Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Mi a terve a „koreai Trumpnak”, és mit szól ehhez Kína?

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
Vetélkedés, de nem ellenségeskedés
Vetélkedés, de nem ellenségeskedés   -   Szerzői jogok  AP Photo

Alig tíz nappal elnöki beiktatása után máris az amerikai elnököt fogadhatta Dél-Korea újonnan megválasztott vezetője. A vizit nem a személyének és vékonyka választási győzelmének szólt, hanem országa fokozódó jelentőségének. A jobboldali elnök jelezte, hogy csatlakozni kíván a kvartetthez (QUAD), amibe az USA, India, Japán és Ausztrália néhány éve új életet lehelt. Ennek a biztonsági és gazdasági tengelynek még hiányzó része a Koreai Köztársaság, melynek szintén fontos az indo-pacific együttműködés. Mindeközben Tokióban az amerikai elnök minden eddiginél tovább ment Tajvan kérdésében, akinek még Ukrajnánál is nagyobb segítséget adna egy agresszió esetén.

Kicsoda Yoon Suk-yeol, aki nem emberekhez, hanem ügyekhez hűséges?

A 61 éves római katolikus vallású pártelnök (Népi Hatalom Pártja) fővárosi értelmiségi családból származik. Édesapja az ország első híres statisztikusa és akadémiai tag, édesanyja pedig egyetemi tanár. Egyes okmányokon használja a keresztségben kapott Ambrose nevet is.

A fiatal Yoon jogászi pályája csikorogva indult. Ügyvédi vizsgáit csak a kilencedik nekifutásra tudta teljesíteni, és a koreai jogi karokon divatos próbapert is elveszítette. A sorozáskor súlyos anizometrópiát diagnosztizáltak nála (azaz a szemek fénytörésének olyan súlyos eltérését, hogy az agy nem képes a két képet összeilleszteni), emiatt jogosítványt sem tudott szerezni, és a katonai szolgálat alól is felmentették. Hiányosságát kontaktlencsével pótolja.

A katonai felmentés lelki fájdalmat okozott neki, mert már fiatal korában úgy gondolta, hogy Korea fejlődése mit sem ér olyan ütőképes haderő nélkül, ami képes az eredményeket meg is védeni a fenyegető szomszédokkal szemben. Ennek a szempontnak a választási kampányban kiemelt hangsúlyt adott. 

A kampányban többször fölemlegette azokat a mély történelmi sebeket, amiket a hároméves koreai háború hagyott a nemzet lelkén (1950-53), és emlékeztetett, hogy a mai demokratikus Korea nem létezhetne az amerikai katonai segítség nélkül. Szerinte Mao és Sztálin terrort hoztak volna az egész országra, olyat, mint amit most Északon látunk. „Szabadságunk amerikai véráldozattal született, és ez összeköt minket a kommunista zsarnokokkal szemben” – mondta a CNN-nek győzelme napján.

A koreai háború története

Yoon nem vesződött sokat az ügyvédi pályával, mert mint mondta „nem nagyon ment nekem a jog csűrése és csavarása”. A korrupciós ügyek kezdték foglalkoztatni és dühíteni, ezért ügyésznek nyergelt át. Hamar tekintélyt vívott ki magának, mert vizsgálatokat indított jelentős politikusok ellen is, magára vonva a politikai elit haragját, kiváltva bosszúvágyukat, de egyben tiszteletüket is. 

Már 1999-ben belevágott a rendőrség és az ügyészség piszkos ügyeinek feltárásába és lemondásba kergetett egy tábornokot, aki a rendőrségi hírszerzés fejeként minden jelentős pártnak csúsztatott bizalmas információkat. Ez akkor még (és ma is) rendkívüli személyes bátorságot feltételezett a politikai klánok és az alvilági társaságok zavaros szövevényében. Egy időre vissza is minősítették, de szívós munkával újra fel tudott kapaszkodni. 

Szokatlan, hogy ehhez semmiféle politikai támogatást nem vett igénybe. A hivatalos pártfogadásokon soha nem töltött többet 10 percnél, mert szerinte a poharazgatás már személyes kapcsolatot teremt, és elkötelezi a feleket egymással. „Mindannyiunkat megdöbbentett, de bátorított és inspirált is azzal, ahogy mellőzte a tradicionális tekintélytiszteletet, az üres udvariaskodást és a politikai manővereket” – mondta róla egyik munkatársa.

Yoon nem kímélt olyan vállalatóriásokat sem, mint a Hyundai, ahol a nyugdíjalapokkal való visszaélések nyomára bukkant. A cég mindenható vezérét lefogatta és sikeres vádat emelt ellene. Chung Mong-koo iparmágnás végül 3 éves felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és egymilliárd dolláros karitatív pénzalap létrehozására kötelezték. Később a Samsung alelnöke, Li Jae-yong is horogra akadt Yoon jóvoltából. 

Az ügyész a Hyundai-ügy lezárásakor felkínálta lemondását, mondván, hogy tisztában van azzal, hogy nyomozásának eredménye káros lehet a nemzetgazdaságra, ám ennek ellenére sem tud eltekinteni a vádemeléstől. Ezzel a gesztusával nyerte el végképp a közönség tiszteletét. Szavai szerint „nem emberekhez, hanem ügyekhez vagyok hűséges”. Ennek szellemében irányított egy bonyolult nyomozást 2016-ban, ami Korea első női elnöke, Park Kunhje leváltásához és ötéves bebörtönzéséhez vezetett.

LEE JIN-MAN/AP
Két nagyvad (1) Park Kunhje államelnök (2) Chung Mong-koo Hyundai-vezérLEE JIN-MAN/AP

A közvélemény egy merész és a joghoz mereven ragaszkodó hivatalnokot ismert meg személyében. Megtapsolták, amiért új erőt lehelt a korruptnak és átpolitizáltnak gondolt ügyészi szervezetbe. Ő volt a vezetője annak a különleges vizsgálócsoportnak, ami a tabunak számító Nemzeti Hírszerző Szolgálatra és egyes vezetőire is rárontott. 

Yoon 2019 májusában lett a köztársaság főügyésze, és tovább csörtetett a politikai elit megtisztításának sikamlós terepén. Vádat emelt egy korábbi államfő, Lee Myung-bak ellen, és célkeresztjébe került három korábbi titkosszolgálati vezető, egy főbíró és több mint 100 köztisztviselő. Nem hagyott fel a Samsung további kétes ügyeinek vizsgálatával sem.

Yoon bepöccent, késői startot vett, erős befutóval

A főügyész korábban nem dédelgetett közéleti ambíciókat, így nem is épült mögé politikai háttér. A harci kedve akkor gerjedt fel, amikor a liberális Demokrata Párt igazságügyminisztere elkezdte 'kilőni' körüle a munkatársait és gáncsolni a vizsgálatokat. A kormány és az ügyészség viszonya 2020-ban végleg elfajult, mert Yoon nekiveselkedett a választási visszaélések feltárásának is, ami több pártnál is kiolvasztotta a biztosítékot. 

Ekkor fegyelmi eljárás indult ellene, amit megnyert, de a kormány nem adta fel, és újabb belső vizsgálatokkal lassította a munkáját. A bíróság ismételten Yoonnak adott igazat, de addigra – mint mondta – elment a kedve a további huzavonától és inkább benyújtotta a lemondását. 

Alig egy éve csak, hogy bejelentette független indulását a 2022-es elnökválasztáson. Másnap viszont ráébredt, hogy politikai háttér nélkül ez nem lesz lehetséges, ezért csatlakozott a frissen alakult konzervatív Népi Erő Pártjához (POP). Ambícióját erősítette, hogy a közvéleménykutatásokban ekkor már a legnépszerűbb közszereplő volt 30 százalékos támogatottsággal, megelőzve a kormányzó Demokrata Párt éllovasait.

AP Photo
Yoon egy februári kampánygyűlésen, SzöulbanAP Photo

Ezzel a szerepvállalással viszont kijött a napra, és kezdte magára vonzani a bírálatokat, amik sokat ártottak keservesen kivívott tekintélyének. A kampány csúnya fordulatokat vett, és ebben gyakran Yoon volt a ludas, túlzottan szenvedélyes és olykor tájékozatlanságot sugalló kijelentései miatt. Megjegyzéseit sokan mérgezőnek és a nemzeti egységet megbontónak minősítették. Ellenfele, a Demokrata Párt szóvivője szerint nem ártott volna neki, ha előbb tanul is valamit, mielőtt politikai pályára merészkedik. 

Megpiszkálták személyes pénzügyeit is, mondván, hogy felesége neve alatt tárol mintegy 3 milliárd forintnyi értékpapírt, de aztán kiderült, hogy a pakk az asszony személyes öröksége, és a főügyész megtakarítása csak 56 millió forint. Szemére hányták anyósa állítólagos pénzügyi csalásait is, de ez sem bizonyult valósnak.

A szegények egyenek szemetet?

Októberben elismerő megjegyzéseket tett Dél-Korea egykori szélsőjobboldali katonai diktátorára, Chun Doo-hwanra, aki katonai puccsal foglalta el az elnöki széket 1980-ban. Yoon szerint „sokan továbbra is úgy gondolják, hogy Chun jól teljesített a politikában, kivéve persze a katonai puccsot és a Gwangju-felkelést”. (A diktatúra-ellenes lázadás 1980 májusában zajlott, amit a kormány erőszakkal vert le, tömeges letartóztatásokkal, kínzásokkal, gyilkosságokkal és halálos ítéletekkel kísérve.) Yoon kénytelen is volt korrigálni és bocsánatot kérni a társadalomtól, hogy visszaszerezze a megjegyzés miatt megroggyant népszerűségét. Elnökké választása után sürgősen ellátogatott a felkelés helyszínére, és lerótta kegyeletét az áldozatok emléke előtt.

A kampány személyeskedő és lejárató jellegű lett. Yoont még sámánizmussal is megvádolták, amikor egy tévévitában kiszúrták, hogy tenyerén a régi írásmód szerinti 'király' jele látható, vagyis hogy okkult módon akar egyeduralkodó lenni. Yoon ezt azzal magyarázta, hogy egy lelkes támogatója írta rá a jelet bátorításként a vita előtt, ő pedig elfelejtette lemosni. 

AP Photo
A kellemetlen baki. (A csoportkép jobb szélén a második helyezett Lee Jae-myung)AP Photo

Ennél sistergőbb haragot váltott ki azzal, hogy bírálta a kormánypárt 52 órás munkahét-javaslatát, mondván, hogy ismer olyan start-up vállalkozókat, akik 120 órát húznak le hetente. Ezt a demokraták rögvest úgy interpretálták, hogy Yoon meg akarja duplázni a törvényes munkaidőt. 

Na persze, értjük mi ezt, hiszen a nácik is heti 98 órában dolgoztatták a rabokat az auschwitzi koncentrációs táborban, és az angol ipari forradalom idején is 90 óra volt a munkaidő...
Kim Young-bae
demokrata pártvezető

Yoon megjegyzése rosszul sült el, bár természetesen nem a munkaidő felemeléséről beszélt. Tanácsadói figyelmeztették is, hogy bánjon óvatosabban a politikai kijelentésekkel, de ez nem mindig sikerült neki. Ingerületet keltett azzal a felvetésével is, hogy a szegényebbeknek áruljanak alacsonyabb minőségű olcsóbb élelmiszereket is, hogy egyáltalán enni tudjanak. „Egyenek szemetet?” – szegezte neki a koreai sajtó, noha ő csak az amerikai neoliberális ikont, Milton Friedmant idézte. 

Mindenesetre átérezte kijelentése súlyát, és megválasztását követően a Myeongdong katedrálisban közös ételosztáson vett részt Szöul érsekével.

Szemére vetették, hogy felületesen, sőt tudatlanul nyilatkozik a nukleáris energia szerepéről, például amikor úgy fogalmazott, hogy „alapvetően nem volt sugárzásszivárgás a fukusimai atomkatasztrófa során, mert maguk a reaktorok nem omlottak össze”. Természetesen volt és ma is mérhető kisugárzás a baleset körzetében.

Yoon tengelyt akasztott a feministákkal is, mert nézete szerint a nőjogi mozgalmaknak is van felelőssége Korea ijesztően alacsony népszaporulatában. Az valóban tény, hogy az ország termékenységi rátája, vagyis az egy nőre jutó élveszületések száma (TFR) az 1950-es 5,2-ről 1,0 alá esett, ami az egyik legrosszabb mutató Ázsiában, és további csökkenése is várható a következő 30 évben. Viszont Yoon a demográfiai folyamatokat nem tudta tényszerű kapcsolatba hozni a feminizmussal, és vádaskodása miatt a bírálatok céltáblája maradt. 

Kivált, amikor a hajára kenték, hogy neki magának nincs is gyermeke, viszont négy kutyával és három macskával fog az elnöki rezidenciára költözni. Utóbbi még nem teljesen biztos, mert korábban beszélt arról, hogy szakítani akar a rossz emlékű Kék Házzal, amit az Ördög birodalmának tekint, és inkább császári szimbólumnak tartja, mint köztársaságinak.

Az elnök természetesen aktív állatvédő, támogatni kívánja a menhelyeket, és be akarja tiltani a kutyahús-kereskedelmet, amivel szintén kemény fába vágja a fejszéjét.

Evan Vucci/AP
Yoon Suk-yeol dél-koreai és Joe Biden amerikai elnök a szöuli Nemzeti Múzeumban rendezett díszvacsora előtt, 2022 május 20.Evan Vucci/AP

Hogyan lett belőle „Trump”?

A „koreai Trump” elnevezést főként erős kijelentéseivel és kíméletlen bírálataival vívta ki. Neoliberálisként erős híve a szabadpiacnak és az állami beavatkozások mérséklésének, amit egy ambiciózus szociális programmal ellensúlyozna. Megfogadta, hogy folytatja a kíméletlen harcot a korrupció ellen, korszerűsíti az igazságszolgáltatást és tenni fog a növekvő egyenlőtlenség és a vágtató lakásárak ellen. 2,5 millió olcsó állami bérlakás építését tervezi, amit a közgazdászok képtelen populista ígéretnek tartanak. 

Emellett (amerikai mintára) ösztönző pénzügyi segélycsomagokat (stimulusokat) szervezne a járványügyi korlátozásoktól sújtott kisvállalkozásoknak, drasztikusan megemelné a sorkatonák fizetését, és gondoskodna az állami szektor leépítése során az új munkahelyekről is, nehogy felborítsa a 3,5-4% körül tartósult munkanélküliségi arányt. 

A május elején tartott választáson 44 millió polgár volt jogosult a szavazásra, és közülük 77% jelent meg az urnáknál. Yoon energikus véghajrával, de mindössze 0.8% előnnyel nyerte el az ötéves mandátumot Lee Jae-myung, egykori tartományi kormányzó ellenében. 

Ellenben a Nemzetgyűlés továbbra is liberális többségű, tehát az elnöknek sok kompromisszumot kell majd megkötnie. Ez azért sem lesz könnyű, mert megígérte, hogy gyökerestül kitépi az előző elnök idején elburjánzott 'ördögi korrupciót', miközben az érintettek jó része a törvényhozásban ül, és még legalább 2 évig –vagy akár tovább – ott is marad.

Kistigrisből csúcsragadozó 30 év alatt

A régebben 'ázsiai kistigriseknek' nevezett négy ipari centrum közül (Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Hongkong) egyértelműen Dél-Korea az, aki globális értelemben is főszereplővé lépett elő. Nemzeti jövedelme a világranglista tizedik helyére sorolja, beékelődve Kanada és Oroszország közé. 

Az ország az élvonalba került a félvezető- és hajógyártásban, a járműiparban, az acélgyártásban, a gyógyszeriparban, és a telekommunikáció minden ágazatában. A lakosság szinte egésze, 96%-a internethasználó. 

AP/EURONEWS
Stabil hely a legjobbak közöttAP/EURONEWS

Arccal Amerika felé, és nagyobb határozottság Kína irányában

Yoon 'trumpsága' abban is megmutatkozott, hogy a kampány során többször az ellenpárt szemére vetette, hogy túlságosan megengedő Északkal szemben, akivel olyan keményen kell bánni, ahogy Donald Trump tette. Rendre dörgött amiatt is, hogy szerinte a kormány 'szolgaian dörgölőzik' Kínához, és elhanyagolja az USA-val való kapcsolatokat. Jelezte, hogy emiatt az ország kiszorulhat a gyümölcsözőnek ígérkező QUAD- és IPEF-együttműködésből, amire nem csak gazdaságilag, de biztonsági szempontból is szüksége lenne. 

A téma nem égető, de fontos. Az északi testvérviszály és Kína nyomasztó közelsége az országot ütemes fegyverkezésre kényszerítette, és így jelenleg a világ 6. legerősebb haderejét működteti, megelőzve Franciaországot és az Egyesült Királyságot, noha nem rendelkezik nukleáris fegyverrel. Az újabb észak-koreai nukleáris provokációk is Yoon kezére játszottak abban, hogy a választók inkább rá és „az Egyesült Államok kiterjesztett elrettentésére” szavazzanak, vagyis egy erősebb amerikai védőernyőre. 

Yoon azt reméli, hogy Washington adott esetben képes nukleáris erőit is használni szövetségesei védelmében, bár ebben vélhetően téved. A kampányban megemlítette, hogy a maga részéről akár megelőző csapásokat is jogosnak tartana Észak-Korea ellen, ha egy közvetlen támadás jeleit látná. Viszont kritikusai szerint ez túlzottan provokatív kijelentés volt. Azért, mert 'de jure' a két fél továbbra is hadban áll, és az átfogó békeszerződés idestova 70 éve várat magára. Yoon azzal védte álláspontját, hogy nem célja új háború kirobbantása, de a 'gyilkolási lánc' időben történő megakasztása igen. 

Az új elnök külpolitikai stratégiája erős viták tárgya lesz a közeljövőben. Kim Yong-hyun, a Donguk Egyetem politikatudományi professzora szerint a koreaiak jelentős része attól tart, hogy Oroszország Ukrajna elleni inváziója új hidegháborúhoz vezet, és a demokratikus Korea beszorulhat a nyugati tömb és a Moszkva-Peking-Phenjan csoport közé. „Yoon katonai erővel tartana rendet, az USA-val kötött szövetségre alapozva. Ez a megközelítés azonban növeli az instabilitást a régióban” – mondja a kutató.

Nézete szerint hibás startpozíció Kínát ellenségként kezelni, mert az csak folyamatos feszültséget generál. Inkább olyan partnerként kellene bánni vele, akivel úgyis elkerülhetetlen az együttműködés, ezért teljesen értelmetlen nagy szavakkal irritálni.

AP Photo
Mindkét fél nagyon felkészült - dél-koreai és kínai katonák kiképzéseAP Photo

Különösen, miután Yoon közölte, hogy üdvözölné újabb amerikai rakétarendszerek telepítését Koreába, amit Kína azonnal fenyegetésként értékelt. Dél-Korea 2017-ben telepítette az amerikai THAAD nevezetű mobil légvédelmi rendszert, ami alkalmas a támadó ballisztikus rakéták végfázisban történő (becsapódás előtti) megsemmisítésére. Kína akkor ezt a lépést haraggal fogadta, és számos megtorló intézkedést hozott, melyek főként a kereskedelmi, turisztikai és szépségipari szektort sújtották. A pekingi büntetőintézkedések legkevesebb 5 milliárd dolláros veszteséget okoztak a koreai gazdaságnak, ami jelentős érvágás volt.

Yoon ellenfelei tartanak attól, hogy az elnök teljesen járatlan a külpolitika terén, túlzott magabiztossága és szóhasználata nem kívánt veszélyeket hívhat elő, akár északi, akár kínai irányból. Yoon azzal nyugtatja az aggódókat, hogy tapasztalt szakértőkre fog hagyatkozni, és amúgy esze ágában sincs amerikai csatlóssá válni. Egy jelentős stratégiaváltáshoz nincs is meg a szükséges parlamenti támogatása, tehát nem fog vele rohanni.

A következő, 2024-es általános választásig nehéz is lenne jóváhagyást szereznie olyan nagy projektekhez, amelyek jelentős költségvetést igényelnek. Itt nem csak a védelmi kiadásokról van szó, hanem a negyedik legnagyobb ázsiai gazdaság felpörgetéséhez szükséges újabb befektetésekről a világjárvány csapásai után, mivel az ország is elszenvedte a nemzeti jövedelem csökkenését. 

Nem nyomásnövelés, hanem befolyáscsökkentés Kína felé - Hszi elnökön nagyon sok múlik

Noha az elnöki vizitet már jóval a választás előtt megtervezték, Yoon számára nagy lökést ad mandátuma legelején Joe Biden látogatása. Ez illik abba az új képbe, hogy az USA nem magányosan és nem feltétlenül katonai eszközökkel képzeli a Kínára gyakorolt nyomást, hanem több szövetséges bevonásával szeretné megfékezni „a legnagyobb elefántot” az ázsiai gazdaságban.

„Ez egy új regionális dinamika kezdete, ami olyan kihívásokat intéz Kína címére, melyek nagyon eltérnek a régi módszerektől, a korábbi hangvételtől és a fenyegetésektől” – mondja Shi Yinhong, a Renmin Egyetem nemzetközi kapcsolatainak professzora. Ez a politika Kína olyan problémáira épít, mint a Dél-kínai-tenger vitái, a tajvani feszültség, a meg-megújuló COVID-csapások, és gazdaságának megtorpanása.

Aszimmetrikus vetélkedésre lehet számítani, mert az Egyesült Államoknak már megvannak az induló pozíciói a régióban, nemzeti jövedelme pedig hosszú idő után erősebben nő, mint a kínai. Japán, Ausztrália és Dél-Korea stabil katonai szövetségesnek számít, az együttműködés köre Szingapúrral és a Fülöp-szigetekkel is bővíthető, és lehet számítani Vietnám közreműködésére is. Miként arra is, hogy az erősödő Indonézia és a Fülöp-szigetek is igényt tart a partneri státusz előnyeire. 

Az ázsiai politika áttekinthetőségét zavarja, hogy a hatalmas térségben több átfogó egyezmény és szervezet létezik, eltérő hangsúlyokkal, összetételben és célokkal, így az ASEAN, az ANZUS, az AUKUS, a Sanghaji Együttműködés, vagy újabban a QUAD és az IPEF. Mindegyiknek vannak biztonsági és gazdasági elemei, és több állam is keresi a helyét ebben a bonyolult hálózatban, egyensúlyozva az Egyesült Államok, Kína, de az Európai Unió között is. Jelen állás szerint a QUAD köré építendő gazdasági háló látszik annak a terepnek, amihez az Ázsián kívüli hatalmak, főként az EU és Kanada leginkább kapcsolódhat. Németország is azt jelezte, hogy olyan feltételrendszert látna szívesen, amiben nem kell lemondani a kínai technológia kínálatáról, vagyis szankciók helyett inkább az együttműködés átrendezését szeretné.

Az elgondolás alapja az IPEF nevű keretrendszer (Indo-Pacific Economy Framework), amit tavaly októberben vázolt partnereinek Joe Biden egy videókonferencia során. Ez a rendszer egyfelől nyomást gyakorol a kínai gazdaságra, de egyben csábítást is jelent számára, hogy működjön vele együtt, vagyis konfrontáció helyett kooperációt kínál. Az IPEF teljes ellátási láncot építene ki az indo-csendes-óceáni térségben, és Kína akár egyik magja is lehet, ha elfogadja az együttműködés feltételeit. Ily módon az IPEF nem fenyegetést, hanem lehetőségeket kínál abban a körzetben, ami a világnépesség és a globális termelés 30 százalékát képviseli. 

EURONEWS
Növekvő súlyú és fontosságú nagyrégió alakulEURONEWS

A tervet nem úgy kell elképzelni, mint a hagyományos nemzetközi szerződéseket, hanem mint ajánlatcsomagot, amiben több modul is található, és a résztvevőkön áll, hogy ezek közül melyiket veszik igénybe és melyiket nem. Az Egyesült Államok Kongresszusi Kutatószolgálata februárban tett közzé egy áttekintést az IPEF-ről, ami a „tisztességes kereskedelemről, az ellátási lánc rugalmasságáról, az infrastruktúrákról, a dekarbonizációról, valamint a kötelező adózásról és a korrupcióellenességről szól. A partnerek ezek közül a modulok közül válogathatnak”.  

Mint várható volt, Dél-Korea is bejelentkezik a szövetségbe

Az ukrajnai háború óta az Egyesült Államok egyre inkább Oroszországra és Európára helyezi vissza a hangsúlyt, és Ázsiában esélye nyílt egy kevésbé konfrontatív politikának. A katonai biztonság továbbra is vezető tényező, de szélesebb tér nyílik a kereskedelmi és technológiai cserék előtt. Yoon elnök jelezte is Joe Biden felé, hogy Dél-Korea csatlakozni kíván ehhez a rendszerhez.

Az olyan fontosabb modulok között, mint például az informatika és a távközlés, Dél-Korea szerepköre vezető jelentőségű lehet. Nem véletlen, hogy Biden elnök első látogatása Koreában a Samsung egyik félvezető-üzemébe vezetett, lévén az ilyen termékek a technológiai fejlődés kulcselemei.

A Samsung a kooperációs hálózat fontos láncszeme

Az elgondolásnak támogatói és kritikusai egyaránt bőven akadnak. Az optimista nézet szerint Kína igazodni fog a regionális peremfeltételekhez, mert beszerzési láncát súlyos veszélyek fenyegetik, főként a csúcstechnológiai ágazatokban, beleértve a félvezetőket és a mesterséges intelligenciát, és súlyos problémái vannak az energetikai, az ingatlan- és az élelmiszerpiacon is. Ezeket tetézi, hogy számolnia kell azzal a veszéllyel is, hogy az ukrajnai konfliktus elhúzódása, netán kiterjedése megtépázhatja szépen erősödő szárazföldi szállítási láncolatát, ezért fokozott érdekében áll a tengeri útvonalak zavartalansága.

Mások szerint viszont túlzott remény arra számítani, hogy Peking jelentős engedményeket tenne és engedne világgazdasági pozícióiból. Yu Xiang, a Tsinghua Stratégiai Központjának kutatója szerint az IPEF még mindig csak a kezdeti szakaszában jár, és „Kína túl nagy piac ahhoz, hogy bármelyik partnere megengedhesse magának, hogy ott pozíciókat veszítsen”. Yu szerint amúgy a többi gazdaság sincs ideális állapotban, ezért egy 'ostrom' hatása korlátozott lesz.

Kínai oldalról érkezett is emlékeztető Szöul címére arról, hogy a koreai gazdaságot a kínai vezérli és nem az amerikai, ezért Korea számára hátrányos lehet az IPEF-hez való túlzott közeledés. A Yoon elnök hivatalba lépését követő első kínai-koreai egyeztetésen Wang pekingi külügyminiszter 'negatív tendenciákra' figyelmeztetett, de a beszélgetés hangvétele egyebekben higgadt volt. Nem úgy, mint a tavaly márciusi USA-Kína külügyminiszteri találkozó Alaszkán, ami gyakorlatilag üvöltözésbe és kölcsönös vádaskodásokba torkollott. 

Nem fenyegetés, de figyelmeztetés

A tervvel kapcsolatos izgalmak és ingerületek egyelőre nem ütik meg a szokásosnál nagyobb mértéket. A Kínai Kommunista Párt szócsöve, a Global Times sem a tőle ismert támadó hangnemben ismerteti a koncepciót, hanem inkább a partner-országokat ijesztgeti, hogy teljesen az USA befolyása alá kerülhetnek, és közülük többen nem is fogják élvezni a fejlesztések előnyeit. Ugyanakkor nem mondja azt, hogy Kínának hátrányos volna egy szélesebb regionális együttműködés, és nem zárja ki, hogy Pekinget érdekelheti a csomag néhány részlete. 

Kína magatartását nagyban befolyásolja, hogy novemberben esedékes a Kommunista Párt kongresszusa, ahol sor kerülhet Hszi Csin-ping pártelnök harmadik mandátumának megszavazására, miközben élesedni fog az ellentét a fiatalabb és keményen Nyugat-ellenes nacionalista szárny és az idősebb reformerek között, amit az elnöknek kell mederben tartania. „A viták többsége nem a reális kérdésekről szól, hanem kizárólag az ellenség és a barátok közötti oldalválasztásról” – mondja erről Gu Su, a Nanjing Egyetem politológusa. 

Sam McNeil/AP
Hszi Csin-ping kínai elnök a Nemzetgyűlés ülésén, Peking, 2022 március 5.Sam McNeil/AP

A nacionalista szárny erősödését jelzi a külföldi vállalatokra helyezett fokozódó nyomás, hogy jobban igazodjanak a kínai szabályzókhoz és belső rendelkezésekhez. „Soha még nem volt ennyire kockázatos a nemzetközi vállalatok számára a Kínába történő befektetés, és ez eltörheti az amúgy sem acélkemény Kína-Nyugati kapcsolatrendszert. Nem állítom, hogy ez azonnali veszély, de felerősödhet és eldurvulhat” – véli Robert Daly, a Kissinger Institute elemzője, aki diplomataként is szolgált Pekingben.

Rendkívül sok múlik tehát Hszi elnök egyensúlyozó és moderáló képességein, amit 2012 óta hatékonyan gyakorol. Ezt viszont beárnyékolja, hogy – Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan – esetében is szárnyra kaptak híresztelések súlyosbodó betegségéről. Már tavaly beszámoltak bizonyos jelekről, melyek agyi aneurizma (agyérfali kiboltosulás) tüneteit mutatták nála, kórházi ellátásra is szorult és feltűnően csökkentette nyilvános megjelenéseit. Alapkérdés lesz ezért, hogy az elnök hogyan és meddig képes hatalmas léptékű programjait irányítani, és ez milyen hatással lesz országa és a régió viszonyaira.

Tajvan - első hallásra erős vállalás az USA részéről, de nem biztos, hogy úgy is van

Az amerikai elnök szöuli és tokiói látogatása várhatóan feljebb csavarja majd az ingerültségi szintet, miután Joe Biden hangsúlyosan jelezte, hogy az Egyesült Államok katonailag is kész megvédeni Tajvan függetlenségét.

Nem biztos, hogy meg lehet törni a Tajvan-tabut

A katonai erő alkalmazásának lehetősége szakítás lenne a Carter elnök óta hagyományos „stratégiai kétértelműséggel”, vagyis hogy az USA minden eszközt megad Tajvannak a védekezéshez, de nem avatkozik be egy háborús viszályba. Most viszont a Fumio Kishida japán miniszterelnökkel tartott sajtóértekezletén az elnök azt közölte, hogy még Ukrajnánál is tovább menne Tajvan megtámadásának esetében. Világos és megismételt igennel felelt arra a riporteri kérdésre, hogy egy ilyen konfliktusban az Egyesült Államok katonai szerepet is hajlandó vállalni.

A The New York Times arról számol be, hogy az elnök váratlan kijelentése saját adminisztrációjának jelen lévő tagjait is meglepte, akik nem számítottak ilyen kendőzetlen elszántságra. A Fehér Ház azonnal igyekezett is elvenni a kijelentés élét, mondván, hogy „miként az elnök is fogalmazott, politikánk nem változott” – vagyis Amerika tartja magát az 'Egy Kína' elvéhez, és továbbra is a tajvani kapcsolatokról szóló törvény értelmében jár el. Ez a 42 éves jogszabály a védelemhez szükséges katonai eszközök biztosításáról szól, de nem tartalmazza a beavatkozás lehetőségét. 

Természetesen a kínai fél tiltakozó jegyzéke azonnal meg is érkezett, amire számítani is lehetett.

Váltás a négyszög egyik pontján, ami nem hoz lényegi változást

A koreai Biden-látogatással egyidőben parlamenti választás zajlott a csoport egyik államában, Ausztráliában. A végeredmény Scott Morrison konzervatív kormányának bukását hozta, akinek helyére Anthony Albanese munkáspárti vezető kabinetje lép. Ez csak enyhén komplikálja a QUAD együttműködés menetét és lényegi változást nem fog hozni. 

Mick Tsikas/AAP IMAGE
Anthony Albanese új, és Scott Morrison leköszönő ausztrál miniszterelnökMick Tsikas/AAP IMAGE

A győztes politikus első nyilatkozatában megerősítette, hogy Kínával és a térséggel kapcsolatos céljai teljesen azonosak a távozó kormányfőével, és Ausztrália aktív részese marad a regionális együttműködéseknek. A kormányváltás okai jórészt hazai eredetűek, és a kontinens-ország külpolitikájában nem lesz szükség nagyobb módosításokra.

A választási eredmények megérkezése után Morrison kormányfő haladéktalanul át is adta hivatalát, és a tokiói QUAD-csúcson már Albanese képviseli a canberrai kormányt, ami igazolja a két politikus azonos nézetrendszerét külpolitikai kérdésekben. Folytatódni fog Ausztrália stratégiai fegyverkezése is, amit a tavaly eldöntött nukleáris tengeralattjáró-vásárlás már kijelölt.

2008-ban Ausztrália visszahúzódott a QUAD-dialógusból, mert féltette akkoriban kivirágzó kapcsolatait Kínával. Az egyeztetés meg is szakadt, és csak tíz évvel később indult újra. A QUAD-dal rokonszenvezők szerint most élesebb kontúrokat és határozottabb hangot kell adni az együttműködésnek, ehhez viszont a négy országnak olykor engednie kell egyéni érdekeiből.