöbb kiegészítő felszerelést, például elektronikai eszközöket.
Teljes az egyetértés abban is, hogy Izrael áll az elmúlt években elkövetett, iráni atomtudósokat és technikusokat célzó merényletek sorozata mögött, amelyek az elmúlt két hétben legalább 6 vezető nukleáris szakember halálát okozták.
A fő kérdés most az, hogy Irán ragaszkodik-e továbbra is nukleáris programjához és megújítja a fejlesztéseket, vagy a kéthetes offenzíva meggyőzte arról, hogy érdemesebb lényegi tárgyalásokat folytatnia, hogy elkerüljön egy újabb és nagyobb csapást. Az USA által tető alá hozott tűzszünet ez utóbbi irányba mutat, de kimenetele még a jövő kérdése, és igen sok külső tényezőtől is függ.