Jelenthet ez jelentős drágulást vagy a sávszélesség romlását Európában?
Irán újabb gazdasági nyomásgyakorlási lehetőséget vizsgál a nyugati országokkal szemben. Felmerült, hogy hozzáférési díjat vetne ki a Hormuzi-szoros alatt húzódó tenger alatti internetkábelekre. A lépés tovább növelhetné a globális kereskedelemre nehezedő terheket. A tervet elsőként a Tasnim News Agency ismertette, amely kapcsolatban áll az iráni Forradalmi Gárdával.
Kiknek kellene fizetniük?
A javaslat részletei egyelőre nem világosak, de több lehetséges forgatókönyv is felmerült.
Logisztikai szempontból a szoros alatt kábeleket üzemeltető vállalatoknak kellene hozzáférési díjat fizetniük Iránnak. Szabályozási oldalról pedig olyan technológiai óriáscégeknek, mint a Google, Meta, Microsoft vagy Amazon, meg kellene felelniük az iráni jogszabályoknak.
Egy harmadik lehetőség szerint Irán átvenné a kábelek karbantartásának felügyeletét a szorosban, és ezért további díjakat számítana fel. Az új rendszer akár 13 milliárd euró bevételt is hozhatna az országnak.
Mindez hogyan érintené Európát?
A Submarine Telecoms Forum adatai szerint több európai vállalat is részt vesz legalább négy, a Hormuzi-szoros alatt futó kábelrendszer üzemeltetésében. Különösen fontos két olyan kábel, amely Ázsiát köti össze Európával. Az egyik az Asia Africa Europe-1 (AAE-1), amelynek tulajdonosai között szerepel az olasz Retelit és a görög OTEGLOBE. A kábel többek között Kréta, Bari és Marseille partjait érinti.
A másik a PEARLS/2Africa, amely a világ legnagyobb tenger alatti kábelhálózatának része. Ez Szicília alatt halad át, majd Genova, Marseille és Barcelona felé folytatódik.
Mekkora veszélyt jelenthet Európa számára?
A szakértők véleménye megoszlik az iráni fenyegetés jelentőségéről. Egyes elemzők szerint, ha Irán valóban bevezetné a díjakat, annak hatása jóval túlmutatna a távközlési infrastruktúrán. Érinthetné a globális kereskedelmet, a tengeri jogot, a katonai stratégiát, az internetirányítást és a nagyhatalmak közötti politikai viszonyokat is.
Meredith Primrose Jones, a kockázatkezelési tanácsadással foglalkozó Leidra geopolitikai és biztonsági vezetője szerint az európai pénzügyi intézmények, felhőszolgáltatók, telekommunikációs cégek és multinacionális vállalatok jelentős mértékben támaszkodnak az alacsony késleltetésű tenger alatti kábelhálózatokra banki tranzakciók, digitális szolgáltatások, energiakereskedelem és ipari műveletek során.
Szerinte a Hormuzi-szoros körüli politikai kockázatok növekedése emelheti a kapcsolódási költségeket, késleltetheti az infrastrukturális beruházásokat, és sérülékenyebbé teheti Európa digitális gazdaságát.
Más elemzők azonban jóval kisebb veszélyt látnak a helyzetben, és túlzónak tartják a kábelek megadóztatásával vagy esetleges szabotázsával kapcsolatos félelmeket.
Az International Cable Protection Committee szerint a Hormuzi-szoroson keresztülhaladó adatforgalom a globális nemzetközi internetes sávszélesség kevesebb mint 1 százalékát teszi ki.
A szervezet szerint még egy kábelhiba esetén is minimális lenne a hatás, mivel a Perzsa-öböl térsége több tartalék útvonallal rendelkezik.
A bizottság emlékeztetett arra is, hogy évente körülbelül 150–200 tenger alatti kábelhiba történik világszerte, amelyek 70–80 százalékát nem szándékos emberi tevékenység, például halászat vagy hajóhorgonyok okozzák, nem pedig szabotázs.
Van erre nemzetközi példa?
Irán ötlete nem teljesen példa nélküli. Egyiptom már jelenleg is díjat számít fel a tenger alatti kábelek hozzáféréséért, és ez jelentős bevételi forrást jelent számára.
A különbség azonban az, hogy az Egyiptomon áthaladó kábelek ténylegesen belépnek az ország területére, és annak szárazföldi infrastruktúráját használják.
A Hormuzi-szoros esetében a legtöbb kábel nem érinti az iráni szárazföldet, ezért sok jogi szakértő szerint Teheránnak kevés alapja lenne hozzáférési díjat követelni.
Ezt támasztja alá az ENSZ tengerjogi szabályozása (UNCLOS) is, amely védi a nemzetközi hajózást és a tengeri kommunikációs útvonalakat. Irán ugyan 1982-ben aláírta az egyezményt, de azt soha nem ratifikálta.