Egyelőre csak találgatások, megrökönyödés és összeesküvés-elméletek láthatók a nemzetközi sajtóban a tegnap este elrendelt dél-korai szükségállapot, majd annak gyors visszavonása után. A szilárd alkotmányos rendet élvező Dél-Korea régebben többször is megszenvedte az erőszakos politikai akciókat.
HIRDETÉS
Az újabb jelentések már a hazaárulás és a puccs kifejezést használják, mivel az elnök nem rendelkezett alkotmányos felhatalmazással a szabadságjogok és a politikai pártok önkényes és erőszakos korlátozására. Kétséges az is, hogy volt-e joga a fegyveres erőket kirendelni a kulcsfontosságú intézményekhez.
Egyszerűen nem tudni még, hogy mi történt
A helyzet, amilyen viharosan robbant ki, hasonló gyorsasággal fordult vissza, amikor dühödt tüntető tömegek lepték el a törvényhozás környékét, és a parlamenti többséget élvező ellenzéki képviselőknek sikerült behatolniuk a Nemzetgyűlésbe.
Mivel gyorsan kiderült, hogy az elnök megfejthetetlen lépését a kormányerők sem támogatják egyöntetűen, Jun Szogjon szinte megalázkodott hangnemben vonta vissza az intézkedéseket.
A gyors kijózanodás azonban nem biztos, hogy megóvja az elnököt az alkotmányos leváltástól (impeachment), amit az ellenzék máris követel. A kezdeményezést már 190 törvényhozó aláírta.
A leváltásról szóló törvényjavaslatot csütörtökön kívánják megtárgyalni, és pénteken vagy szombaton szavazni róla. Cho Kuk, az egyik ellenzéki párt vezetője felszólította az ország jogi hatóságait, hogy azonnal tartóztassa le Junt árulással kapcsolatos nyomozás miatt, és függesszék fel elnöki feladatvégzését, amíg a parlamenti döntés meg nem születik.
Az alkotmány szerint az elnök bevádolásához és elmozdításához 200 parlamenti szavazat szükséges, de az ellenzék egyelőre csak 192 képviselővel van jelen. A döntés meghozatalához ezért kormánypárti honatyákat is meg kell győzni.
Az ország vezető ellenzéki ereje, a Demokrata Párt szerint a hadiállapot kihirdetése „súlyos alkotmánysértés volt. Ez egyértelmű hazaárulásnak minősül, és megalapozott ok arra, hogy felelősségre vonjuk” – áll a párt közleményében.
Az előzmények - mi vezette vajon a 'koreai Trumpot'?
Az elnök korábban többször jelezte aggodalmait, hogy az ország közéletét, de különösen a közösségi médiát ellepték az északi ügynökök, és emiatt a demokrácia közvetlen veszéllyel néz szembe.
A 'koreai Trumpnak' is gyakran nevezett államfő két és féléves éves kormányzása során rendkívül erőteljes politikát folytatott a kínai és észak-koreai behatolás ellen.
Jun kezdeményezte, hogy országa csatlakozhasson a QUAD nevű katonai csoportosuláshoz, amelyben az USA, India, Ausztrália és Japán igyekszik ellensúlyozni Peking térhódítását az indo-pacific régióban. (Erre egyelőre nem került sor.) Ugyanakkor a déli kormányzat hatalmas ütemben fejleszti saját katonai kapacitásait is, amiről itt számoltunk be.
Kétségtelen és többször igazolt tény, hogy az északi testvérszomszéd agresszív rakéta- és nukleáris fejlesztései és a Déllel szembeni provokatív akciói folyamatos fenyegetést jelentenek Szöul számára, amely alig 30 kilométerre fekszik a demilitarizált zónától, és emiatt katonailag rendkívül sebezhető.
Mindez azonban nem jogosítja fel az elnököt alkotmányellenes lépések megtételére. A róla szóló portrék és értékelések szerint egy meglehetősen önfejű és kemény érdekérvényesítő politikusról van szó, aki nagy súlyt helyez az Északkal szembeni védekezésre, és ehhez a történelmi emlékezetet hívja elő.
A 2022-es kampányban többször fölemlegette azokat a mély sebeket, amiket a hároméves koreai háború hagyott a nemzet lelkén (1950-53), és emlékeztetett, hogy a mai demokratikus Korea nem létezhetne az amerikai katonai segítség nélkül. Szerinte Mao és Sztálin terrort hoztak volna az egész országra, olyat, mint amit most Északon látunk. „Szabadságunk amerikai véráldozattal született, és ez összeköt minket a kommunista zsarnokokkal szemben” – mondta a CNN-nek választási győzelme napján.
Az elnök élettörténetének része, hogy nem teljesíthetett katonai szolgálatot, mivel a sorozáskor komoly anizometrópiát diagnosztizáltak nála (azaz a szemek fénytörésének olyan súlyos eltérését, hogy az agy nem képes a két képet összeilleszteni), emiatt jogosítványt sem tudott szerezni, és a katonai szolgálat alól is felmentették. (Vélhetően nem ez a fogyatékossága váltotta ki keddi zavarodottságát.)
'Puccsok földje'
A keddi tömegmegmozdulások feltűnő vonása volt, hogy a tiltakozók között a fiatalok alkották a többséget. Sok ifjabb dél-koreai számára Jun elnök rövid életű hadiállapota volt az első nagy politikai turbulencia, amit megéltek, miközben az idősebb generációk túlságosan is jól emlékeznek a korábbiakra.
Az ország 1948-as megalapítása óta számos elnök hirdetett katonai szükségállapotot. A legutóbbi – és talán a leghírhedtebb – Park Csung-he elnök, egy korábbi tábornok 1979-es meggyilkolása után történt. Korábban ő maga is időnként alkalmazott hadiállapotot a politikai tiltakozások és az ellenzék leverésére.
Nem sokkal Park megölése után egy másik tábornok, Csun Do-hvan hajtott végre katonai puccsot. 1980 májusában hadiállapotot hirdetett, betiltott minden politikai tevékenységet, iskolákat záratott be, korlátozta a sajtószabadságot, és lefogatta a másként (demokratikusan) gondolkodókat.
A puccs véres erőszakot váltott ki, melynek során Csun páncélozott járműveket és ejtőernyősöket vetett be, akik leverték a felkelést. A tisztviselők szerint legalább 191-en haltak meg, köztük 26 katona és rendőr, de a meggyilkolt tüntetők családjai szerint az áldozatok száma ennél sokkal magasabb volt.
Később Csunt vád alá helyezték a puccs és az erőszakos cselekmények miatt, és felelősségre vonták gyerekkori barátját, Ro Te-vu tábornokot is. Utóbbit viszont később elnökké választottak, miután kegyelmet kapott az előző államfőtől. Az indoklás szerint a kegyelmet azért adták, hogy „előmozdítsák a nemzeti megbékélést, és összegyűjtsék a nemzet energiáit a gazdasági nehézségek leküzdésére abban a pillanatban, amikor az ország történelme során a legtisztább és legtisztességesebb elnökválasztását tartotta”.
1948 óta mintegy harminc kisebb-nagyobb katonai beavatkozás zajlott az országban, mire elérkezett az alkotmányos stabilitás korszaka, melyet tegnap átmenetileg megzavart a jelenlegi elnök homályos hatalmi lépése.